Novák Péter neve okán fo­kozott érdeklődés előzte meg a Nagyvárad Tánc­együt­tes aradi fellépését. Tagadha­tat­lan, hogy e vidéken kevés táncprodukciót láthat a kö­zön­ség, annak ellenére, hogy a nagyváradi táncosok alakulásuk, 2002 óta nevet szereztek maguknak. Néhány előadásukkal már régiónkban is vendégszerepeltek (a Madách Imre műve alapján készült Tragédia, Fekete Sáfrán, Bam­buc ördög mesejáték), de kétségtelen, hogy ezúttal a vonzerőt a Fölszállott a páva népszerű műsorvezetőjének a neve jelentette. A 2012-ben és az idei vetélkedőben is he­tente szerepelt, szerepel a te­levízióban. Ezért telt meg mind­két előadásra a színház nagyterme.
Azt hiszem, kevesen vannak a magyar nyelvterületen, akik az utóbbi másfél-két év­tizedben ne találkoztak volna a színész, rendező, énekes, szö­vegíró nevével. A rendkívül sokoldalú Novák Péter ugyanis az 1990-es évek elejétől-közepétől állandóan a figyelem középpontjában van: fellépett pesti és vidéki színházakban, fesztiválokon, Csík­somlyón, televízióban. 28 évesen Huszka Jenő-díjat kapott, 2004-ben a Magyar Köz­társaság Érdemrend lo­vagkeresztjével tüntették ki.
Tavaly vállalta el a Nagyvárosi bujdosók táncjáték dramaturg és játékmesteri, valamint az egyik énekmondói szerepét, azután ő hangszerelte az egész előadást. (Nem véletlenül tapsolták meg a fellépés végén a táncosok.)
Az előadás zenéje Kiss Ferenc zeneszerző 1999-ben megjelent lemezére épül, eb­ből kerekedett ki egy több mint egy órás fergeteges előadás. A testnyelvre, vagyis a táncra átkomponált mondanivaló a ko­runkra jellemző identitásválságot taglalja. A saját közegüket (közösséget, települést, országot) elhagyni kénytelen fiatalokról szól a ze­ne és a szöveg. A szellemi gyökértelenségről egy számukra idegen nyelvi, kulturális morális közegben. (Lásd még a bevásárlóközpontban is!)
A történetek végső következtetését Novák Péter vonta le egy nyilatkozatában: azt sze­rették volna kiértetni a közönséggel, hogy a magyar nyelvi közeget elhagyó fiatalok járják körbe a világot, de mindig térjenek haza, a biztonságba. A hazaérkezésnek ezt az örömét sugallja a jó hangulatú műsorzáró magyaros mulatozás.
Ennek a zenének és szövegnek alapján születtek meg azok a szituációs jelenetek, amelyeket a meghívott vendégművészek, Baczó Tünde, Bordás Attila, Orza Calin és Polgár Emília koreografáltak a magyar folklórhagyományokat és jelenkori mozgáskultúrát ötvözve. Élmény hall­gatni ezt a vérbő zenét, az énekmondókat (Pelbát Ilona, Novák Péter), s közben él­vez­ni a táncokat (magyar népi, dzsessz, tangó, olykor ezek ötvözete), illetve André Csongor a mozgással harmóniában lévő látványterveit és Ugron Réka vetített látványait. A közel húszfős tánccsoport és a zenekar kiváló teljesítménye kiérdemelte a zúgó vastapsot.