A harmóniák iránt rajongó ifjú zenészeket egyesítő Szentegyházi Gyermekfilharmónia felemelő hangulatú előadásának örvendett több száz résztvevő a Végváron megtartott szabadtéri előadás alkalmával. A Haáz Sándor karnagy, zenetanár, kiváló pedagógus által irányított zenei közösség végvári fellépése a zenei csemegézést kiegészítve, a kitartás, a munka és a közösségi szellem csodákra képes mivoltáról is szólt.
A nagyszabású végvári rendezvény megszervezését, – a szülőfaluhoz való ragaszkodás jegyében – , Kele Sándor és felsége Julianna kezdeményezték, a Gyermekfilharmónia tavalyi, óteleki sikeres fellépését követően. Kele Sándor még akkor megosztotta meggyőződését, mely szerint a végvári magyar közösség képes és rendelkezik a szükséges erőforrással a rendezvény befogadására. Igaza lett, mert az elképzelést tettek követték, felkarolták, támogatták a méltán elismert Végvári Vidám Csapat tagjai, helyi intézmények, rengeteg végvári család, akik másfélszáz vendég elszállásolásáról és ellátásáról gondoskodtak, illetve ötvösdi és temesvári támogatók is hozzájárultak a párját ritkító esemény sikeréhez. Ezzel a közösségi összefogással nemesedett igazi közösségi rendezvénnyé a Szentegyházi Gyermekfilharmónia végvári fellépése.
A rendkívüli érdeklődés mellett megtartott rendezvény megnyitóján Păștean Erika iskolaigazgató ismertette röviden a Szentegyházi Gyermekfilharmónia több mint négy évtizedre visszatekintő történetét, majd Haáz Sándor karnagy irányítása mellett csodálatos zenei élményben volt része a Nagyérdeműnek. A negyven tagú zenekar kísérete mellett, száz gyermek előadásában csendültek fel népzenei örökségünk gyöngyszemei, a kuruc-kor és a szabadságharc történelmi dalai, illetve több zeneszerző alkotásai is. Az ifjú zenészek magyar és román nyelvű dalokkal, illetve – meglepetésre egy holland nyelvű dal előadásával bűvölték el a közönséget.
A Szentegyházi Gyermekfilharmónia végvári fellépése kapcsán a szervezők és az előadók vonatkozásában a költő sorai a lényeget fogalmazzák meg: „… dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

Makkai Zoltán