Ismét másolhatóan jól moz­gósította barátait, ismerőseit, ro­konait Juhász Béla legutóbbi könyvének bemutatójára. A mé­diában többször is közzétett hir­detéssel, személyes internetes meghívóval, telefonhívásokkal. A bemutató kezdésére a száznál jóval több érdeklődő zsúfolásig megtöltötte a Jelen Ház nagytermét, a behozott pótszékeket is el­foglalták, de néhány fiatalnak még így sem jutott ülőhely.
Az is kétségtelen, hogy az aradi ny. tanár, lapszerkesztő, közíró igen termékeny, de jól is adminisztrálja magát, hiszen egy év alatt ez volt a harmadik megjelent kötete. A Legyőztük a rákot c. dokumentumregényt rövid időn belül követte a Szá­raz köd elbeszélés gyűjtemény. Most az Aradi személyiségek című könyvét adták ki az Iro­dal­mi Jelen Könyvek sorozatban.
A közel kétszáz oldalas kötet műfaji meghatározása: Interjúk, vallomások, portrék. A 17 aradi magyar személyiséget bemutató könyvet Jámbor Gyula ismer­tet­te. Szerinte (és nem csak!) a ri­porter 17 olyan aradi híresség­gel ült le beszélgetni, akik tevé­kenységük folyamán valamit le­tettek a város, a megye magyar közösségének asztalára. Közü­lük kilencen képzőművészek, ketten politikusok, ketten mér­nökök, ketten újságírók-köz­írók, egy pedig római katolikus lelkiatya.
Aki valami műhelytitkot sze­retett volna hallani a több mint egy órát tartó ismertetésen, az csalódott, ugyanis valameny­nyi beszélgetés az elmúlt évben megjelent a Nyugati Jelen Iro­dalmi Jelen havi mellékletében. A forgatókönyv szerint a recenzens ismertetése és a szerző az „utolsó szó jogán” elmondott val­lomása után sorban megszó­lí­totta a teremben helyet foglaló in­terjúalanyokat. Kivéve az E­gyesült Államokban élő Eberle Emília tornászt (helyette édes­any­ja mondott néhány információt leányáról) és Sándor Tiva­dar római katolikus papot, aki éppen nem tartózkodott a városban. A megszólaltatottak közül a többség jószerével azt ismételte, amit a riportermagnóra elmondott. Azoknak volt nagyobb si­ke­re, aki még nem ismert szto­rikat, apró történeteket is be­csempésztek az elmondottak kö­zé. (Írhatnék néhány nevet is, de…) Utólag végiggondolva: úgy lett volna igazságos, hogy a forgatókönyvet is közlik minden érintettel, hogy mindenkinek le­gyen ideje odahaza felkészülni egy rövid, a közönség figyelmét is lekötőnek ítélt két-három­per­ces sztorival.
Szóval ebben a kiadványban az első 17 beszélgetőpartner ka­pott szót. Amint a szerző bevallotta, már elkészült a listája a következő kötetekre is. Állítólag összesen hatvan személyt célzott meg Juhász Béla. A velük készített beszélgetéseket, vagy leg­alábbis többségét az Irodalmi Jelenben havonta olvashatjuk majd, amíg ismét összegyűl egy kötetre való. Meg az anyagi tá­mogatók is ismét mellé állnak. Ta­lán néhány hónap múlva ú­jabb könyvbemutató elé nézünk.