“Kő alatt nőtt fű vagyok”

Az aradi Kölcsey Egye­sület meghívására kedden két előadást tartott a Csiky Ger­gely Főgimnázium Tóth Ár­pád-termében dr. Kozma Dezső professzor. Fiatal ta­nársegédként 1959-ben került az egyetemre, majd lektorként, előadótanárként, professzorként közel fél évszázadon keresztül oktatott a Ba­bes-Bolyai Tudományegye­tem magyar nyelv és irodalom tanszékén. Elsősorban a 19. század irodalmának lett szakavatott kutatója és tudósa. Számos magyartanár doktori tézisének irányítója volt.
A jeles szakember délben a főgimnázium diákjainak tar­tott előadást Mikszáth Kálmán munkásságáról.
A délutáni előadáson a szép számú közönség előtt Gárdonyi Géza (1863-1922) születésének 150. évfordulójáról emlékezett meg az egyesület. Berecz Gábor bevezetőjét követően a vendégelőadó irodalomtörténész Gár­donyi Géza világa című expozéjában abból indult ki, hogy Gárdonyi Gézát a magyar irodalomkritika és -történet az elmúlt mintegy száz esztendőben kétféleképpen értékelte: volt időszak, amikor felmagasztalták, s volt, amikor má­sodrendű alkotóvá, avagy csak ifjúsági íróvá degradálták. Pedig a Zigler Gézaként született, a 18-19 éves korában bemutatkozott író már az első megjelent könyvével (Az én falum) is maradandót tett le az asztalra. Már abban bizonyította, hogy gépész apja mellett, később falusi tanítóként közel jutott a faluhoz, az egyszerű emberekhez, eljutott a nemzet lelkületének megismeréséhez. Önmagáról mondotta a címben szereplő szavakat. Alkotásai lelki történetek, a történelmi regényei mozgatórugója az emberi lélek.
A két világháború között 40 kötetben adták ki Gár­donyi műveit (regények, elbeszélések, színművek, versek), életművének most folyó kiadását 18 kötetre tervezték. Talán nem véletlen, hogy a legjobb magyar könyvnek az ő halhatatlan regényét, a világ 20 nyelvére lefordított Egri csillagokat választották.