A Végvári Vidám Csapat által szervezett Végvári Nemzetközi Főzőverseny mára egyike lett a község egyik reprezentatív rendezvényének azáltal, hogy sikerült megmozgatni a helyi közösséget és Végvárra vonzani számos település képviselőit. Kele Sándor főszervező elmondása szerint idén huszonhat csapat vett részt a versenyen, ami önmagában is beszédes szám.
Kele Sándor, a Végvári Nemzetközi Bográcsfőző verseny ötletgazdája, a Vidám Csapat vezetője örömmel számol be arról, hogy az idei versenyen huszonhat helyi, Temes és Arad megyei, magyarországi, vajdasági és egy franciaországi csapat vett részt. „Mivel kinőttük a hagyományos helyszínt, a Riveto-ház udvarát, jó döntésnek bizonyult a református egyház hátsó telkére „átköltözni”. Az idei ötödik alkalommal megszervezett versenyre négy csapat érkezett Magyarországról. Szarvasról, Makóról, Csanytelekről és Röszkéről, Délvidékről Kuláról, Torontáltordáról, Muzslyáról, és Titelről érkezetek csapatok. Több végvári, két Arad megyei és számos Temes megyei főzőcsapat vett részt a rendezvényünkön. A csapatok saját elképzelésük szerint ételféleséget főzhettek, viszont a zsűri nem csak az elkészült ételféleséget pontozta, hanem a higiénét, a tálalást, az asztalok díszítését és gazdagságát is. A zsűri tagjai: Gécs László Szegedről, Katona Csaba Szentegyházáról, Kaszta Árpád Makóról, aki a Máriaföldön szervezett Finomságok a bográcsból gasztroverseny főszervezője, és Kele Tibor végvári vállalkozó. A rendezvény kiváló hangulatát az Intercity Band zenekar biztosítja, akiknek ezúton is megköszönjük azt, hogy változatos zenei kínálatukkal mindenki számára élvezetessé tették a rendezvényt.” – mondta Kele Sándor.
A főzőverseny megnyitójában Pop Danut Gruia polgármester köszöntötte a résztvevőket kifejezve elismerését a szervezőknek. ” Nagy örömmel vesszük tudomásul, hogy a helyi szervezők idén is megadták a módját a rendezvénynek mondta a polgármester. Látom, hogy franciaországi és magyarországi testvértelepüléseink képviselete is aktívan részt vesz, ami külön öröm számunkra. Jómagam is nagyra értékelem a magyar gasztronómiát, a bográcsban főzött ételféleségeket pedig különösen, ezért számomra is érdekes élmény az, hogy közel harminc bográcsban készül sokféle finomság. Nagyon bízom abban, hogy a továbbiakban sikerül jobb körülményeket biztosítani a Végvárra látogatók számára, eddig több utcában terítettünk aszfaltot, összesen több mint nyolc kilométeren, nagyjából három kilométernyi kerékpárutat adtunk át, amit örömmel használnak a helybéliek, ugyanis a faluban nagyon sokan közlekednek kerékpárral. Nagy örömmel mondhatom el, hogy a temetői kápolna építésének befejeztével, végre idén megoldódik a végváriak egyik nagy gondja. Legalább hét éve kezdődött el az építkezés, és most már elmondható, hogy belátható időn belül használatba veheti a közösség. A kápolnaépítés ügyét hathatósan segítette Molnár András képviselő támogatása, tavaly kétszázhetven, idén százötven lejes támogatást sikerült általa elnyerni erre a célra. Az elmúlt évben az aszfaltozás mellett, közel huszonöt kilométeren javítottuk az utak minőségét kavicsréteg elhelyezésével. Jelenleg a csatornarendszer kialakítására készülnek a kivitelezhetőségi tervek, bízunk abban, hogy mire elkészülnek sikerül a beruházás kivitelezésének anyagi forrását is megszerezni. A földgázvezeték kiépítése Végvár irányába megvalósítás alatt áll, ennek költségét központi forrásból biztosítják, immár nem vágyálomként, hanem hamarosan kézzelfogható, megvalósítható beruházásként beszélhetünk Végvár viszonylatában a földgáz bevezetéséről! Még nem rendelkezünk ugyan anyagi forrással, de elkészítettük további utcák aszfaltozásának terveit, és amint hozzárendelhető lesz az anyagi forrás, benyújtjuk pályázatunkat.
