Önkéntesek, közösségépítés és városi stratégia

A Temesvári Polgármesteri Hivatal Projektközpontjában (Centrul de Proiecte) Takács Gyöngyivel beszélgettünk el, aki azoknak a Közösségi Terek Program (Spații pentru comunitate, https://centruldeproiecte.ro/spatii/) koordinátora, amelyeket a város szívesen átad művészeknek, előadóknak, illetve más nonprofit, közérdeklődésre számot adó szervezeteknek és egyéneknek, akik tevékenységükkel gazdagíthatják a városlakók életét.

Tele van a naptár?

TS: Ilyen statisztikai jellegű dolgok is érdekelnének, hogy milyen arányban sikerül ezeket a helyeket kiadni, tehát hogy sikerüle mondjuk egy ilyen százszázalékos kihasználtságot elérni az összes helység vonatkozásában? Tele van mindig a naptár?

TGY: Igen, általában tele van. Ritkán megesik az, hogy visszamondanak egy eseményt, és akkor felszabadul egy tér. Mondjuk például most hétvégén tisztán véletlenül volt egy üresedés, mert az egyik eseményt visszamondták.

A helyszínek leírását a Projektközpont honlapján találja meg az érdeklődő. Van egy ilyen kategória, hogy „Közösségi Terek” azaz a „Spații pentru comunitate”, és ott van minden térről egy külön leírás és egy naptár is arról, hogy mikor elérhető, vagy mikor szabadul fel egy adott tér.

TS: Tehát, ha valaki akar valamit szervezni, nyilván legjobb, hogyha jó előre megtervezi és kinézi már magának a kívánt helyszínt, előkészíti a program részleteit, amik a feltételek között szerepelnek. De ha mégsem sikerül megszerezni a helyszínt, akkor is érdemes folyamatosan figyelni, hogy van-e üresedés valamelyik helyen. Ezt az adott helyszínnek a leírásánál lehet megtalálni.

TGY: Igen, vagy ha egy olyan esemény, ami mondjuk nem több napot igényel, hanem egy fix esemény, mondjuk egy közösségnek fontos beszélgetés, egy szeminárium, egy konferencia, ami egy pár órát tarthat, akár összekapcsolhatjuk egy meglévő eseménnyel, kiállítással, mert kompatibilisak lehetnek. Amennyiben a tér aktuális használói elfogadják, akkor párhuzamosan is lehet több eseményt szervezni. Tehát mindenképp érdemes az érdeklődőknek utánanézni és ránkírni a spatii@centruldeproiecte.ro címen.

TS: Előfordulhat az is, hogy egy szervező „csak úgy beesik az utcáról” és azt mondja, hogy van egy terve és helyet kér hozzá?

TGY: Kivételes esetekben ez is lehetséges. Ha marad még hely az egyes helyiségek naptárában, akkor még őket is befogadhatjuk más utakon.

TS: Vagyis, ha épp nincs nyitott pályázat, akkor azért még marad egy kis remény azoknak, akik spontán jelentkeznek?

TGY: Igen. A pályázati szabályzat szerint maximum három hónapra adjuk ki a tereket, nyilván lehet ez kevesebb is, és több is, ha a produkció ezt úgy kívánja meg.

TS: Tehát nyitva tartják a kommunikációs csatornákat. Ez abszolút jó hír szerintem mindenkinek.

TGY: Persze, amennyiben az események kompatibilisek, de senki nem garantálja azt.

TS: Nyilván, hogyha valaki megnyerte már azt a helyet, és a saját helyét használja, akkor eldöntheti, hogy kit enged be, és kit nem.

TGY: Igen, de van rá precedens, és van egy ilyen megszokott, mondjuk szokás, hogy öszsze is kapcsoljuk eseményeket, hogy minél többen férjenek be. Ilyenkor ez mindkét félnek előnyös: a két esemény ideális esetben egymásnak hozza a közönséget. Még van egy fontos tudnivaló, hogy a közösségi terek részben önkéntesek segítségével működnek, ugyanis a művészek nem föltétlenül vannak mindig a helyszínen, ezért nem tudják maguk nyitva tartani a tereket. Ezért partnerséget kötöttünk a VolunTIM Egyesülettel.

Ez az az egyesület, aki 2023-ban szervezte meg az önkéntes csapatokat, a kulturális fővárosra, és azóta abból a nagy önkéntes csoportból maradt még néhány kisebb csapat, és most kialakult kimondottan a közösségi tereknek egy önkéntes csapata, és ők foglalkoznak a tereknek a megnyitásával azzal, hogy biztosítsák a nyitvatartást ezekben a terekben. Ők mindig találkoznak az adott szervezőkkel, művészekkel, megismerik az információkat az adott eseményről, kiállításról, programról. Tehát szakavatott tárlatvezetővé is válhatnak.

