Már-már megszoktuk, hogy az aradi polgármester időnként meghökkentő javaslatokkal áll elő a városfejlesztés terén. Már javasolta egy kétszintes földalatti parkoló építését, s föléje egy üvegpiramis emelését az Avram Iancu (Szabadság) téren, aztán egy szökőkút beépítését a Maros medrébe. Hogy a vehemens tiltakozásokra, avagy az anyagiak hiánya miatt tett le terveiről, arra még nem derült fény.
Legújabb ötlete ismét „kiverte a biztosítékot” az aradiaknál. Mint kiderült, december 16-án avval rukkolt elő a municípiumi tanács ülésén, hogy bízzanak meg egy céget egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére egy föld alatti parkoló megépítésére a belvárosban lévő két park egyike alá. Az elképzelés szerint az egész parkot megszüntetnék, a parkoló mennyezete a Maros gátjának magasságában lenne. A megépülést követően a parkot pedig an­nak a betonfödémére telepítenék át.
A hírre elsőnek Claudiu Cristea volt városi tanácsos reagált. A legendás Milos Cristea vá­rosvédő műépítész fia a város ellen elkövetett bűn­nek minősítette Gheorghe Falca polgármester tervét.
Felhívására egy tiltakozómozgalom indult Mentsék meg az Eminescu parkot! jelmondattal. Ehhez csatlakozott a Civil Alternatí­va szervezet, a Pro Urbe Egye­sület, az Ara­di Moz­galom, az Oldart Ga­léria, a Milos Cristea Egye­sület, a Respira Verde (Léle­gezz zöldet), a Krisallys E­gye­sület, az Állami Filhar­mónia előadóművészeinek szak­szervezete és az Aradi Lakótársulások Szö­vetsége. Közös felhívásukra a szombat délelőttre be­jelentett tiltakozó megmozdulásra közel ezren jelezték részvételüket a Face­bookon. A megmozdulás napján Vár­ko­nyi Zoltán műépítész a Nyugati Jelenben fejtette ki a szakemberek háborgásának okát.
A meghirdetett időpontban viszont Aradon zuhogott az eső. Ennek ellenére esernyőik alatt mintegy 250-en gyűltek össze a parkban a Ra­firoiu-kereszt körül. Örvendetes, hogy sok volt közöttük a fiatal. A résztvevők között volt Török Zsolt magashegyi alpinista, valamint Cristian Moisescu, korábbi aradi polgármester is.
A rövidre fogott beszédekben Sebastian Bulumac, dr. Teodor Gheorghiu egyetemi tanár, Titu Cladovan galériatulajdonos, Rebeca Bedelean kertépítő mérnök, Nagy Vizitiu Sándor műépítész szakterületük szerint sorolták a kifogásokat. Néhányat említek: a terv meg­valósulása a különben is „zöldszegény” belváros két hektárnyi tüdejét szüntetné meg; a beton fölé nem lehet mélyebb gyökérzetű nö­vényeket ültetni; a parkoló legfeljebb csak a városházára és annak környékére érkezők parkolási gondjait oldaná meg; már a megvalósíthatósági terv is olyan összegbe kerül, amelyet kár kidobni; közel négyszáz fa- és cserjeféleség semmisülne meg. Elhangzott, hogy egyetlen közepes méretű hársfa egy nyári napon négy-öt ezer köbméter levegőt tisztít meg, 6-7 kg oxigént termelve.
Ha csak fél szájjal, de azt is megemlítették, hogy a park történelmi jelentőségű. Ugyanis a legendás Salacz Gyula polgármestersége idején létesült a 19. században. A Maros gátjának elkészülte után (1880) szárították ki a nádas, vizes területet, ahol a város előkelőségei korábban vadkacsára vadásztak. Annak helyén létesült az akkor Salacz Gyula, most Eminescu nevét viselő park.
A város szabadságát töltő polgármestere hamar válaszolt, de félretájékoztatásnak ne­vezte a tiltakozást. Megígérte viszont, hogy a tervek elkészültével egy vitafórumot rendez a parkról szakemberek bevonásával.
Azt hisszük, újabb tiltakozó megmozdulásokra számíthatunk.