Nagy siker a könyvbemutatón

A címben nem csak a figyelemkeltésre használtam a nagy jelzőt. Annál hatásosabb is elkelt volna a Mathias Corvinus Collegium és a Kölcsey
Egyesület által közösen szervezett múlt csütörtöki könyvbemutatójára.. Az MCC aradi termében ugyanis minden ülőhelyet elfoglaltak az érdeklődők, pótszékeket is beraktam, néhányan mégis csak az előtérből hallgatták amint Lehoczky Attila történelemtanár köszönti a megjelenteket, s bemutatja az irodalmi est résztvevőit: gróf Kálnoky Borist, a könyv íróját, Fekete Károlyt, a Kölcsey Egyesület alelnökét és Éder Enikőt színművészt. A felcsigázott érdeklődés annak tudható be, hogy az erdélyi magyarság (és nem csak) értesült a család visszatelepedéséről Kőröspatakra, értesült az ottani kúria sorsáról, valamint Kálnoky Tibor gróf és III. Károly brit király közötti barátságról is.
Az est „terítékén” Kálnoky Boris Őseim földje. A Kálnoky család története című könyve volt. Fekete Károly jól dokumentált, logikusan
felépített kérdéseire adott válaszokból mindenekelőtt kiderült a Kálnoky csalás mintegy nyolc évszázadon keresztül, a tatárjárás
idejétől, IV. Béla uralkodásától kezdődött története. Az ugyan a ködbe vesz, illetve csak a családi legendáriumból tudható meg, hogy milyen
szolgálatokért kapta a család Kőröspatakot és a birtokot. Bevallom, számomra (valószínűleg mindenki számára) megkapó volt az
a rész, amikor gróf Kálnoky kifejtette, hogy a Németországban született, mindenütt (Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia stb.)
otthon levő és magát jól érző világpolgár ráébredt arra, hogy azért valahol otthon kell lennie. Akkor, 1993-ban kérte, hogy lapja, a Die
Welt tudósítójaként Budapestre mehessen. És csak akkor tanulta meg német anyanyelve mellé apanyelvét, a magyart. Nem is akárhogy, a
hallgatóságot lenyűgözte választékos stílusával. Ma ő vezeti Budapesten az MCC médiaiskoláját.
Megható volt (maga is elérzékenyült közben), amikor elmesélte a család első visszatérését 1887-ben a székelyföldi Köröspatakra. Azt a lelkes fogadtatást, amellyel a falu fogadta édesapját és öccsét. Egy évre rá maga is megtapasztalta ugyanezt, pedig a kommunista diktatúra utolsó éveiben történt, s a titkosrendőrség megjelenésére a falu népe, a retorziótól félve szétszaladt.
Megható a hazatalálás pillanatának a leírása. „És aztán az a nap Kőröspatakon. Vadidegen emberek, némelyek felismerik őket, noha még sose jártak ot, mások megcsókolják, átölelik őket, megsimogatják az arcukat, s a szemükbe néznek, éber tekintetük egyszerre fürkészi, biztatja és köszönti őket – otthon. Hirtelen éles fájdalom hasít beléjük: ilyet még sohasem éreztek, még sohasem tartoztak sehová.”
E sorok írójának kérdésére elárulta, hogy gyermekei is tudnak magyarul, egyik leánya Isztambulban, az ottani egyetemen a bemutatkozón egy magyar népdallal köszöntötte egyetemi társait. Magam csak az esten elhangzottak, Éder Enikő színművész felolvasta szép részletek, valamint a szövegbe való felületes beleolvasás alapján állítom: nem véletlen a könyv német változatának, valamint magyar fordításának a sikere.
Aradon is sokan várakoztak a dedikálásra.

Balról: Fekete Károly, Édes Enikő, Gróf Kálnoky Boris

Magyar Kultúra Napja

A Himnusz megszületése napja előestéjén, vasárnap tartották meg Aradon a Magyar Kultúra Napját a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpádról elnevezett dísztermében. Az ünnepség rendezői, a Kölcsey Egyesület és az Aradi Kamraszínház nem véletlenül választották a helyszínt, ahol az Egyesület átadta az évente odaítélt Kölcsey-díjat. Ugyanis az idei kitüntetett a Csiky Gergely Főgimnázium volt.De kezdjük az elején!
Az ünnepség egy emléktábla leleplezésével indult: az iskola első emeleti folyosóján, az aradi magyar tannyelvű oktatás jeles pedagógusai tiszteletére létesített emlékfalon leplezték le a Magyar Királyi Főgimnázium utolsó, egyben az Aradi Katolikus Főgimnázium első igazgatója, Burián János (1852–1926) tiszteletére szemtelt emléktáblát. Életéről és tevékenységéről Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke beszélt, majd Spier Tünde igazgatóval közösen leleplezte a táblát. Az emléktáblát Prenkiewitz Artúr, a minorita rend aradi házfőnöke szentelte fel, akivel a jelenlévők az iskolában tevékenykedett valamennyi pedagógus emlékére közösen elmondták az Úr imádságát.
Az ünnepséget Tapasztó Ernő, színházvezető Kölcsey Ferenc Huszt című versének szavalásával indította el. Szervezőként Fekete Károly köszöntötte a megjelent vendégeket és az egyesület népes tagságát. A nap jelentőségéről Szélesné Herman Ágnes, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának konzulja, Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület elnöke, valamint Tóth Csaba, Arad megye prefektusa beszélt. Mindhárman kiemelték azt a rendkívüli szerepet, amelyet az anyanyelvű iskolák (jelesen az eseménynek otthont adó kiemelten is) tanintézetek játszottak és játszanak ma is az anyanyelv, az identitástudat megőrzésében. Különösen jelentős e szerep a szórványnemzetiség életében.
A kitüntetett tanintézet tevékenységét összefoglaló laudációt Fekete Károly állította össze és olvasta fel. A Fritz Mihály, Szegeden élő képzőművész plakettjét és a  díszes oklevelet Berecz Gábor adta át.
Köszönő beszédében Spier Tünde igazgató kiemelte azoknak a pedagógusoknak az odaadós munkáját, akik egy évszázadon keresztül anyanyelven oktatták, nevelték az aradi ifjúságot.
Az est második részében az Arad Kamaraszínház művészei, Éder Enikő, Balogh József, Tapasztó Ernő, valamint Borsos Pál az E-Líra 100 című versösszeállítással lepték meg a közönséget. A műsor a nemrég elhunyt Kovács András Ferenc (1959–2023) költeményével kezdődött, Markó Béla versével zárult. A remek összeállításban elhangzottak az utóbbi évszázad erdélyi költőinek ismert és kevésbé ismert versei, illetve vetített felvételről hallhattuk-láthattuk Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Székely János, Farkas Árpád saját verseinek az előadását is. Külön ki kell emelni, hogy az előadáson Éder Enikő tolmácsolásában az általa és Borsos Pál által megzenésített verseket is hallhattunk, többek között Tóth Árpád Arad című költeményét.  Nagy közönségsikert arató, különleges élmény volt!
A magas színvonalú rendezvény a Himnusz eléneklésével zárult.

Balról: Berecz Gábor, Spier Tünde, Fekete Károly

Burián János emléktáblája

Az odaítélt emlékplakett