A Temesvári Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának amfi­teátru­má­ban szervezte meg – hetedik alkalommal, november 29-én – az Erdélyi Ma­gyar Nemzeti Tanács, az immár hagyományosnak számító román-magyar konferenciáját.

Nyitóbeszédében Tőkés László, az EMNT elnöke rámutatott: a nacio­nálkommunista visszarendeződés vi­szo­nyai közepette a – többségi – ro­mán politikai osztály nem tanúsított fogadókészséget a román-magyar pár­beszéd iránt, s a hozzá idomuló RMDSZ-vezérkar a későbbiekben párbeszéd helyett szintén beérte a „pártbeszéddel”. „Ezen előzményeket szem előtt tartva, elégtétellel tölt el, hogy 2013-mal kezdődően az EMNT a román-magyar konferenciák hagyo­mányát meghonosította. Román partnereinknek ezennel külön is megkö­szönöm, hogy ebben bennük társakra találtunk. A hely – Temesvár – és az idő kötelez bennünket. Nevezetesen arra, hogy az eltelt három évtized tük­rében tekintsünk vissza a román-ma­gyar kapcsolatok alakulására. Első szavunk legyen azonban a tisztelgésé! Az előző vasárnapon Budapesten, a Reménység Szigetén, az Erdélyi Gyü­le­kezetben helyeztünk el koszorút a romániai forradalom vértanúinak a kopjafájánál, amelyre – a megbéké­lést sugalló szimmetria jegyében – öt erdélyi városból egy-egy román és magyar hősi halott neve van felvésve. Magyarokként és románokként egy­más­­ra találtak a gonosz ellen és a sza­badságért vívott közös küzdelemben. Román-magyar párbeszédünk­nek is ez lehetne a jelképes kiinduló­pontja” – mondta Tőkés László. Az EMNT elnöke hozzátette: 1989 „sza­badító karácsonyán” egymással vállvetve szállt szembe az istentelen és embertelen diktatúrával román és ma­gyar, utóbb azonban a demokratikus látszat alatt újraszerveződő titkosszolgálat – a Securitate – nyilvánvaló módon megbontotta a testvéri szövetséget, a Ion Ilisecu nevéhez kapcso­lódó ellenforradalmi diverzió által megszervezett marosvásárhelyi fe­ke­te március pedig az úgynevezett ma­gyar kártya bevetésével újból szem­befordította egymással a románokat és a magyarokat. „A fennálló romániai viszonyok között, aligha van esély bármiféle mértékadó román-ma­gyar párbeszédre. A Ceauşescu homogenizációs politikáját megala­pozó, dogmatikus és nacionalista, hivatalos történelmi emlékezetpolitika terén az eltelt harminc esztendőben szinte semmi nem történt. A forradalmat eltérítő államcsíny a magyar kö­zösség számára is nacionálkommu­nista restaurációt eredményezett. Dur­ván megakasztotta, majd letörte a csodaszámba menő nemzeti egymásra találás és a román-magyar megbékélés alighogy elkezdődött folyamatát.” – mondta beszéde zárásaként az EMNT elnöke.
Vekov Károly Szoboszlay Aladár román-magyar konföderációs tervéről tartott előadást. A történész elmondta: Temesváron harminc évvel ezelőtt fel­ismerték, hogy a valódi ellenség a kommunista diktatúra, s románok és magyarok megértették, a béke és nyugalom csak együtt biztosítható. Vekov Károly hangsúlyozta, Szoboszlay – gyökeresen új megoldási javaslatként – egy román-magyar konföderáció lehetőségéről beszélt, melyhez Auszt­ria utólag csatlakozott volna.

Az első kerekasztal-beszélgetés moderátoraként Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, elmond­ta: első alkalommal szerveztek ro­mán-magyar konferenciát Temesvá­ron, s véleménye szerint, az elmúlt harminc év történéseinek összegzése szempontjából, szimbolikus helyszínnek tekinthető a bánsági város, hiszen az, a romániai rendszerváltás megha­tározó helyszíne és a forradalom kiindulópontja.

Ramona Băluțescu újságíró, író hangsúlyozta: a román-magyar kap­csolatokban kölcsönös odafigyelésre van szükség, s véleménye szerint az egyházi élet számos olyan fórumot kínál románoknak és magyaroknak egyaránt, ahol a kultúrák találkozhatnak, s az ökuménia jegyében ismerhetik meg egymás értékeit.

