Többéves hagyomány folytatásaként szervezték meg a Bartók Béla Elméleti Líceumban a vidám farsangtemetést és táncházat, amelyen az eszterláncos nagy család szinte minden tagja részt vett, kicsik és nagyok, gyermekek és szüleik a nagyváradi Benedek Árpád táncház vezető és a Soroglya zenekarral együtt sok vidámsággal, mókázással „temették” el a telet és vele járó minden rosszat, még akkor is, ha a naptár szerinti, igazi farsangtemetésre még néhány hetet várni kell. Mivel az Eszterlánc tánccsoportok nagy családjában a néhány esztendős kisgyermekektől a felnőtt táncosokig több korosztályban folyik a táncoktatással együtt népi hagyományaink átadása, a farsngtemetést és táncházat is, illetve a hozzá kapcsolódó foglalkozásokat a résztvevők korának megfelelően szervezték meg. Nem utolsósorban a Temesváron ismét elindított táncházmozgalom sikereként értelmezhető, hogy az „esz­terláncosok” mellett a zsombolyai, végvári, újszentesi, óteleki néptánccsoportok tagjait is köszönthettük a vidám rendezvényen.
Többedmagával érkezett Zsombolyáról Soltész Theophil szobrászművész, aki elmondta, hogy nemcsak a farsangi rendezvényre jönnek el, hanem a líceumban havonta szervezett Játszóház tevékenységein is előszeretettel vesznek részt gyermekei­vel. Már tavaly, a zsombolyai magyar óvodában szereztek tudomást az akkori farsangi táncházról, eljöttek, és nagyon tetszett, fantasztikus élmény volt az egész családnak, így az idei a közösségi farsangtemetés és táncház is egyedi élményt biztosított számukra.
Pál Renáta óteleki tanárnővel és szülői segítséggel heten jöttek el a temesvá­ri farsangi táncházba annak érdekében, hogy az óteleki gyerme­kek és fiatalok – akik az utóbbi években figyelemre méltó, színvonalas előadásokkal lepik meg a helyi közösség tagjait –, megtapasztalják a táncházak, eme közösségi táncmulat­- ságok, hangulatát. A farsangi népszokások felelevenítése külön öröm számukra, ugyanis Óteleken is farsangi mulatságra készülnek (éppen holnap este, 19,00 órától kerül sor a vidám rendezvényre, amelyen a farsangi bál megnyitójában vonulnak fel a maskarás óteleki iskolások és fiatalok – szerk. megj.), és egy-egy ötlet mindig jól jöhet – mondja a tanárnő, aki hangsúlyozza, hogy a gyermekeket nem kellett győzködni a részvételre, a tartalmas temesvári látogatás mindannyiuk számára kellemes élményt jelentett.
Végvárról Tóth Rozália tanítónő kíséretében jöttek el az „eszterláncos” farsangi táncházba, jószerével hazajöttek a végváriak, ugyanis a hagyományápoló csoportjaik között szoros együttműködés és jó kapcsolat alakult ki az elmúlt két évtized alatt.

Tamás Emese tanítónő, az Eszterlánc Kulturális Egyesület képviseletében a táncház közösségerősítő jelle­gére hívja fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a Csoóri Sándor Program és a Petőfi Program támogatá­sával szervezett sokadik táncház egy­re népszerűbb, nemcsak a bánsági néptáncmozgalomban résztvevő tánccsoportok tagjai számára, hiszen a temesvári fiatalok közül is többen vesz­nek részt egy-egy rendezvényen. “Elsődleges célunk volt az, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsük a táncházat, a megye más településein élőket, akár táncosok, akár nem, és részt veszünk mi is az általuk szervezett rendezvényeken annak érdekében, hogy igazi néptánckedvelő közösséggé váljunk, ezzel is kapcsolódjunk egymáshoz. Örömmel vesszük tudomásul az öt tánccsoportban – Eszterlánc, Százszorszép, Tűzkerék, Lár­mafa, Aprókák – mintegy százötven tagot számláló Eszterlánc Táncegyüttes táncosainak és a más tánccsoportok tagjainak az érdeklődését a táncház iránt, hogy egyre több fiatalunk megtanul népzenére szórakozni. A következő időszakban is komoly munka folyik a tánccsoportokban, több új koreográfiát tanulnak a táncosok. A Gombos András koreográfussal, és a szegedi oktatókkal való munka kiegészítéseként, idén nagy esély számunkra, hogy az Eszterlánc tánc­csoport Tőkés Zsolt koreográfussal dolgozhat együtt (legutóbb a Bekecs Néptáncegyüttes előadásában az általa rendezett Ember az embertelenségben című táncszínházi előadást lát­hatta a temesvári Nagyér­demű – szerk, megj.) és hisszük, hogy a tánccsoport javára válik ez az új tapasztalat, amely belátható időn belül a színpadon is megmutatkozik, leghamarább a Bánsági Magyar Napokon. Számunkra külön öröm, hogy több táncosunk szó szerint egy életre „eljegyezte magát” a néptánccal, több kihagyott év után, immár felnőttként jönnek vissza közösségünkbe, mert egyszerűen hiányzik nekik a próbák, a közös fellépések semmihez sem hasonlítható hangulata.”
Makkai Zoltán