Huszti András, a nyári időszakban a Temesvári Polihoz igazolt  magyar futballista gyorsan meghódította a lila-fehér szurkolók szívét. A temesvári csapat mezében lejátszott első mérkőzésén ő szerezte a győztes gólt a Chindia Târgoviște ellen, és a mezőny egyik legjobb játékosa volt. Ezt követően is voltak olyan mérkőzések, amelyeken a védő elismerésre méltó teljesítményt nyújtott.

Huszti februárban érkezett először Romániába, amikor elfogadta a másodosztályú Steaua București ajánlatát. Így, miután néhány évet a magyar élvonalban, a Puskás Akadémiánál, a Budafoknál, a Zalaegerszegnél és az Újpestnél töltött, a januárban 25. életévét betöltő Huszti András előtt megnyílt az első külföldi átigazolás lehetősége.

A Steauához való igazolás számára a komfortzónából való kilépést és egy teljesen új tapasztalatot jelentett.

„Ez egy tipikus történet a futball világában. Nem kaptam ajánlatot a Székelyföldről, sem a Sepsi OSK-tól, sem a Csíkszeredától, én pedig egy nehezebb időszakot hagytam magam mögött. Sérülések miatt, de az előző klubomnál jelentkező problémák miatt is, öt hónapig nem játszottam. Február elején a menedzserem azt mondta, hogy a Steaua érdeklődik irántam, és várják a válaszomat. Rögtön azt mondtam: menjünk! Ott, a három spanyol játékoson kívül, én voltam az egyetlen külföldi labdarúgó. Úgy hallottam, én voltam az első magyar futballista, aki a Steauában játszott. De ilyen ez a sportág: bátorságra és felelősségvállalásra is szükség van. Én úgy gondolom, hogy a Steauánál is jó tapasztalatokat szereztem” – nyilatkozta Huszti András.

A Poli fogadtatása: „Ez egy rendkívüli közösség”

A Temesvári Politehnica klub fénykorában, a „Iancu-érában”, amikor a csapat kétszer is a második helyen végzett, és sikeresen szerepelt az európai kupákban, Borbély Balazs, a Ferencváros jelenlegi vezetőedzője játszott Temesváron, előtte pedig egy másik magyar futballista, Peter Simek is megfordult itt. Ezen a nyáron Huszti András lett a temesvári csapat magyar játékosa.

„Annak ellenére, hogy én vagyok az egyetlen külföldi játékos a keretben, nagyon könnyű volt a beilleszkedés. A srácok és az egész stáb nagyon segítőkészek, és első perctől mindenben készek voltak segíteni. Ha nem tudtam, hogy valami hol található a városban, azonnal segítettek. A lakáskeresésben is támogattak, hogy közel legyek az edzőközponthoz. Tényleg elmondhatom, hogy ez egy rendkívüli közösség” – mondta a magyar labdarúgó.

Gól a bemutatkozáson és lenyűgöző hangulat

A lila-fehér mezben történő bemutatkozás nem is sikerülhetett volna jobban. Huszti megszerezte a győztes gólt a Chindia ellen, ráadásul egy látványos találattal, és közben megismerte a viola szurkolókat is.

„Nagyon vártam már a szezon első mérkőzését. Tudtam, mennyire szeretik ezt a csapatot, és azt is, hogy az emberek mennyire szeretik Temesváron a futballt. Addig még nem láttam a szurkolókat, csak hallottam róluk. Az általuk teremtett hangulat fantasztikus volt. Számomra tökéletes nap volt. Sikerült gólt is szereznem, ami egy védőtől azért nem mindennapos dolog. Ideális kezdés volt” – tette hozzá Huszti.

Első benyomásai Temesvárról

Temesvár szinte teljesen ismeretlen volt számára. A felkészülési időszak sűrű programja nem hagyott túl sok időt a város felfedezésére, de amit sikerült megismernie, az nagyon jó benyomást tett rá.

„Őszintén szólva Romániának ezt a részét szinte egyáltalán nem ismertem, és Temesvárról sem tudtam túl sokat. Korábban még nem jártam itt. A szabadidőmben, bár nem volt belőle sok a felkészülési időszak és az edzések miatt, sikerült sétálnom egyet a városban. Nagyon szép helynek tűnik, és azt láttam, hogy rengeteg lehetőséget kínál a kikapcsolódásra. Egy alkalommal egy étteremben találkoztam valakivel, aki magyarul beszélt hozzám. Jó érzés volt, hogy az anyanyelvemen beszélgethettem” – mondta a Poli védője.

Dyablo, a társ, aki mindenhová elkíséri

A történelmi belvárosban tett séták mellett Huszti András még nem tudta alaposabban felfedezni Temesvárt. Napjait az edzések és a mérkőzések határozzák meg. A kevés szabadidejében azonban egyetlen nagy szenvedélye van: Dyablo, a kutyája, amely mindenhová elkíséri.

„Számomra a futballon kívül a kutyám a szemem fénye. Közel 30 kilogrammot nyom, és egy argentin dog és egy Staffordshire terrier keveréke. A szabadidőm nagy részét vele töltöm. Sétálunk, játszunk, a mérkőzések után pedig együtt pihenünk. Nincsenek más hobbijaim. Most Dyablo is velem van Temesváron. Bukarestben is velem volt. Bárhová megyek, ő is jön velem” – mondta András.

Both Stefan