Nagyon hálásak vagyunk ezért a partnerségért, mert az önkéntesek jelentősen hozzájárulnak a közösségi és kulturális terek működtetéséhez. Az önkéntesprogramhoz folyamatosan lehet csatlakozni a Spatii pentru comunitate oldalon (https://centruldeproiecte.ro/ spatii/) “SuperVoluntar Spații” feliratú linken.

A Helios Galéria is csatlakozik

TGY: Fontos újdonság idéntől kezdve az is, hogy a Helios Galéria csatlakozott a Közösségi Terek Programhoz. Ez egy kiemelt jelentőségű művészeti helyszín Temesváron, amely az 1950-es évektől a Képzőművészek Szövetségének (Uniunea Artiștilor Plastici) galériájaként működött.

Idén az adminisztrációját vettük át, ami azt jelenti, hogy csupán logisztikai dolgokkal foglalkozunk, jővőre pedig eldől, hogy hogyan adjuk ki a művészeknek és az egyesületeknek ezt a teret. Eddig meghívásos alapon működött, vagyis a galériát működtető szervezet hívta meg a kiállító művészeket. A jövőben elképzelhető, hogy ez a rendszer változni fog.

Kik tartják nyitva a tereket?

TS: A következő kérdésem gyakorlati jellegű. Korábban említette az önkénteseket, akik segítenek a közösségi terek nyitvatartásában. Ez valamilyen egységes rendszer szerint működik, vagy a szervezők maguk osztják be az önkénteseket?

TGY: A galériáknak nincsen fix nyitvatartási programjuk, ezt minden szervező, minden képzőművész külön megszervezi magának, annak függvényében, hogy mely nyitvatartási időt biztosíthat egyénileg, illetve partnerségben az önkéntesekkel. És attól függően, ahogy jónak látja, amikor szervezi a programjait. Ami biztos, hogy legalábbis, ami az Ötös Galériát és a Projektközpont földszintjét, illetve az udvart illeti, általában délután lehet nagyobb közönségre számítani, ugyanis akkor szabadabbak az emberek, akik itt járnak, és akkor is több a turista, főleg nyáron.

Nagyon sok alkalom van, amikor kiírják a programot este 8-ig, de olyan hangulat van a városban, hogy annyian sétálnak a téren, hogy akár 10-11-ig is nyitva tartják a galériákat, mert olyan a város élete.

TS: Tehát ugye ezt is próbálják rugalmasan tartani.

TGY: Nagyon rugalmas ez.

TS: És ezek a nyitvatartások a honlapra felkerülnek?

TGY: Igen, amikor kihirdetjük már az eseményeket, akkor már a fix program ki van írva a honlapon, és a Facebook-eseményben, illetve az ajtóra is kiírják általában. Tehát minden eseménynek külön programja van, megszabott programja van.

TS: Tehát aki valamit meg szeretne nézni, az biztosan támaszkodhat a honlapon lévő információkra. Azon kívül pedig, ha eljön és beszél a szervezővel, és megegyeznek egymással valamiben, akkor az is teljesen rendben van.

TGY: Igen, abszolút. És külön minden eseménynek van látogatási programja, például egy kiállításnak van látogatási programja, és külön műhelyprogramja vagy eseményprogramja, attól függően, hogy a képzőművész vagy a szervező milyen programokat szervez a kiállításon kívül.

Ki reklámozza az eseményeket?

TS: Van még néhány kérdés, ami időközben eszembe jutott.

Beszéltünk arról, hogy hol vannak a pályázati úton megszerezhető terek, beszéltünk arról, hogy miként lehet pályázni, és arról is, hogy milyen típusú projektek szoktak bennük szervezni. Mi a helyzet a rendezvények reklámozásával?

Tud ebben valamennyire segíteni az önkormányzat valamilyen formában? Most nem feltétlenül az újságcikkekre és a weblapokra gondolok, hanem azokra a csatornákra, amelyek segítenek elérni a közönséget. Vagy ez teljesen a partnerek feladata?

TGY: Az a helyzet, hogy a Projektközpontnak nincsen rá kapacitása, hogy átvegye a kommunikációs részt is. Viszont szívesen megosztja a már meglévő anyagokat a Projektközpont honlapján (https://centruldeproiecte. ro/stiri/) és Facebook-oldalán (https://www. facebook.com/centruldeproiectetimisoara). Arra ösztönözzük a partnereinket, hogy készítsenek saját anyagokat.

