A beköszöntött 2015-ös év meg­ün­neplése alkalmával a meghívott vendégeinkkel, egykori munkatársakkal és támogatóinkkal együtt az 1989. december 23-án, a forradalom forró óráiban megjelent Temes­vári ÚJ SZÓ hu­szon­ötödik, illetve az 1994. de­cem­ber 31-én napvilágot látott HETI ÚJ SZÓ huszadik jubileumát is megünnepeltük.

Visszatekintve az elmúlt hu­szonöt év történéseire, és elindulva a közösségi összefogás, az értékeink, anyanyelvünk, hagyományaink, gyülekezeti közösségeink és is­koláink megtartását felvállaló, a jó példák, gyakorlatok célkeresztbe helyezésével cselekvő újságírás csigavonala mentén, képzeletben elhelyezve a mérföldköveket jelző lapszámainkat, az ünneplés pillanataiban egyértelműsödik a bánsági magyar újságírás fonalának to­vábbszövésére tett igyekezetünk. E meggyőződésünkben erősítettek meg és buzdítottak az ünneplésre Olvasóink elismerő szavai, jókívánságai is.

A gyönyörűséggel és áfiummal is telített bánsági magyar újságírás képzeletbeli poharára tekintve, örömmel vesszük tudomásul, hogy a természetes és a legkülönfélébb okokkal is magyarázható lélekszám-apadás ellenére, a heti újrakezdésre és folytatásra buzdító erő, a hónapról hónapra, évről évre, Vajdahunyadtól Szat­márné­me­tiig, Pusztakeresztúrtól Csík­szeredáig, és Szegeden, Buda­pes­ten meg Stuttgartban és sok helyen másutt is családtagnak tekintik a HETI ÚJ SZÓ-t. Örömteli elégtétel számunkra, amikor helyenként azt tapasztaljuk, hogy a családokban a nagyszülők által még a Szabad Szó idejében meghonosított újságolvasási szokást ma az unokák és a dédunokák folytatják.
Mert kell a konok kitartás ah­hoz, hogy huszon- vagy harminc­egy­néhány évesen, amikor szó sze­rint néhány kattintással tárul ki a világ, a közösségi oldalak, a világhálón való kalandozás mellett az ÚJ SZÓ-t is kézbevegye a fiatalabb nemzedék. Hasonló kitartás – amit e helyen is megköszönünk minden hűséges Olvasónknak – kell ahhoz is, amikor a családok elemi szükségleteit alig fedező, ke­véske nyugdíj, minimálbér be­osztásakor, az újság előfizetésére is gondolnak, mert a magyar kö­zösséghez való kapcsolódást is jelenti a lap.

Miután a születés ünnepét meg­előzően többszáz Olvasónkkal találkoztunk, ezúttal vízkereszt, a Jordánbeli keresztség napján ke­rült sor az elmúlt huszonöt esztendőre való emlékezésre és az új esztendő köszöntésére. Graur János főszerkesztő köszöntőbeszédében emlékeztetett a magyar nyelvű újságkiadás buktatókkal telített, de minden lapszám megjelenésével elégtétellel is járó gyönyörű terhére. A főszerkesztő emlékeztetett, hogy a bánsági magyar “újságcsinálás” új korszaka 1989. december 22-én délután a Ceusescu távozását követő órákban kezdődött a Sza­bad Szó szerkesztőségében, amikor a jelenlévő munkatársak döntöttek az új lap nevéről és menten nekiláttak a forradalom egyik legelső lapjának a szerkesztéséhez. A Temesvári ÚJ SZÓ első lapszáma katonai védelem mellett történt – emlékezett a főszerkesztő – az új lap születésének legelső ó­rái­ban még jelen vannak Pongrácz Mária főszerkesztő, Józsa Ödön főszerkesztő-helyettes és Vajda Sándor, később már csak Sipos János titkár, Mandics György és Graur János újságírók, valamint Kégler András tördelő nyomdászmester folytatták a nyom­dában reggelig az új lap megszületése fölötti bábáskodást, miközben odakinn dörögtek a fegyverek!

