A múltnak és az  emlékeknek üzenete van
Kapott az ember a Terem­tő­jétől egy értékes tulajdonságot: sze­reti megőrizni élete esemé­nyeit, történéseit. Érzi, tudja, hogy a múltnak és az emlékeknek üze­nete van. Június 7-én mi is emlékezni és emléket állítani gyűl­tünk össze. Emlékezni taná­rainkra és az is­kolára, amelytől 60 esztendővel ezelőtt búcsúzott egy frissen érettségizett osztály, egy összeforrt kö­zös­ség, amely tagjai ma is segítve-buzdítva, erőt ad­nak egy­másnak, hogy egykori alma materük, a Temesvári Ma­gyar Vegyes Pedagógiai Iskola ne­vet viselő, rövid éle­tű tanin­tézet ne feledje a múltját, azokat a tanárokat és tanítványokat, akik életük kisebb-nagyobb részét ehhez az iskolához kötötték.
A találkozó első részében a Diákházban részt vettünk a ma­gyar tannyelvű iskolákban vég­zett nemzedé­kek hagyományos találkozóján, ahol osztályunk ne­vé­ben Benkő József élménydús beszámolót tartott a fe­lejthetetlen iskolai évekről és tanáraink em­berformáló tevékenységéről. A Diákházból a belvárosi refor­mátus egyházközség Újvárossy Ernő gyülekezeti termébe men­tünk, ahol Cimbalmos Júlia és Szűcs Ilona, továbbá a két szer­vező Szabóné Tar Ilona és Guflerné Kluch Ilona terített asz­talokkal, finom közös ebéddel várt, amelyek mellett az 1954-ben érettségizett huszonhét ta­nulóból a következő tizennégy foglalt helyet: Benkő József, Doţiuné Dávid Rozália, Dudás József, Gyöm­bér Endre, Deákné Jakab Krisztina, Beleané Kardos Anna, Guflerné Kluch Ilona, Halászné Mészáros Mag­dolna, Petcuné Nagy-György Dóra, Erdeiné Sza­bó Irma, Băcicanné Talpai Rozália, Szabóné Tar Ilona, Kolumbán Emese és Lakatosné Ökrös Júlia. Sajnos, a 60. éves ta­lál­kozónkra öten nem jö­het­tek el, mert el­mentek oda ahon­nan már nincs visszatérés. Közéjük tarto­zik a felejthetetlen osztálytárs-há­zaspár, Oláh Sán­dor és felesége, sz. Mészáros Júlia, továbbá Meggyesi András, Keilbach Magdolna és Mátó Erzsébet. Az életúti beszámolók közben kelle­mes megle­pe­tésként fogadtuk a teremben megjelenő nt. Fazakas Csaba esperest, aki további össze­tartást és jó egész­sé­get kívánva gra­tulált a jelenlevőknek. Kegye­lettel be­széltünk a már elhunyt ta­nárainkról, akik oktatói-ne­ve­lői lé­nyüket az örök, reményeink szerint a boldog Égi Iskolába menekítették át. Fájó érzést vál­tott ki a ve­lünk anyai szeretettel foglalkozó osztályfőnök, Ferencz Valéria hiánya, aki a 2005-ben, 92 éves ko­rá­ban történt haláláig részt vett valamennyi talál­kozónkon, és figyelemmel követte életünket. Vali néni fia, Ferencz Árpád ké­résünkre megígérte, hogy Né­met­országból hazajön összejövete­lünk­re, de egészségi állapota mi­att nem vállalhatta az utazást. Le­velet kül­dött Doţiuné Dávid Rozáliának, amelyben az osztály tagjainak jó egészséget, hosszú életet és vágyaik telje­sülését kí­vánta. Emberformáló iskolánkban gazdag út­ra­valót kaptunk a már el­hunyt Ferencz Valéria, Ferencz József, Csomós Imre, Dr. Székely László, Joóné Gyulai Mária, Vékony Ilona, Waschek Ferenc, Mertz Károly, Kesztenbaum Miklós és a többi tisz­te­letre méltó tanártól, akik az életre készítettek fel bennünket, hogy hű szolgálói legyünk a bánsági magyar kö­zösségeknek. Kitartásra, tisztes­ség­re, ember­ség­re és Babits Mihály szavait idézve arra biztat­tak, hogy higgyük: „A világ hely­zete so­ha­sem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben és a jövőben, hanem azokon, akik hisznek benne.”
Dudás József