Pénteken este, amikor a gyönyörűen renovált, új világítóbe­ren­dezéssel, jól szigetelő nyílás­zárókkal, parkettával ellátott mű­velődési otthonban Almási Vince polgármester megnyitotta az idei falunapok népdalestjét, külön ki­emelte: bár sorrendben a 13. rendezvény az idei, a település még­is szerencsés számnak tekinti azt. Mindenekelőtt azért, mert korábban már egy tucatszor üdvözölhették itt vendégeiket. Az idei ese­mény pedig újabb lehetőség arra, hogy találkozzanak a határon innen és túlról érkezett barátokkal, ismerősökkel.
A későbbi vacsorához terített asztalok mellett helyet foglaltak többek között a szomszédos Nagy­iratos község Papp Attila pol­gármester vezette küldöttségének tagjai, aki a Forray Nép­dal­kör asszonyait kísérte át az alig négy kilométerre lévő „szom­szédvárba”. De most először eljött a tornyai-nagyvarjasi asszonyokból nemrég verbuvált egyesített csoport Iacsity Flo­rentinával az élen. S ugyancsak a zenekari „kíséret nélkül” dalolók közé tartozott az Almási Gábor történelemtanár oktatta, immár több szólamra éneklő helyi Sal­beck vegyeskar is.
És ott voltak mindazoknak a te­lepüléseknek a csoportjai, ahol Juhász Kálmán zeneoktató áldásos tevékenységet folytat. Ő az, aki az utóbbi években meghonosította a citerázást az anyaország több településén, valamint Kis­ira­toson is. A mintegy két órát tartó műsorban az általa irányított együttesek közül fellépett a tízéves kisiratosi iskolásokból álló Kikelet, a valamivel nagyobbakat magába foglaló Délibáb, s zárószámként a felnőtt Rónaság citerazenekar. Közben meghallgattuk az ugyancsak Juhász Kál­mán irányította pusztaföldvári, csor­vási, nagyszénási és kétsopronyi zenekarokat. Az est be­mon­dója Vörös Annamária volt. A virtuóz produkciók a közönséget több alkalommal is ütemes taps­ra és együtténeklésre késztették. Az együttesek magyar, szlovák és román népdalokat, illetve –feldolgozásokat adtak elő. A na­gyon jó hangulatú találkozó az éjszakába nyúló közös énekléssel fejeződött be. Az élő zenét Czank Miklós és Pintér András szolgáltatta.
De…
Az igazság az, hogy a Kis­iratosi napok ezúttal is (hagyományosan) már a délutáni könyvbemutatóval kezdődtek. A művelődési otthon kistermében a „há­ziszerző” Sarusi Mihály (édesapja itt született) három könyvét (Kopóirat, Szentföldön, valamint a Tiszta betű) Vágner Szabó Já­nos közíró, a Trianoni Szemle mun­katársa mutatta be a szép számú hallgatóságnak. A Kopó­iratról már szó esett e lapban, a Szent­földön című a Vaga­bund­korzó című sorozat utolsó, VII. darabja. A sorozatban a szerző vé­gigjárta a világban azokat a helyszíneket, ahol magyarral ta­lálkozhatott, s az ott tapasztaltakat írta meg. A Tiszta betű a vele készített nyolc jelentősebb interjút tartalmazza.
Vajda Noémi Öregapám me­sélte című könyvének igencsak kalandos a története. Első bemutatójára tavaly került sor úgy, hogy a könyvnek csak elektronikus változata készült el. Utólag a szerző még jelentősen kibővítette azt. Így a most megjelent könyv­be összesen 249 játék le­írá­sa, illetve a gyűjtőnapló került bele. Bár a szerző szerint neki Kis­ira­tos nem szülőföldje, mégis ma­gáé­nak érzi ezt a települést. Munkája szép, tartalmas, az 50-70 éves korosztálynak nosztalgiázásra buzdító olvasmány.
Részletesebben írtam a pén­te­ki eseményekről, mert az el­múlt években mindig a szombati néptáncgálára helyeztem a hangsúlyt. Idén is, akárcsak korábban, a gála a falu főutcáján a helyi és vendégegyüttesek felvonulásával kezdődött. Igaz, ők csak az iskolától, mert a népviseletbe öltözött, a központban körtáncot járó fiatalokat így is megviselte a rekkenő hőség. A „hívogató” Tóth László vállalkozó a társzekéren helyet foglaló zenészekkel vi­szont végigjárta a falu utcáit.
A szabadtéri színpadon a ven­dégek köszöntése után Fara­gó Péter, az RMDSZ megyei szer­vezetének ügyvezető elnöke hagyományaink megőrzésének fontosságáról beszélt, majd megkezdődött a néptáncgála. Annak első részében fellépett a helyi is­kola Mészár Klementina betanította több néptánccsoportja, majd a megújult pécskai Búzavirág. A minden évben fellépő simonyifalvi Leveles mellett a Körösök völ­gyének tánchagyományait vit­­te színpadra a nagyzerindi Ibolya, míg a nagyvarjasi Ki­rály­liliom és a nagyiratosi Roz­maring fellépése a két szomszédos település táncosai tudásának csiszolódását, összehangolódását igazolta.
A műsor szünetében Almási Vince polgármester Dorel Caprar szociáldemokrata parlamenti kép­­viselőnek adta át a szót (kiderült, hogy felesége magyar, s ma­ga is érti anyanyelvünket), majd Csányi Kálmán pusztaszabolcsi polgármester (igazi meglepetés volt!) átadta önkormányzata 100 ezer forintos díját Tapasztó Ta­marának, a kisiratosi iskola legtehetségesebb végzős diákjának.
A műsor második felében elsősorban a helybeli leányok és fiúk táncának (László Eszter és Mészár Klementina koreográfiája), a Leveles második fellépésének és a Gyöngyvirág mezőségi táncainak tapsolt a publikum.
Este egy nagyváradi csoport operettösszeállítása, majd a Sógor Duó szórakoztatta a kö­zönséget.
Vasárnap a délelőtti mise be­fejezése után a Dr. Almási Béla tájház udvarán megkoszorúzták a névadó síremlékét.