A leányiskola elsajátítása

A Temesvári M. Kir. Állami Felsőbb Leányiskola felvirágozatójának, impozáns épületegyüttese megépíttetőjének, a „jó Mársits Rozinának” Kolozsvárra költözését követően a rangos középfokú tanintézet vezetésével Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztériuma ideiglenesen Schill Fülöp magyar-német szakos tanárt bízta meg, aki a „magyar nőnevelés élharcosának” búcsúztatásán elmondott beszédében a nyilvánosság előtt fogadta meg, hogy azt a munkát és programot kívánja folytatni,   maradéktalanul megvalósítani, amelyet kiváló elődje a Klein Jakab és Baumhorn Lipót tervezte edifícium falai között elindított, megteremtett.
Schill Fülöp egy német nemzetiségű tanító-család gyermekeként jött a világra, az Arad vármegyei Újpanáton. Születésének esztendejét nem sikerült kideríteni. Középfokú tanulmányait Aradon végezte majd a budapesti tudományegyetemen szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet. Friss diplomásként Pécsre, az állami főreáliskolába került helyettes tanárnak. Amikor Bergmann Ágost nyugdíjba vonulásával szabaddá vált a Temesvári Állami Főreáliskolában a magyar-német szakos katedra, 9 folyamodó társával megmérkőzve Schill Fülöp is megpályázta és el is nyerte a meghirdetett állást. Közelebb került Maros menti szülőhelyéhez. A pályázat eredménye alapján a vallás- és közoktatási minisztérium 57.021/1904. számú rendeletével  áthelyezte a Bánság fővárosába ugyancsak főreáliskolai helyettes tanárnak. Állását a Béga-parti városban 1904. augusztus 29-én foglalta el. Már az 1904/05-ös tanév folyamán, 1905. április 1-jétől kezdődő hatállyal Schill Fülöpöt a 26.097/1905. sz. alatti okmánnyal ideiglenes rendes tanárrá léptették elő. Temesvári működése kezdetétől fogva oktatói-nevelői feladatai, pedagógusi hivatása lelkiismeretes teljesítése mellett tevékeny szerepet vállalt a tanintézet műveltség-gyarapító, közösségerősítő tevékenységében is. Költői emelkedettségű, hatásos beszédeket tartott az évfordulós megemlékezéseken, a zenés-irodalmi rendezvényeken. Írásokat, tanulmányokat közölt az iskola minden tanév végén nyomtatásban kiadott Értesítőinek hasábjain. Már 1905-ben közrebocsátotta a kiadványban  Párhuzam Kölcseynek Csokonairól és Schillernek Burgerről írt bírálata közt című tanulmányát, amelyet különnyomatként is megjelentetett. Megkülönböztetett előszeretettel művelte a komparatisztikát, az összehasonlító irodalomtörténet-írást. Figyelmet és élénk érdeklődést keltett Wilhelm Jordans Nibelunge címen publikált értekezése is. Példás hozzáértéssel, szakértelemmel és fiatalos lelkesültséggel vezette a „főreál” ifjúsági könyvtárát is. A magyar és a német irodalom nagyjairól – Petőfiről, Aranyról, Goethéről és Heinéről – tartott ismeretterjesztő, népszerűsítő előadásokat a Szabad Lyczeumban. Irodalmi témákról és a nemzetiségi kérdésről cikkezett a temesvári napilapok hasábjain.
Irodalmi tevékenysége elismeréséül tagjai sorába választotta a temesvári Arany János Társaság. Tagja volt a Középiskolai Tanárok Országos Egyesületének is. Minisztériumi engedéllyel német nyelvet és irodalmat tanított a Temesvári Kereskedelmi Iskolában, majd az Állami Felsőbb Leányiskolában is. Felkészültségére, szorgalmára, fegyelmezettségére és higgadtságára felfigyelt Mársits Rozina igazgatónő is, aki meggyőzte, hogy szerződjön át „teljes normával” az általa vezetett tanintézethez. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1910. október 5-én kelt 195.574 számú rendeletével Schill Fülöpöt saját kérésére a Temesvári Állami Felsőbb Leányiskolához helyezte át. A Temesvári  M. Kir. Állami Főreáliskola  elismeréssel  és jókívánságokkal  bocsátotta el a tanintézet kiváló oktatóját: „hat éven át volt intézetünknek egyik legbuzgóbb, legképzettebb tanára; tanári tanácskozmányainknak fényes tollú jegyzője, az ifjúsági könyvtár gondos vezetője. Kísérje működését új állomásán is ugyanaz a siker és elismerés, mint amilyet 6 évi szolgálata alatt iskolánkban elért és kivívott.” Schill Fülöp a Telbisz körúton díszelgő oktatási intézményben is kitűnt szakmai felvértezettségével, odaadó buzgalmával és lelkismeretességével. A távozó Mársits Rozina ajánlotta utódjául az igazgatói állásba. Rövidesen ki is nevezték a pályán alig tíz éve működő tanárt  a tanintézet vezetőjévé.
