Méltó emlékezés a svábok festőjére
A bánsági svábok, és a cse­nei­ek büszkesége falujuk szülötte, Jäger Stefan festőművész, akit a svábok festőjeként tartanak számon. Az elmúlt szombaton a szülőháza helyén álló épületen új emléktáblát avattak fel. A régi szülőházat ezelőtt 4 éve bontották le, az akkori épületen létező emléktáblát a polgármesteri hivatalban helyezték el megörzésre. Az ünnepség megnyitóján Ruttner István a Csenei Svábok egyesületének németországi elnöke beszédében visszaemlékezett 1877-re amikor Cse­ne fellendülő község volt, ahol több nemzetiség élt együtt. Az elnök ismertette a festőművész családi hátterét, említést tett a borbély édesapáról, aki “nem csak hajat vágott és borotvált, hanem létezett házában egy nyilvános fürdő is”. Jäger Stefan életútját ismertetve el­mondta, hogy elemi iskolába Csenén járt, későbbi tanulmányait Szegeden folytatta.
Gabriel Ilaș csenei polgármester elmondása szerint a régi ház már nagyon rossz állapotban volt, és lebontása elkerülhetetlen volt, de reményét fejezte ki aziránt, hogy az új, korszerű épületen elhelyezett emléktábla még sokáig fogja hirdetni Jäger Stefan nevét, és emlékeztet munkásságára. A felavatott emléktáblát megáldotta Ft. Dr. Davor Lukacela zsombolyai plébános, aki Csenén is szolgál. A plébános megemlékezett a svábok bevándorlásáról a Bánságba és mindarról, amit nekik köszönhet eza térség. A festő munkásságáról szólva elmondta, hogy munkái az egyszerű ember hétköznapjait tükrözik, a munkás hétköznapok, a vergődés, a vándorlás és a meg­telepedés örömét is. A plébános örömmel emlékeztetett arra, hogy a futoki templomban az oltárkép Jäger alkotása. A temetőben hálaadó szertartást tartottak és megemlékeztek minden itt és máshol elhunyt cseneire, azokra, akik a világháborúkban estek el, és azokra, akiket deportáltak, ezért máshol alusszák örök álmukat. Az ő em­léküket a csenei római katolikus templomban a hősök tiszteletére állított émlékmű őrzi. A szertartáson alkalomhoz illő templomi énekekkel lépett fel a Bajkai Róbert által irányított székesegyházi énekkar. A hálaadást követően a résztvevők találkoztak a csenei magyar klubban, ahol különböző rendezvények alkalmával – mint például templombúcsú, szüreti bál, pünkösdi vagy karácsonyi ünnepségek gyűlnek össze a helybéliek. Ezúttal a ha­zalátogatott svábokat a magyar közösség fogadta vacsorával, és felevenítették a régi időkben együtt töltött szép napokat. A résztvevők nagy örömére az ün­nepségen részt vett számos nemzedék tanítónője is, a 91 éves Ruttner Vass Piroska, aki 88-ban nyugdíjbavonuláskor vándorolt ki Németországba, és ezúttal újra találkozott egykori tanítványaival.