A helyi magyar sajtótörténeti ka­landozást folytatva, a főszerkesztő emlékeztetett arra, hogy a huszonöt évvel ezelőtti elindulás során az újság szerkesztésében közreműködtek Bálintfi Ottó és Pataki Zoltán főszerkesztő-helyettesek. Az állami szubvenció megvonása és az 1990-ben, még a forradalmi események hevületében, sebtében alapított Helyi Lapkiadó­vállalat privatizálása miatt kiadó nélkül maradt – már akkor veszteséges – újság kiadásával járó gondokat 1991-től a Graur János és Makkai Zoltán által alapított Reflex Kft. vállalta fel, ezzel te­remtve meg a jogi és adminisztratív keretet a Temesvári ÚJ SZÓ további megjelentetésére. Ebben az időszakban, az írott sajtó iránt óriási érdeklődés hatására láttak nyomdafestéket a szegedi Délvilág napilappal közösen szerkesztett Délvilág – Az vég Temesvárban, illetve a Bagoly és Bufnita mellékletek Józsa Ödön szerkesztésében, később a Juven­tus diáklap, amelyet a Bartók Béla Líceum diákjai szerkesztettek, il­letve a VÉTÓ című, a TEMISZ által szerkesztett melléklet. Or­szá­gos elsőként Te­mes­­váron a Temes­v­ári ÚJ SZÓ mű­helyében szerkesztették és ad­ták ki harminc-negyvenezer közötti példányban a legelső in­gyenes, VestInfo nevű reklámújságot. A lap és mellékleteinek technikai szerkesztői Nemes Gabriella és Lázár Ildikó, akik a technika legújabb kori vívmányainak szakszerű kezelését és az új­ságírási ismereteket amúgy, “me­net közben” sajátították el. E hőskorszak emlékeinek felelevenítése során elengedhetetlenül kell megemlékeznünk az elindulás nehézségeinek áthidalásán segédkezet nyújtó szép emlékű Marossy István nyugalmazott főkönyvelőre, aki jószerével ügyszeretetből vállalta el a fiatal vállalkozás könyvelését, Mihet Stela asszonyra, aki mai napig részt vállal a könyvelési munkában, Buse Julianna pedig ma a Könyvesboltban népszerűsíti munkánkat. Elismerés illeti Nagy Árpád közgazdászt, gaz­dasági szak­embert, aki a nyomdokába lépett fia által vezetett csapattal végzi a kiadó könyvelését. Raffai György veterán kollégánk ma is hozzájárul az újság zökkenőmentes megjelentetéséhez, illetve Albert Ilona nyugdíjas újságírókollégánk az ügyfelekkel való kapcsolatfenntartásban segédkezik. Majd fél évszázadnyi sport­újság­írói múlttal háta mögött, lankadatlan, sokszor az ifjakat is meghazudtoló lelkesedéssel Dudás József kollégánk a sportrovat igényes szerkesztője, aki hétről hétre nyújt betekintést a sportvilág minden szintjén történő eseményekbe. Az általa három évtizeden keresztül rendszeresen megszervezett ÚJ SZÓ KUPA méltán térségünk labdarúgásának egyik sikertörténete. A képzeletbeli pohár teli részében ott van az Olvasók hűsége, akikhez az anyagi ellehetetlenülés mi­at­ti kilátástalanságában fordult a szer­kesztőség a Végveszélyben a Te­mesvári ÚJ SZÓ felhívással. Ol­vasóink egy­em­berként járultak hoz­zá a ma­gyar újság fennmaradásához.
1994. december 31-től napjainkig HETI ÚJ SZÓ névvel, a külső és belső munkatársak hathatós hozzájárulásával változatos tartalommal folytatódik a bánsági magyar újságírás története. A húszéves történet egyértelmű si­kertörténete az 1997-től mellékletként, idén 19. alkalommal megjelent MINDENKI KALENDÁ­RIUMA – helytörténeti évkönyv, a Giling Galang, majd Bagoly Bandi gyermeklap-melléklet. A hely­történeti melléklet állandó szerzői közül a teljesség igénye nélkül – Szekernyés János, dr. Jancsó Árpád, mindkét szerző hely-, mű­velődés, és ipartörténeti vonatkozású írásai rendszeresen olvashatók a HETI ÚJ SZÓ hasábjain, Szekernyés Irén, Pálkovács István, dr. M-Kiss András, Krestyán Ilona, Vicze Károly, dr. Lakatos Tibor, a néhai Schreiber István és Udvardy László, Farkas László, Ujj János, Hauer Erich és mások törekedtek tematikus írásaikkal térségünk magyar értékeinek átmentésére a fiatalabb nemzedékek számára. A bánsági magyar lapkiadás terhének közös elviselésére vállalkozott a 2001-ben alapított Heti ÚJ SZÓ Baráti Kör egyesület, amely 2008-tól Szekernyés János ötlete nyomán Pesty Fri­gyes-díj odaítélésével tünteti ki a magyar közösség érdekében cselekvő prominens személyiségeket. A civil szervezet megalakításában, alelnöki tisztségét felvállalva vállal támogatói szerepet Szegedi Lajos mérnök, a Gall Print társaság igazgatója, a temesvári és bánsági magyar ügyek egyik felkarolója. A jubileumi ünnepség támogatójaként is jelen volt Manga Levente, a Quick Lunch, térségünk piacvezető cégének a vezetője. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Marossy Zoltán alispán és Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke.
 