Dr. Kiss Zsolt állatorvos, RMDSZelnök és a Végvári Magyar Gazdák csapata „iberlandi gulyásleves” nevű ételféleséget készített. A gulyással tisztában vagyok, az „iberland, esetleg überland” kérdéseket vetfel, amelyeket hamar tisztáz Kiss Zsolt. A Végvárhoz tartozó külterület, az erdő alatti „Iberland” térségében legelt a marha, amelyből készült a finomság, innen a bográcsban készített finomság „művészneve”. A német hangzású érdekes név – (a Bánságban több településhez köthető ilyen nevű külterület, a Temesgyarmatai Szőlők/Giarmata Vii települést például még ma is Überlandnak nevezik régi lakói szerk.) az egyik végvári határrészt jelöli, ahol szántók mellett, jó legelők is vannak és ahol hajdan a vályogtéglák készítéséhez használatos agyagos földet termelték ki sorolja Kiss Zsolt. Tudván azt, hogy beszélgető partnerem elismert díszbaromfi tenyésztő, az lett volna stílusos, ha Brahma-tyúkból készült volna a gulyásleves, de a csapat döntése alapján maradt az „iberlandi” változat.
Végvár magyarországi testvérvárosa, Röszke polgármestere, Borbásné Márki Márta egy röszkei küldöttséggel, a település alpolgármesterével, a képviselőtestület több tagjával együtt vett részt a végvári versenyen. „Mint mindig nagy örömmel jöttünk el Végvárra, ezúttal tevékenyen részt vettünk a rendezvényen, nagyon finom sertéspörkölttel vendégeltük meg azokat, akik érdeklődtek főztünk iránt. Továbbra is örömmel várjuk a végváriakat Röszkén.” – mondta a polgármester.
Az egyik Arad megyei csapat, a bemutató táblára vésett „Veszett” jelző ellenére egyáltalán nem veszett, sőt igen békések a tagjai, nagyon látványos összeállításban kínálják az otthoni finomságokat: fazekasvarsándi cseresznye, saját készítésű parikaörleménnyel meghintett, vagy hagymával „megbolondított” zsíroskenyér, az időszaknak megfelelő zöldségfélék, savanyúság, némi szilvórium és teljes a kínálat. Elmondásuk szerint, ha főztjük jobban besűrűsödik, akkor babgulyás, hogyha híg marad, akkor „sima” bableves lesz a menüben.
Nt. Bódis Ferenc esperes, végvári lelkipásztor és a helyi református egyház csapata házon belül van, ugyanis a nagyszabású rendezvényt az egyház jókora telkén szervezték meg.” Először veszünk részt ezen a rendezvényen, viszont gyülekezeten belül már régóta fontolgatjuk e területnek a közösségi hasznosítását mondta az esperes -. Meglehetősen elvadult, bozótos volt ez a terület, amelyet sikerült rendbe hoznunk. Úgy gondolom, hogy a továbbiakban is alkalmat keríthetünk arra, hogy ennek a résznek közösségi rendeltetést adjunk akár a gyülekezet, akár más végvári kisközösségek számára. Kissé félreeső, de nem eldugott, kellemes zöld környezet, a közvetlen közelünkben a közösségi ház, végül is minden adott egy-egy akár többszáz résztvevővel megszervezésre kerülő rendezvény megtartására. Külön öröm számunkra, hogy részt vehettünk ezen a nemzetközi főzőversenyen és részesei lehettünk ennek a közösségi sikernek”. – mondta az esperes.
A végvári nemzetközi bográcsosfőző versenyen bebizonyosodott, hogy a méhészek nem csak pergetni, kaptárakat gondozni tudnak, hanem krumplit is pucolni. Mert az újszentesi Bálint József és az óteleki Doda Péter, a Bánsági Méhészek csapatának képviselői „egyszerű paprikás” főzésére készülnek. Semmi extra csak némi sertéshús, krumpli, a szokásos fűszerek sorolja Bálint József, aki megnyugtat, hogy mézet biztosan nem fognak használni főztjük elkészítéséhez. Szokásos módon népes csapat érkezett Újszentesről is, az Újszentesi Magyarok Egyesülete csapatát képviselve Mihály Zoltán elárulja: mivel megcsömörlöttek a sok pörkölttől, paprikástól ezúttal rendhagyó módon lecsót készítenek. Újszentesi módra. Négyféle kolbász, pulyka zúzája. A csapat tagjai – Szabó Vilmos, Kovács Vencel, Máthé Levente, Kosztolányi Kálmán, Lukács Mózes – igazolják, hogy idén már legalább három alkalommal elkészítették a finomságot és még senki sem „reklamált”, ezért Végvárra is ezt hozták el.
Némi hagyma puhul ugyan Ihász Albert és az igazfalvi csapat bográcsában, de a tárcsán ínycsiklandó illatot árasztva, sistereg a „lényeg”. Kiderül, hogy induláskor elmaradt a reggeli, és azt pótolják némi tárcsán sütött finomsággal. Jól gondolták, mert a bográcsban még csak a hagyma pirul, a pörkölt elkészüléséig még pár órát ki kell várni! Érdekes, hogy Végvárról elszármazott igazfalvi készíti Végváron igazfalvi módra a bográcsost!
