Migráns meccs

Igen, megkezdődtek nálunk is a mig­ráns meccsek! Illetve már egy ideje folynak, csak itt Temesváron szokatlan!… A nagy kérdés: lesz-e nyertes, illetve kik a vesztesek?
Indítsuk sétánkat az egykori uszoda romszemétdomb halmazától! Bár polgármesterünk, Fritz úr ígéretet tett egy új koncepció, egy par­ko­sított megoldásra, ki kell jelentenünk: az egykori uszoda (ahol nemzedékek sora tanulta és gyakorolta az úszást Temesváron, és amelyet régi román temesváriak is ekként ismer­nek), így ebben a „mizériában”, ahogyan most látható, a város fejlődésének és jellegének sajnos méltó tükörképe.
Tovább lépkedve a Bega-parton, a bicikli és gyalogos sétányról a vashídon sürgő-forgó fiatalok idegessége érzé­kelhető; a baptista templommal szembeni pályán pedig egy különös foci­meccs zajlik. Fiatal migránsok fociznak a baptisták alkalmi csapata ellen. A pá­lya hetek óta találkozóhelye a különböző illegális migráns csoportoknak.
A helyszín nem véletlen: a baptista gyülekezet segíteni akar, enni ad és zu­ha­nyoztat napi közel száz menekültet, legyen az afgán vagy marokkói, de vé­letlenül sem szíriai! Segíteni szeret­né­nek szerencsétlen embereken, akik mél­tánytalan körülmények között tengődnek, Temesvár-Józsefvárosban és egyéb körzetekben. Lézengenek mindenfelé, parkokban és hídakon, annak a száguldó napnak a reményében, amikor valamilyen alkalmatosság repíti majd őket boldogan a megálmodott németországi vagy svédországi szociális paradicso­mokba.
Talán ők sejtik a legkevésbé, hogy a végállomás rém- és téves álom!
Túlmenően a sokak által ismételge­tett jogos kérdésen: „Amennyiben ezek a huszonéves fiatalemberek menekültek, hol vannak szüleik, nagyszüleik, fele­ségük és gyermekük, egyszóval családjuk, melynek minden tagja elvben náluk veszélyeztetettebb és törékenyebb?” Fel­­tehetőek a lényegesebb kérdések is: hová tartanak, kik ők, milyen társa­da­lom­ban lennének otthon, miként integrá­lódnának a keresztény alapokra épített Európában?
Félreértés ne essék: hónapok óta kó­száló, becsapott, ámított szegény fia­talokról van szó, akik segítséget ér­­demelnek, … de attól tartok, hogy ez nem a migránsok, a baptisták vagy a temes­váriak meccse. Ennek a meccsnek nincs ne­vesített tétje, igazi győzteseit csak sejt­jük! A nyertesek biztosan nem te­mes­váriak, nem a polgári társadalom, de még a migránsok sem azok. Sorsaink nem érdekesek.
A pezsgős poharak a nyugati világ konszern-Mekkáiban csendülnek, a chaplini modern rabszolgaság, az olcsó munkaerő, a lobbyvilág és börzék bű­vészei hallgattatják el a valóságot: a muzulmán hit tényszerű terjeszkedését, a növekvő szociális gondokat, az Európát jellemző konzervatív értékek eltűnését, a polgári rétegek zsugoro­dá­sát, az oligarchikus gazdasági struktúrák és politikai elitek növekvő hatalmát Európában!
Ha megszólalunk, a mainstream csa­tornák kérdő szavunkat, vélemé­nyün­ket, aggodalmunkat azonnal megbélyegzi, összeesküvést kiáltanak akkor is, ha konstruktív megoldást keresünk. Csí­rájában fojtanak el mindent, nemcsak az ellenállót, de a jámbor kérdezőt is!
Eszembe ötlik Stéphane Hessel köny­­ve, az „Empört Euch”, a Háborogjatok – aki háborog, biztosan él, aki csendben kushad, az csak vegetál. Ne­künk is jó volna tudni, mit akarunk…
A Bega-parton folyik a meccs. Látszólag ott, valójában egész világunkban. Ez van.
Barátsággal,
a hollandi…