Az aradi Kölcsey Egyesület, a millenniumi eseményekre jó előre gondolva, már 1884-ben kez­deményezte egy átfogó me­gyei monográfia el­készítését. A város ve­zetősége felkarolta a javaslatot, s 1892-től két évtized alatt elkészült a gazdasági, természetrajzi, történelmi, néprajzi leírás, majd 1913-ban a dr. Somogyi Gyula írta pótkötet a város és a vármegye községeinek leírásával. (Csak a Cholnoky Viktor által ígért földrajzi monográfia a szerző elfoglaltsága miatt íródott meg.) Mind­má­ig az a legteljesebb leírása a Maros partján elterülő vármegyének.
Amint az elmúlt hét végén a Vasile Goldis Egye­tem aulájában megtartott könyv­bemutatón többször is elhangzott, azokat a monográfiákat, el­sősorban a történelmi és a természetrajzit már rongyosra olvasták a szakemberek. Azok a kiadványok olyanok, mint a kezdő táncosnak a kályha. (Alulírottnak negyedszázada a frissen alakult egyetem egyik tanára felajánlotta Márki Sándor történelmi monográfiája teljes vagy legalább részleges fordítását románra, mert szüksége volt az adatokra, de nem tudott magyarul.) Arról nem is szól­va, hogy egy évszázad alatt az ismeretek is bővültek.
Ennek a helyzetnek az orvoslására határozta el az Arad Megyei Kulturális Központ, hogy az ASTRA kulturális egyesülettel karöltve az elkövetkező években ezer fontos művet tesz hozzáférhetővé mindenki számára pdf formátumban. Kö­zöttük van a most megjelent román nyelvű Căsoaia si imprejurimi (Kaszoja és környéke). A kiadvány mintegy két órát tartó recenzióját Sinaci Doru igen ötletesen vezette le.
Az aradiaknak nem kell bemutatni a ternovai medencét, s annak gyöngyszemét: Kaszoját. Fél év­szá­zaddal ezelőtt még a helyi turizmus központja volt, ott működött a megye három hegyi menedékházának egyik. Hét­végeken esténként tí­zesével érkeztek a ba­kancsos tú­rá­zók a gerincen Kovaszinc (Ko­­vászi) és Solymos, a völgyből pe­dig Aranyág és Vi­lá­gos irányából. Nos erről a területről írt egy összefogó monográfiát dr. Ardelean Aurel a Vasile Goldis Egyetem rek­tora, Horia Truta nyugalmazott tanár és Don Ioan mérnök, a mácsai dendrológiai park vezetője. A könyvben vannak csak a szakembereket érdeklő részek (például a környék 630 növényfajának a tudományos megnevezése), de akadnak közérdeklődésre számot tartó fejezetek is. Többek között ide sorolható a települések (Aranyág, Ma­gyarád, Drauc) történetének közérthető leírása. (Mellesleg Magyarád a Hegyalja egyik neves bortermelő települései közé tartozott, a román királyi udvar szállítója volt.)
A szép grafikai kivitelben megjelent könyv bo­rítóját Takács Mihály képzőművész tervezte, míg a fényképek túlnyomó hányadát Hornoiu Florin készítette.
A kiadvány áttanulmányozása egy helytörténész számára elengedhetetlen, még akkor is, ha nem minden dokumentum értékelésével ért egyet.