A teremben a lámpák lassan kialszanak, elcsendesedik a nézőtér, s a színpadon vörös lámpafényben megjelenik fehér bundában a magyar filmművészet egyik legtitokzatosabb személyisége, s felhangzik jellegzetes, mélyen búgó, kissé rekedtes énekhangja. Így indul Darvasi László mono­drámája, a Gyulai Várszínház produkciója. Mintha a végzet asszonya egy koncerten, elegáns estén lépne a nagyérdemű, elegáns közönség elé.
Az első sanzon után viszont kiderül: a látszat csalóka, mert Karády Katalin már a Gestapo 525-ös számú zárkájának a foglya, aki a következő vallatására, megkínzására várakozik. Ott idézi fel életének néhány mozzanatát, az indulástól a csúcsig. És találkozását a nagy szerelemmel, Újhelyi Istvánnal.
Hogy mindenki másként éli meg a váratlan megpróbáltatásokat arra példa, az ugyancsak az Aradi Kamaraszínházban már látott egy hasonló témájú darab. Abban Jávor Pált, a magyar film másik ikonikus alakját a nyilaskeresztesek foglyaként bántalmazták, alázták meg. Karády (lega­lább­is Darvasi László drámájában) úgy igyekszik felfogni az egész rémálmot, mint egy színpadi előadást, amelyben ő csak szerepet alakít. Amely végén, válaszként az átélt borzalmakra, majd nem hajol meg megköszönni a tapsot.
Béres László rendezésében egy dinamikus zenés monodrámát láthatott a közönség, amelyben Bartha Boróka az eredetihez hasonló hangvételű tolmácsolásában felhangzott Karády Katalin néhány emlékezetes slágere. A főszereplő parádés alakítása mellett Horváth Zoltán zongorakíséretét, valamint Márton Erika ötletes díszleteit mindenképpen ki kell emelni.
***
A következő este, a színház stúdiótermében felnőttekhez szóló előadásra invitálta az aradiakat a Kamaraszínház és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciója. Rendezője, Tege Antal színművész többször is szerepelt Aradon különböző darabokban. A rendezésében színre vitt Vénusz nercben című egyfelvonásos David Ives, a kortárs amerikai drámairodalom kiemelkedő alakjának alkotása. A nem „pihekönnyű” szöveg megértése, a váltások követése figyelmet kíván, hiszen a színpadra lépő kezdő drámaíró, Tamás és a színésznő, Vanda párbeszédei keverednek az általuk felolvasott dráma szövegével. Később a nézőnek meg kell értenie a későbbi nemcseréjüket is, amikor rövid időre a beszélgetésben az inas nővé, Vénusz pedig inassá vált át. A férfi-nő mindenképpen bonyolult kapcsolata többször is összekuszálódik.
A mintegy másfél órás darabban két fiatal színész, Földi Ágnes Villő és Czitor Attila bravúrosa alakítást nyújtott. Hibátlan volt a szereptudásuk, emlékezetes a játékuk, mely erotikusnak nevezhető ugyan, de mesze volt az érzéki bujaságtól.