A felpezsdült, derűs, reményeket bimbózó, kiegyensúlyozott „boldog békeidők” Schill Fülöp igazgatói beiktatását követően egy esztendővel drasztikusan megszakadtak, egyszer s mindenkorra véget értek: 1914. július 28-án  kitört az első világháború. A világégés szétterjedése és elhúzódása a hátországban is rengeteg bajt, gondot, nehézséget okozott. Az oktatás megszokott rendje is felborult, gyökeresen megváltozott. Alkalmazkodnia kellett a mostohává komorult körülményekhez. A fiúközépiskolák felsőbb osztályainak tanulóitól eltérően a diáklányokat nem mozgósították, nem hívták  fegyverbe, de életvitelük, viselkedésük és hangulatuk gyökeresen átalakult, elkomorult. Schill Fülöp nyakába szakadt a hadba vonult tanárok pótlásának, helyettesítésének valamint a tanterem-hiány áthidalásának, megoldásának a gondja. Az iskola központi épületét hadi szükség-kórház számára foglalták le. A fa- és élemiszer-ellátás is akadozott. „A gond és aggodalom nyugtalanító érzése is megfeküdte a lelkeket és nehézzé tette az erők egyesítését. És Schill Fülöp igazgató állta a küzdelmet igaz hittel és törhetetlen lelkierővel.”
Tovább súlyosbította a helyzetet, a feltételeket és körülményeket az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, területének koncul vetése. A Bánságot 1918 őszén szerb csapatok szállták meg. Amelyet 1919. augusztus 3-án a Román Királyság hadseregének egységei váltottak fel.
Schill Fülöp – miként Eckertné Pető Gizella 1937-ben közölt méltatásában írta: „Egy ideig küzdött a megszálló hatalom hatóságaival iskolájáért, végül elvesztette szülőföldjét, otthonát, iskoláját. Élete hajója szinte partnélküli tengeren himbálódzott, amikor 1920. nyarán a V. K. M. rendeletére elhagyta Temesvárt, hogy a szegedi állami leánygimnázium vezetését vegye át. Vérző szívvel, a hontalanság keserű hangulatában hagyta el életpályája eddigi színterét…” Schill Fülöp nyugdíjba vonulásáig, 1937-ig állt  igazgatóként, tanügyi főtanácsosként és címzetes tankerületi főigazgatóként a szegedi Állami Szent Erzsébet Leánygimnázium élén. Temesvári éveivel együtt 24 esztendőn át szolgálta intézetvezetői beosztásban a magyar nőnevelés ügyét.
Miután a győztes antant hatalmak parancsára a szerbek kivonultak Temesvárról és a Bánság területének 2/3-ról, a helyükre bevonult románok haladéktalanul megszállták, birtokukba vették az állami intézményeket. Jogos tulajdonuknak tekintve bevonultak az Állami Felsőbb Leányiskola épületébe is, amelyet Románia koronás főjének feleségéről, Elisabeta királynéről neveztek el. A két világháború közötti időszakban a németül verselgető-írogató királyi hitves írói alnevét – Carmen Sylva – viselte a tanintézet, amelynek igazgatójává 1919. október 1-jétől a Balázsfalváról „importált” Ioan Fodor román szakos tanárt nevezték ki, aki aztán nyugdíjba vonulásáig, 1933-ig állt a tanintézet élén.  Az 1919/20-as tanévben az iskola frissiben román tagozatának 138 növendéke volt. Hiányoztak a románul oktatni tudó szaktanárok. A Kárpátokon túlról, az Ókirályságból verbuváltak pedagógusokat. 1921-ben beindították a VII., 1922-ben a VIII. osztályt. Ioan Imbroane tanár létrehozta a Szent Katalin görögkeleti vallási kört. 1923. november 11-én első temesvári látogatása alkalmával felkeresre az iskolát Románia királya, I. Ferdinánd s a kísértében levő I. C. Brătianu miniszterelnök. Nagyon elégedettek voltak a látottakkal és tapasztaltakkal. A két éven át gyűjtött adományokból alakították ki, rendezték be a leánygimnázium görögkeleti kápolnáját, amelyet 1924. szeptember 4-én szenteltek fel. Mária királyné és Elena hercegnő kereste fel 1925. október 4-én az iskolát, amely valósággal ámulatba ejtette a magasrangú vendégeket. 1929-ben összevonták a tanintézetet  a temesvári leányközépiskolával. 1933-1938 között Maria Teodorescu k.a. igazgatta az intézményt, akit Natalia Pop (1938-1948) követett. Az 1948-as tanügyi reformot követően számos átszervezésen, arcél-módosításon ment át a tanintézet, amelyet egyre inkább a tanító- és óvónő-képzésre szakosítottak. 1955-től a 3-as számú, majd 1957-tól az Eftimie Murgu Középiskola nevet viselte. Az épület elé fel is állították a névadó román forradalmár Silvia Belmega márványból kifaragott mellszobrát. Több tanügyi intézményt – a kereskedelmi és textilipari szakközépisolákat, az iskolai táborok igazgatóságát stb. helyezték el a főépületben s az internátus falai között. A metamórfozisok láncolata folytatódott az 1989-es változásokat követően is. Görögkeleti román teológiai osztályok is működtek a tanintézetben, amíg az nagy nehezen visszaszerezte a két világháború között viselt nevét s korábbi profilját. Ma a Carmen Sylva Pedagógiai Nemzeti Kollégium hajléka a Klein Jakab és Baumhorn Lipót tervezte ikonikus épület, amely elé helycserével felállították Elisabeta királyné bronzba öntött mellszobrát, Jecza Péter alkotását.