Trianonon túl, Trianonon innen
Az Aradi Hagyományőrző Polgári Egyesület június 8-án, szerdán 18 órakor a Jelen Ház nagytermében tartja Trianonon túl, Trianonon innen című műsorát. A Murvai Miklós által összeállított, zenés videó vetítéssel egybekötött megemlékezés előadója Raffay Ernő budapesti történész. Az est házigazdája Borbély Zsolt Attila. Közreműködik Vesztergám Miklós tárogatóművész.

A folyón túl Itália
Mi kell ahhoz, hogy a szín­ház közönsége önfeled­ten szórakozzon? Mindenek­e­lőtt egy jó darab, valamint egy ahhoz mérhető színvo­nalú előadás. Nos, mindezt meg­kapták az aradiak az el­múlt héten a budapesti Bel­városi Színház produkciójá­ban bemutatott A folyón túl Itália című előadásban. Mert Joe Dipietro (már a neve is árul­kodik származásáról) víg­játéka egy hamisítatlan olasz ko­média, hangoskodással, é­nek­léssel, nagy (spagetti) evéssel és „laza” borozással, érzelmi kitörésekkel, szen­timentalizmussal, s na­gyon jól fordított humoros szöveggel, kacagtató replikákkal.
És hat olyan jó nevű sze­replővel, kik közül négyen Jászai Mari-, hárman még Kossuth-díjasok is. Mond­hat­nánk, hogy (elméletben) könnyű dolga lehetett Zna­me­nák István rendezőnek. De talán ne­hezebb, mint gondolnánk egy kiváló előadásba gyúr­ni hat nagy egyéniséget. Mert Lázár Kati, Lukáts Andor, Benedek Miklós, Szabó Éva, a mellettük a két fiatal, Szabó Kimmel Tamás és Cseh Judit (bár a többi­e­kével ellentétben, az utóbbi szerepe eléggé váz­latosan megírt) olyan sze­mélyisége a magyar színjátszásnak, akik egymagukban is képesek si­kerre vinni egy darabot. Egy ilyen, évek óta együtt játszó összeszokott teamben meg különösen.
Kétségtelen, hogy az ara­di közönség sokáig emlé­kez­ni fog Nickre (Szabó Kimmel Tamás) és a négy érte aggó­dó, még az óhazában szüle­tett, az ottani mentalitást, szokásokat magában hordozó „talján” nagyszülejére. Akik­nek a szülőhazában zsige­reikbe ivódott családcentri­kus­sága még olyan erős, hogy azt hiszik, mindössze egy folyó választja el őket a más mentalitást képviselő napfényes Itáliától. Ők remélik, hogy ennek szokásait át­menthetik az újhazába is. Nick viszont már úgy „ela­me­ri­kaiasodott”, mint mife­lénk a szórványba került ki­sebbségiek. Ő már beleszo­kott a kínai ételbe és a többség nyelvébe. Számára az egy­kori óhazát, illetve annak szokásait már csak a postán rendszeresen küldött lazagne jelenti. Vigyázat, ránk is ez vár!