A szőlő az emberiség egyik legrégebbi termesztett kultúrnövénye, de nekünk magyaroknak különösen fontos, hiszen a remek hazai borok világszerte hírét viszik hazánknak. Hiába vagyunk ugyanakkor bortermelő, szőlőtermesztő nemzet, a hazai kiskertekben mára nem gyakori vendég a szőlő. Ennek oka főleg az lehet, hogy az általános vélekedés szerint nehezen nevelhető, problémás növény, ami természetesen túlzás.
Az igaz, hogy a dísznövényeknél és a gyümölcstermők egy részénél több törődést igényel, de a házi szőlőnevelés egyáltalán nem nehéz feladat, az ápolási, metszési feladatok gyorsan tanulhatóak, a gazdag termés pedig kárpótol a fáradozásokért.
Nem találkoztam még soha olyan emberrel, aki valamilyen formában ne szerette volna a szőlőt. Személy szerint bárhogy szívesen fogyasztom: nyersen, különféle desszertekben és természetesen egy minőségi szőlőből készült bor is jól tud esni olykor-olykor. A vitaminokban gazdag, jótékony hatású gyümölcsöket érdemes termeszteni, hiszen rengeteg féle módon felhasználhatóak.
Ha nem akarunk rögtön egy egész szőlősort telepíteni, a kacsokkal kapaszkodó csemetéket futtathatjuk lugasra, pergolára is. Klasszikus, de megunhatatlan, rendkívül mutatós megoldás. A rendelkezésre álló felületeket gyorsan befutja, levelei pedig hűs árnyékot biztosítanak.
Fajtái különböző csoportokra oszthatóak, melyek más és más növényvédelmi és termesztéstechnológiai eljárást követelnek meg. A két legfőbb csoport a Vitis vinifera által képviselt fajták, ezek az Európában elterjedt és a szőlőtermesztés alap-ját adó fajták.
Ezen kívül vannak az ún. direkt termő fajták őket leginkább a Vitis labrusca fajhoz tartozó fajták képviselik, ide tartozik az Otelló és az Izabella csak, hogy a két legismertebb fajtát említsem.

1. A szőlő telepítése (ültetése)
A szőlő telepítése kulcsfontosságú – mielőtt nekifogunk az ültetésnek mindig gondoljuk végig a következő munka-folyamatokat:
A legfontosabb tényezők, hogy milyen a megvilágítottság, a másik pedig a szellőzöttség mértéke. A szőlő termesztésnél nagyon fontos a megvilágítottság. Legjobban a dél, dél-keleti tájolású domboldalakban lehet termeszteni, de a délnyugati lankán
vagy sík terepen is jól nevelhető. Ezzel a tájolással érhető el, hogy a szőlő a lehető legtöbb napfényhez jusson.
A szőlő talajigénye nem öszszetett, gyengébb, homokos közegben is szépen fejlődik, de a gazdag, laza szerkezetű, humuszos talaj a kedvence. A szőlő vízigénye közepes, kedvező időjárás esetén a természetes csapadék elegendő, aszályos hetekben kiegészítő öntözés szükséges.
Nagyon fontos a talaj kvarctartalmának ismerete. Amennyiben a talajunk kvarctartalma nem éri el a 75%-ot ne is kísérletezzünk a saját gyökerű szőlő telepítésével. Ennek oka a szőlőgyökértetű, avagy filoxéra.
Ez a kártevő felelős a 18. század végén bekövetkezett hatalmas szőlőültetvény pusztulásokért. Egyszerűen megelőzhető szőlőoltványok használatával.
Miután kiválasztottuk a megfelelő helyet adódik a kérdés, hogy mekkora gödröt is érdemes készíteni a szőlőnek? Az optimális a legalább 60 cm mély és 25×25 cm-es gödör.
Tápanyag utánpótlás és a beiszapoló öntözés nagyon fontosak, mivel ez a két folyamat biztosítja azokat a körülményeket a szőlő oltványunk számára, amik hozzásegítik a megfelelő termés neveléséhez. A szerves trágyát helyezzük a gödör aljába, majd keverjük össze a földdel.
Ez után szórjunk a tetejére annyi földet, hogy a szőlő oltási helye a föld felett helyezkedjen el. Ez azért fontos, mert így a nemes nem képez léggyökereket, valamint a szerves trágyát is elszigeteljük a szőlő gyökereitől.
Mielőtt a szőlő oltványt belehelyezzük a gödörbe, mindenképp metsszük le a kisebb gyökerek végeit, de figyeljünk, hogy a lehető legkevesebbet távolítsunk el belőle. A gödör feltöltését szakaszosan végezzük jól letömörítve a földet az oltvány körül, valamint folyamatosan adagoljuk a vizet. Így a gyökerek körül biztosan jól tömörült és kellő menynyiségű vizet tartalmazó talaj lesz.
Miután feltöltöttük a gödröt érdemes a csemete töve körül tányért kialakítani. Ez-zel a módszerrel a szőlő tövére öntött vizet ott tarthatjuk a tövénél, így biztosítva a jobb hasznosulást. Őszi-téli telepítésnél fel kell tölteni földdel a talajból kiálló részt. Ennek a munkának a szakkifejezése a csirkézés.
Ez egy óvintézkedés, a téli fagyoktól védjük vele a friss telepítésű szőlőoltványokat. Tavasszal, a fagyok elmúltával távolítsuk el a védelmet jelentő földtakarót.

Dr. Csősz János
(folytatjuk)