„A huszonöt, illetve a húsz év késztermékét kollekcióink s talán Olvasóink emlékezete őrzi. Viszont a huszonöt év 9125 napjának küzdeleme szerencsére és remélhetőleg az újságban nem tükröződik. Nem látszik például, hogy hányszor vált kérdésessé anyagi háttér hiánya miatt az éppen soronlévő lapszám megjelenése, hogy nincs pénz nyomtatási költségre, nincs honnan előteremteni papírt, és persze az sem, hogy a munkatársak külön-külön milyen erőfeszítés árán járultak hozzá egy-egy lapszám megszületéséhez. Például Koczka György heti penzumához mindig megtalálja az időszerű témát és ötletet, Szekernyés János az egyéb írások, évkönyvi anyagok mellett a kéthetenként Te­mesvár Kövei-nek “kikaparása”, amely a Heti ÚJ SZÓ első számától kezdve elérkezett az 515. megjelenéshez”– zárta beszédét Graur János főszerkesztő.
A bensőséges hangulatú ün­nep­ségen résztvevők mellett, mi, az újság mai szerkesztői tisztelettel gondolunk azokra a munkatársakra, akik egészségi okok, vagy más irányú elfoglaltság, esetleg a földrajzi távolság miatt nem lehettek együtt a temesvári Magyar Ház­ban megtartott ünnepségen, nevezetesen Molnár Zsolt parlamenti képviselőnek, a Keleten a helyzet… cí­mű országgyűlési tudósításáért. Ol­vasóink nevében is köszönetet mondunk Sipos Enikőnek és Sipos Erzsébet kolléganőinknek, a női rovat illetve TV-műsor szerkesztéséért, Kovách Éva rejt­vény­szer­kesz­tő­nek, akinek ke­reszt­rejtvé­nyei évtizedekig sokak számára je­lentettek kellemes ki­kap­csolódást, Joó Imre szerkesztőnek, Kiss Károly agrármérnöknek a népszerű gazda rovat szerkesztőjének valamint Nemes Kingá­nak a gyermekrovat szerkesztőjének. Hason­lóképpen hálás szívvel köszönjük Ujj János Arad megyei, dr. Hauer Erich, Csatlós János Hu­nyad me­gyei, Megyasszai Bíró Júlia Kras­só-Szörény megyei mun­­katársaink együttműködését, Király Zoltán lugosi, és nem felejtjük el a néhai ifj. Hauer Erich, Schreiber István, dr. Udvardy László, dr. Higyed István munkatársainkat sem. Idéz­ve a HETI ÚJ SZÓ beköszöntő lapszámának vezércikkéből, ar­ra kérjük Olva­só­inkat, hogy együttesen őrizzük meg lapunkat, annak érdekében, hogy a következő évtizedekben is „sokak között legyen olyan ka­pocs, amelyen keresztül jóban és rosszban hírt adhatunk, üzenhetünk egymásnak.”
Makkai Zoltán
Fotó: Bartha Csaba