Eckstein-Kovács Péter jogász hoz­zászólásában hangsúlyozta: ki­emelt jelentőséggel bírnak a román-magyar államközi kapcsolatok, s e te­kintetben még bőven van tenni­va­lója mindkét félnek, hiszen közös érdek, hogy a két ország – Románia és Magyarország – együttműködjön, s a lehető legjobb viszonyban legyen egymással. Eckstein-Kovács Péter kiemelte: szükséges lenne a közös ro­mán-magyar kormányülések gyakorlatát újra feleleveníteni, s a csere­- di­ák-programok is jó lehetőséget biztosíthatnának a nyelvtanulásra és egymás kultúrájának megismerésére.

Brîndușa Armanca egyetemi tanár, újságíró arra hívta fel a figyelmet, hogy a románságnak és a ma­gyarságnak közös történelme (is) van, így kiemelten fontos azok ismerete, valamint tiszteletben tartása, majd személyes példákon keresztül idézte fel a román-magyar kapcsolatok nehézségeit. Rámutatott: a közbeszédet mind a mai napig igyekeznek befo­lyásolni olyan erők, melyek mögött – direkt vagy indirekt módon – a Securitate jelenbe átmenekített emberei állnak.

Florian Mihalcea újságíró, a Te­mesvár Társaság elnöke, a harminc év­vel ezelőtti temesvári eseményekre emlékezve felidézett egy paradoxont: december 16-án a Tőkés László mellett kiálló románok a jelenlegi román himnuszt énekelték, mely ugyanakkor közismerten magyarellenes. Az újság­író rámutatott: a marosvásárhelyi fe­kete márciusról a román sajtó nem tá­jékoztatott objektíven, aki pedig mégis erre törekedett – mint például ő is –, azt komoly támadások érték. Mihalcea hangsúlyozta: a román-ma­gyar kapcsolatokról zajló párbeszédet mentesíteni kell a tabuktól, s ehhez el­engedhetetlennek tartja az olyan kon­ferenciákat és pódiumbeszélge­té­se­ket, mint amilyenek az EMNT szer­vezésében évről évre megvalósulnak.

Angela Tocilă író, publicista rámutatott: a forradalom után Románia élére nem olyan vezetők kerültek, akik hozzáértéssel és konkrét, szakmailag megalapozott tervekkel ve­zet­ték volna az országot, ennek köszön­- hetően pedig a kivándorlás mértéke is soha nem látott méreteket öltött. Vé­leménye szerint, az 1989-es forra­da­lom idején a nyelvi és etnikai kü­lönb- ségek eltűntek, s történelmi pillanatokat élt meg Románia minden állampolgára.

Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke szerint, az erdélyi magyar közösség helyzete nagyban függ a román-magyar kap­csolatok alakulásától, ha pedig a rend­szerváltás előtti helyzetünkhöz hasonlítjuk jelenünket, úgy nincs o­kunk panaszra, viszont ahhoz képest, amit a ‘89-es újjászületés pillanatában remélt a közösség, a „pohár inkább üresnek mutatkozik” – állapította meg a politikus. A Néppárt ügyvezető elnöke rámutatott: az autonómia lehet az egyetlen megoldás, mely az erdélyi magyarságot közösségként integrálhatja a román társadalomba.

A második panelbeszélgetésen, melyet Kása Zsolt, a Temesvári Ma­gyar Napok főszervezője vezetett, Antal Tibor, a Magyar-román talál­ko­zások elnevezésű Facebook-oldal működtetője bemutatta internetes kez­deményezését, Daniel Vighi egye­temi tanár, író, publicista elő­adásában emlékeztetett arra, hogy nemcsak jövőnk, de a történelmi múltunk is közös, így románoknak és magyaroknak azért kell dolgozniuk, hogy megmentsék ezt a közös örökséget. Călin Rus, a Temesvári Inter­kulturális Intézet igazgatója bemu­tatta az általa vezetett intézmény munkáját, s rámutatott: szükség van az interkulturális kapcsolatok elő­nyei­vel megismertetni a legfiatalabb nemzedékeket is, hogy ezen ismeretek birtokában ne essenek a nacionalista diskurzusok csapdájába. (-)