Tűzbe me­rem tenni a kezem, hogy az A­radi Ka­ma­raszínház hétfői előadását kö­ve­tően nem volt egyetlen néző sem, aki elégedetlenül távozott volna a teremből. Aki elolvasta a médiában meg­jelent előzetest, az tudta, hogy Nyírő József fenti című regényéből ké­szült népi vígjátékot lát majd. És a ma­gyar irodalmat egy kicsit is ismerőknek Nyírő József neve összekapcsolódik Uz Bencével, a mindenki eszén túljáró furfangos székellyel. Nos, hétfőn délután, este egy Uz Bencéhez hasonló figurát látott, hallhatott a színpadon. Aki meg nem készült az előadásra, az egy élvezetes nyelvezetű egyórás monológot hallhatott Kulcsár Székely Attila előadásában.
Hogy miről is szól a darab? Arról, mi­ként veszi rá a legénykorból lassan ki­öregedő fiát a furfangos (halálos be­tegséget megjátszó, „végrendelkezni” a jegyzőt is elhívató) apa, hogy válasszon már magának párt. A vénlegény a színpadon veszi számba a szomszédban, fa­luban található eladó leányokat, mindegyiknek eljátszva pozitív és negatív tu­lajdonságait.
A fiatalabb generáció számára egy olyan világ elevenedik meg, amikor a fiatalok még eljártak a guzsalyosba is­mer­kedni, amikor a kiválasztott leány ablaka alatt illett a széptevés, amikor az anya még leskelődött leánya után, nehogy az idő előtt letérjen az erény útjáról. Szép idők lehettek!
A darab legmulatságosabb része a leánykérés, amelybe annyi poént sűrítettek, hogy szinte minden mondat közben, után felhangzott a kacagás a nézőtéren. Az előadó, Kulcsár Székely Attila egyben a szerkesztő is, székelyudvarhelyi, így számára nem jelent nehézséget a nyelv­járás. Otthonosan, rutinosan mo­zog a színpadon, az előadás minden pillanatában érezni, hogy egy bejáratott, ki­dolgozott, bárhol előadható produkció. Érdemes volt végigélvezni, kiérdemelte a tapsot.