A beköszöntött 2015-ös év megünneplése alkalmával a meghívott vendégeinkkel, egykori munkatársakkal és támogatóinkkal együtt az 1989. december 23-án, a forradalom forró óráiban megjelent Temesvári ÚJ SZÓ huszonötödik, illetve az 1994. december 31-én napvilágot látott HETI ÚJ SZÓ huszadik jubileumát is megünnepeltük.
Visszatekintve az elmúlt huszonöt év történéseire, és elindulva a közösségi összefogás, az értékeink, anyanyelvünk, hagyományaink, gyülekezeti közösségeink és iskoláink megtartását felvállaló, a jó példák, gyakorlatok célkeresztbe helyezésével cselekvő újságírás csigavonala mentén, képzeletben elhelyezve a mérföldköveket jelző lapszámainkat, az ünneplés pillanataiban egyértelműsödik a bánsági magyar újságírás fonalának továbbszövésére tett igyekezetünk. E meggyőződésünkben erősítettek meg és buzdítottak az ünneplésre Olvasóink elismerő szavai, jókívánságai is.
A gyönyörűséggel és áfiummal is telített bánsági magyar újságírás képzeletbeli poharára tekintve, örömmel vesszük tudomásul, hogy a természetes és a legkülönfélébb okokkal is magyarázható lélekszám-apadás ellenére, a heti újrakezdésre és folytatásra buzdító erő, a hónapról hónapra, évről évre, Vajdahunyadtól Szatmárnémetiig, Pusztakeresztúrtól Csíkszeredáig, és Szegeden, Budapesten meg Stuttgartban és sok helyen másutt is családtagnak tekintik a HETI ÚJ SZÓ-t. Örömteli elégtétel számunkra, amikor helyenként azt tapasztaljuk, hogy a családokban a nagyszülők által még a Szabad Szó idejében meghonosított újságolvasási szokást ma az unokák és a dédunokák folytatják.
Mert kell a konok kitartás ahhoz, hogy huszon- vagy harmincegynéhány évesen, amikor szó szerint néhány kattintással tárul ki a világ, a közösségi oldalak, a világhálón való kalandozás mellett az ÚJ SZÓ-t is kézbevegye a fiatalabb nemzedék. Hasonló kitartás – amit e helyen is megköszönünk minden hűséges Olvasónknak – kell ahhoz is, amikor a családok elemi szükségleteit alig fedező, kevéske nyugdíj, minimálbér beosztásakor, az újság előfizetésére is gondolnak, mert a magyar közösséghez való kapcsolódást is jelenti a lap.
Miután a születés ünnepét megelőzően többszáz Olvasónkkal találkoztunk, ezúttal vízkereszt, a Jordánbeli keresztség napján került sor az elmúlt huszonöt esztendőre való emlékezésre és az új esztendő köszöntésére. Graur János főszerkesztő köszöntőbeszédében emlékeztetett a magyar nyelvű újságkiadás buktatókkal telített, de minden lapszám megjelenésével elégtétellel is járó gyönyörű terhére. A főszerkesztő emlékeztetett, hogy a bánsági magyar “újságcsinálás” új korszaka 1989. december 22-én délután a Ceusescu távozását követő órákban kezdődött a Szabad Szó szerkesztőségében, amikor a jelenlévő munkatársak döntöttek az új lap nevéről és menten nekiláttak a forradalom egyik legelső lapjának a szerkesztéséhez. A Temesvári ÚJ SZÓ első lapszáma katonai védelem mellett történt – emlékezett a főszerkesztő – az új lap születésének legelső óráiban még jelen vannak Pongrácz Mária főszerkesztő, Józsa Ödön főszerkesztő-helyettes és Vajda Sándor, később már csak Sipos János titkár, Mandics György és Graur János újságírók, valamint Kégler András tördelő nyomdászmester folytatták a nyomdában reggelig az új lap megszületése fölötti bábáskodást, miközben odakinn dörögtek a fegyverek!