A templom ünnepe
Vasárnap emlékeztek meg a csenei római katolikus templom építésének évfordulójára. Az 1896-ban épült templomot, mely­nek telkét egy szerb nemzetiségű csenei lakos adományozta a helybélieknek, Szent Ágoston oltalmába ajánlották. Ft. Dents Imre 1956-ig szolgált utolsó ál­landó plébánosként a közösségben. A templombúcsú közös ün­nepe volt a község lakosságának. A helyi egyházi és világi tisztségviselők, a hívek és a vendégek társaságában az ünnepi szent­misén részt vett Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti kép­viselő is. Sajnos a sváb szokások felelevenítésére ma már nincs lehetőség, mivel a településen már csak hét németajkú él. A templom fennállása 120. évfordulójának méltó megünneplésére nagy segítséget nyújtott a varjasi Warjascer Spatzen hagyomány­őrző tánccsoport, amelyet Hansi Müller irányít, és amely a megye számos településén lép fel. Csenén vasárnap reggel a összegyűltek a kultúrház előtt sváb viseletbe öltözött fiúk és lányok, és a temesvári Pro Amicitia zenekar kíséretében elindultak a községházára, ahol a polgármester köszöntötte őket, majd táncot mutattak be, és a polgármesterrel együtt elindultak a templomba. Beharangozáskor párosan bevonultak a templomba, kezükben a szalaggal díszített rozmaringcsokor, amely a templombúcsú, a Kerwei szimbóluma, amit az oltár elé helyeztek, a lányok átvették és kezükben tartották a fiúk kalapját. A szentmisét, Ft. Davor Lukacela ce­rebrálta. A plébános megköszönte mindenkinek a szervezéshez a hozzájárulást, és azoknak, akik idős ko­ruk ellenére, akár ezernél is több kilométert megtettek Né­met­or­szágból az itthoni együttünneplés öröme érdekében. A szent­­mi­se végén Ft. Katic György nyu­galmazott plébános megáldotta a rozmaringcsokrot, majd kivonultak a templom elé, ahol hagyományos táncot mutattak be a résztvevők, majd felvonultak a faluban. A délután folyamatán a temesvári Pro Amicitia zenekar az ünnephez illő polkákat, keringőket muzsikált a helyi kultúrothonban, majd a csenei is­kolások Petrovici Gyöngyi tanítónő által betanított magyar, román, szerb és cigánytáncokat mutattak be, de nem maradt ki a moderntánc bemutató sem. Petrovici Gyöngyi a tanítási program után foglalkozik a gyermekekkel, sokszor az ő udvarán kerül sor a táncpróbákra. A műsor végén tombolán kalapot, selyemkendőt és bort lehetett nyerni. A hagyomány szerint a kalap nyertese a jövő évi búcsún ezt feldíszítve kell majd viselje, de a bor nyertese is egy évet kell várjon arra, hogy megkóstolhassa nyereményét, hiszen a borosüveget elássák a templom udvarában, és csak egy év múlva kerül simét elő. A rozmaringcsokrot elárverezték, a nyertes Bali János volt, aki a nyereménnyel együtt elvállalta a jövő évi templombúcsú szervezését, és ezzel együtt e szép hagyomány tovább­éltetését.

Vacsora a magyar klubban
A magyar klubnak helyet biztosító épület a katolikus templom tulajdona, melyet térítésmentes használatra adott át az egyház a helybéli magyar közösségnek ez­előtt 3-4 évvel. A klub kialakítása során egy háromszobás lakrész közfalait lebontották, és így egy nagyobb helyiséget nyertek. Egye­lőre a helyiség belsejét újították fel, főként önkéntes munkával és a helybéliek adományainak felhasználásával. A klubban rendszeresen szerveznek különböző műsorokat. Fenntartása és karbantartása a helybéliek adakozásának és a kivándorolt német közösség segítségének köszönhető. A jö­vendőbeli tervek között a konyha felújítása, egy vendégfogadó ki­ala­kítása szerepel, ahová a hazalátogatókat szállásolnák el. Ebbe a felújított klubba hívták vacsorára a vendégeket. Az ünnepi vacsora elkészítését Nagy Gáspár vállalta magára. A három üst közül kettőben birka-, a harmadikban sertéshúsból főzött paprikást készített, melyet tarhonyával tálaltak a vendégeknek. A he­lyi tanács támogatásának köszönhetően az ün­nepi vacsorán, táncosok, zenészek, meg­hívottak és minden ven­dég együtt vacsorázott. Va­csora után a kultúrotthonban a 4+2 Asszinkron zenekar köz­re­mű­ködésével szervezett bú­csúi bálon szórakozhattak a helybéliek és vendégeik.
Molnár Géza fényképes tudósítása