Az ötvösdi csapatnak ismét sikerült meglepni mindenkit különösen gazdag asztalukkal, amelyen kizárólag házi készítésű finomságokat kínálnak. Varga Vencel sorolja: két fajta szalámi, hosszan érlelt házisonka, disznósajt, azaz „gömböc”, újabb szalámi. Mindezekhez finom házikenyér, amelyet az egyik csapattag, Szili István édesanyja sütött még hajnalban… Nem csak a főztjükkel, hanem a főzőedényükkel is megleptek mindenkit az ötvösdiek. Varga Vencel ismertette az edény történetét: „Lényegében ez egy lapos fenekű vasüst, amely az 1860-as években készült. Nagyon örvendtünk, amikor a Virág család hagyatékában megtaláltuk ezt a vasedényt, amelyből meggyőződésem szerint nem sok van még térségünkben. Nem kell különösebb fantázia elképzelni mennyi finomság készülhetett ebben az edényben az elmúlt százhatvanegynéhány esztendő folyamán! Az effajta laposüstöt az izzó szénre is ráhelyezhették az egykori főzőemberek. A mi csapatunk a már említetteken kívül Varga Csongor, Virág Anikó és Nándor különös figyelmet szentel a régi eszközök, használati tárgyak megmentésére és amennyiben lehetséges, használatára. Örömmel mondhatom, hogy ezt a szemléletet sikerült átadnunk a fiatalabb nemzedéknek is. Virág Antal az ötvösdi csapat tagjaként a marhalábszárból készült pörköltre esküszik, úgy gondolták, hogy a megszokott sertéspörkölt helyett, igazi csemegét készítenek. Amelynek ízét vörösbor hozzáadásával tették teljessé. Meg fűszerekkel, amelyekről a jövő évi versenyen fog beszámolni – ígéri.
A makói csapat kiegészült a Bettipusztáról érkezett asszonyokkal. Asztaluk dísze a több kilós, nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér, amely szétosztásra kerül tudom meg később. Többen csipetkét készítenek a bográcsban megfőzött borjú gulyás mellé. Juhász Ilona sorolja: egy tojás, minimum tíz deka liszt és egy csipetnyi só – ennyi kell a csipetkéhez. Meg jó adag türelem – teszem hozzá, látva, hogy a rizsszemeknél alig valamivel nagyobbat csipegetnek le a keményre gyúrt masszából.
Cahuzac sur Vére- vagy végvári módra készült pörkölt lesz? – kérdeztem Eliane Bonnet-asszonytól, aki a franciaországi testvérváros csapatát erősíti. A kedves hölgy pontosít: a végváriaktól eltanult módon készült finomság rotyog a bográcsban, amelyet örömmel készítenek el.
Mezei Árpád, az Óteleki Keresztény Gazdakör csapatának egyik tagja, nagy meglepetésre éppen zöldborsót adagol a jókora bográcsba. Nem állom meg, hogy ne kérdezzem meg: ugyan biza zöldborsó főzeléket készítettek Kuti Sándor és Lehel csapattársaival együtt. Legalább ötven adagot?! Kiderül, hogy az óteleki csapat újkrumplival, újborsóval egybefőzött borjúpörköltet készített. Mert ők is megelégelték a sok, zsíros sertés pörköltet. Az óteleki csapat is felkészült: kínálatukban van füstölt, érlelt hús, azaz pasztráma, többféle szalámi, juh- és kecskesajt, illetve vaddisznó kolbász. Mezei Jutka a csapat süteményfelelőse: saját készítésű finomságokkal kínál mintegy igazolva, hogy Óteleken még mindig finom süteményekkel fogadják a vendéget. Finom Kati-tésztát, Vendégvárót, Krumplissüteményt kóstolhattam.
Hagyományt betartva Gátaljáról is érkezett főzőcsapat Végvárra. Sári István és Ildikó, Kopornyai Zoltán és Csapó Lajos, azaz a gátaljai csapat tagjai a legegyszerűbb báránypörköltet készítenek, mert mindannyian szeretik a bárányhúst. István még elmondja, hogy megpróbálja a hortobágyi juhászok módjára elkészíteni a finomságot. Ami azt jelenti, hogy a lehető legegyszerűbb módon készül a főztjük.
A főzőversenyt rövid ideig megzavaró (aranyat érő) eső ellenére, az ötödik alkalommal megszervezett Végvári Nemzetközi Főzőverseny minden résztvevője magáénak érezhette a rendezvényt és nyertesként térhetett haza Végvárról.
Makkai Zoltán