A helyi magyar sajtótörténeti kalandozást folytatva, a főszerkesztő emlékeztetett arra, hogy a huszonöt évvel ezelőtti elindulás során az újság szerkesztésében közreműködtek Bálintfi Ottó és Pataki Zoltán főszerkesztő-helyettesek. Az állami szubvenció megvonása és az 1990-ben, még a forradalmi események hevületében, sebtében alapított Helyi Lapkiadóvállalat privatizálása miatt kiadó nélkül maradt – már akkor veszteséges – újság kiadásával járó gondokat 1991-től a Graur János és Makkai Zoltán által alapított Reflex Kft. vállalta fel, ezzel teremtve meg a jogi és adminisztratív keretet a Temesvári ÚJ SZÓ további megjelentetésére. Ebben az időszakban, az írott sajtó iránt óriási érdeklődés hatására láttak nyomdafestéket a szegedi Délvilág napilappal közösen szerkesztett Délvilág – Az vég Temesvárban, illetve a Bagoly és Bufnita mellékletek Józsa Ödön szerkesztésében, később a Juventus diáklap, amelyet a Bartók Béla Líceum diákjai szerkesztettek, illetve a VÉTÓ című, a TEMISZ által szerkesztett melléklet. Országos elsőként Temesváron a Temesvári ÚJ SZÓ műhelyében szerkesztették és adták ki harminc-negyvenezer közötti példányban a legelső ingyenes, VestInfo nevű reklámújságot. A lap és mellékleteinek technikai szerkesztői Nemes Gabriella és Lázár Ildikó, akik a technika legújabb kori vívmányainak szakszerű kezelését és az újságírási ismereteket amúgy, “menet közben” sajátították el. E hőskorszak emlékeinek felelevenítése során elengedhetetlenül kell megemlékeznünk az elindulás nehézségeinek áthidalásán segédkezet nyújtó szép emlékű Marossy István nyugalmazott főkönyvelőre, aki jószerével ügyszeretetből vállalta el a fiatal vállalkozás könyvelését, Mihet Stela asszonyra, aki mai napig részt vállal a könyvelési munkában, Buse Julianna pedig ma a Könyvesboltban népszerűsíti munkánkat. Elismerés illeti Nagy Árpád közgazdászt, gazdasági szakembert, aki a nyomdokába lépett fia által vezetett csapattal végzi a kiadó könyvelését. Raffai György veterán kollégánk ma is hozzájárul az újság zökkenőmentes megjelentetéséhez, illetve Albert Ilona nyugdíjas újságírókollégánk az ügyfelekkel való kapcsolatfenntartásban segédkezik. Majd fél évszázadnyi sportújságírói múlttal háta mögött, lankadatlan, sokszor az ifjakat is meghazudtoló lelkesedéssel Dudás József kollégánk a sportrovat igényes szerkesztője, aki hétről hétre nyújt betekintést a sportvilág minden szintjén történő eseményekbe. Az általa három évtizeden keresztül rendszeresen megszervezett ÚJ SZÓ KUPA méltán térségünk labdarúgásának egyik sikertörténete. A képzeletbeli pohár teli részében ott van az Olvasók hűsége, akikhez az anyagi ellehetetlenülés miatti kilátástalanságában fordult a szerkesztőség a Végveszélyben a Temesvári ÚJ SZÓ felhívással. Olvasóink egyemberként járultak hozzá a magyar újság fennmaradásához.
1994. december 31-től napjainkig HETI ÚJ SZÓ névvel, a külső és belső munkatársak hathatós hozzájárulásával változatos tartalommal folytatódik a bánsági magyar újságírás története. A húszéves történet egyértelmű sikertörténete az 1997-től mellékletként, idén 19. alkalommal megjelent MINDENKI KALENDÁRIUMA – helytörténeti évkönyv, a Giling Galang, majd Bagoly Bandi gyermeklap-melléklet. A helytörténeti melléklet állandó szerzői közül a teljesség igénye nélkül – Szekernyés János, dr. Jancsó Árpád, mindkét szerző hely-, művelődés, és ipartörténeti vonatkozású írásai rendszeresen olvashatók a HETI ÚJ SZÓ hasábjain, Szekernyés Irén, Pálkovács István, dr. M-Kiss András, Krestyán Ilona, Vicze Károly, dr. Lakatos Tibor, a néhai Schreiber István és Udvardy László, Farkas László, Ujj János, Hauer Erich és mások törekedtek tematikus írásaikkal térségünk magyar értékeinek átmentésére a fiatalabb nemzedékek számára. A bánsági magyar lapkiadás terhének közös elviselésére vállalkozott a 2001-ben alapított Heti ÚJ SZÓ Baráti Kör egyesület, amely 2008-tól Szekernyés János ötlete nyomán Pesty Frigyes-díj odaítélésével tünteti ki a magyar közösség érdekében cselekvő prominens személyiségeket. A civil szervezet megalakításában, alelnöki tisztségét felvállalva vállal támogatói szerepet Szegedi Lajos mérnök, a Gall Print társaság igazgatója, a temesvári és bánsági magyar ügyek egyik felkarolója. A jubileumi ünnepség támogatójaként is jelen volt Manga Levente, a Quick Lunch, térségünk piacvezető cégének a vezetője. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Marossy Zoltán alispán és Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke.
„A huszonöt, illetve a húsz év késztermékét kollekcióink s talán Olvasóink emlékezete őrzi. Viszont a huszonöt év 9125 napjának küzdeleme szerencsére és remélhetőleg az újságban nem tükröződik. Nem látszik például, hogy hányszor vált kérdésessé anyagi háttér hiánya miatt az éppen soronlévő lapszám megjelenése, hogy nincs pénz nyomtatási költségre, nincs honnan előteremteni papírt, és persze az sem, hogy a munkatársak külön-külön milyen erőfeszítés árán járultak hozzá egy-egy lapszám megszületéséhez. Például Koczka György heti penzumához mindig megtalálja az időszerű témát és ötletet, Szekernyés János az egyéb írások, évkönyvi anyagok mellett a kéthetenként Temesvár Kövei-nek “kikaparása”, amely a Heti ÚJ SZÓ első számától kezdve elérkezett az 515. megjelenéshez”– zárta beszédét Graur János főszerkesztő.
A bensőséges hangulatú ünnepségen résztvevők mellett, mi, az újság mai szerkesztői tisztelettel gondolunk azokra a munkatársakra, akik egészségi okok, vagy más irányú elfoglaltság, esetleg a földrajzi távolság miatt nem lehettek együtt a temesvári Magyar Házban megtartott ünnepségen, nevezetesen Molnár Zsolt parlamenti képviselőnek, a Keleten a helyzet… című országgyűlési tudósításáért. Olvasóink nevében is köszönetet mondunk Sipos Enikőnek és Sipos Erzsébet kolléganőinknek, a női rovat illetve TV-műsor szerkesztéséért, Kovách Éva rejtvényszerkesztőnek, akinek keresztrejtvényei évtizedekig sokak számára jelentettek kellemes kikapcsolódást, Joó Imre szerkesztőnek, Kiss Károly agrármérnöknek a népszerű gazda rovat szerkesztőjének valamint Nemes Kingának a gyermekrovat szerkesztőjének. Hasonlóképpen hálás szívvel köszönjük Ujj János Arad megyei, dr. Hauer Erich, Csatlós János Hunyad megyei, Megyasszai Bíró Júlia Krassó-Szörény megyei munkatársaink együttműködését, Király Zoltán lugosi, és nem felejtjük el a néhai ifj. Hauer Erich, Schreiber István, dr. Udvardy László, dr. Higyed István munkatársainkat sem. Idézve a HETI ÚJ SZÓ beköszöntő lapszámának vezércikkéből, arra kérjük Olvasóinkat, hogy együttesen őrizzük meg lapunkat, annak érdekében, hogy a következő évtizedekben is „sokak között legyen olyan kapocs, amelyen keresztül jóban és rosszban hírt adhatunk, üzenhetünk egymásnak.”
Makkai Zoltán
Fotó: Bartha Csaba