Mi a helyzet a belépődíjakkal?

TS: Így jó. Mi újság a belépődíjakkal? Tehát van olyan esemény, ami fizetős, vagy mi a megegyezés a partnerekkel?

TGY: Van egy megegyezés. A szabályzat szerint a belépődíjnak a bevételét vissza kell forgatni a szervezésbe. Ugyanis nem adhatunk ki ingyen egy teret partnerségben úgy, hogy aki bármit is szervez ezekben az ingyen kapott termekben, az profitot termeljen.

Semmilyen esemény nem lehet profitorientált. Van rá precedens és van rá példa, hogy belépődíjat kérnek, ami teljesen rendben van, de akkor szintén a szervezőknek kell megoldani a bürokratikus hátteret, az engedélyeket és mindent, ami ehhez tartozik. És aláírnak egy olyan nyilatkozatot, hogy vállalják azt, hogy minden bevétel az visszamegy a szervezésbe is.

TS: Tehát például, hogyha takarítani kell, akkor azt abból fizetik. Vagy hogyha anyagköltség merül fel, azt is fizethetik belőle.

TGY: Igen. Ugyanis ezt nem is lenne korrekt másképp csinálni.

TS: Másnak a hátán nyereséget termelni. TGY: Igen, főleg nem az önkormányzat és a mi pénzünkön.

Magyar programok a közösségi terekben

TS: És mi – ha már egy magyar újság számára készül az interjú, akkor arra is rá szeretnék kérdezni, hogy voltak-e már itt a magyar közösségnek programjai, vagy voltak-e magyar művészek által szervezett rendezvények ezekben a terekben? Ha igen, melyek voltak ezek?

TGY: Igen, felsorolható. Például csak idén, 2026-ról beszélünk, ugye most a múlt héten fejeződött be a TESZT-fesztivál, aminek egy fontos helyszíne volt ez a Projektközpont földszintje és az udvar, ahol több eseményt is szerveztek. Illetve most nemrég fejeződtek be a Bánsági Magyar Napok, amiket a Nőszövetség szervezett. Mindkét magyar vonatkozású rendezvény több mint egy hónapon keresztül töltötte meg programokkal ezt a teret.

A Bánsági Magyar Napok ideje alatt egy kortárs magyar csoportos kiállítást szerveztek, és ezen kívül rengeteg program volt, volt könyvbemutató, voltak a kerekasztal-beszélgetések, volt koncert, volt borkóstoló, nagyonnagyon sok eseményt szerveztek annak érdekében, hogy vonzzák is be a kiállításra a közönséget. Ez már hagyománnyá vált, hiszen nem ez az első alkalom, hogy helyet adnak a Bánsági Magyar Napoknak és a Temesvári Magyar Napoknak. Minden szeptemberben igénybe veszik a teret különböző kiállításokra és eseményekre a Temesvári Magyar Napok alkalmából. Előfordul az is, hogy menetközben derül ki: egy adott művésznek vagy egy csoportos kiállításnak az egyik művésze magyar vagy magyar származású. És voltak magyar vendégeink is, például Lovadi Kinga és Fábián Emőke Nagyváradról, illetve Gál Orsolya bábművész.

TS: Jól értem, hogy a terek igénybevételéhez az sem szükséges, hogy valakinek a szervezete Temesváron legyen bejegyezve?

TGY: Nem.

TS: El kell fogadni, hogy a közönség elsősorban temesváriakból fog állni.

TGY: Igen. De van, aki pont ezért jön. És aztán vannak nemzetközi képzőművészeink is, akik külön kiállítással vagy programmal jelentkeznek a Közösségi Terek Programban.

Például ami most hirtelen eszembe jut: egy lengyel szervező migrációról szóló kerekasztal-beszélgetéseket szeretne szervezni temesvári migránsokkal, illetve olyan temesváriakkal, akik kivándoroltak más országokba az idők folyamán. Ez lesz az egyik érdekes programja szintén a Közösségi Terek Programnak.

TS: Tehát akár külföldiek is jöhetnek? TGY: Igen, külföldiek is.

Hogyan alakul a program jövője?

TGY: Az az igazság, hogy a város most dolgozik, egy olyan stratégián, hogy a közösségi tereket egy valódi hálózatba szervezzék és kulturális és turisztikai szempontból összekapcsolják őket, valamint meghatározzák, milyen tartalmakkal lehet ezeket megtölteni úgy, hogy ne csak a belvárost, hanem a többi városnegyedet is lefedjék.

TS: Húha, tehát a jövőt is tervezik már…

TGY: Igen, a jövőt is tervezik már, de nagyon örülök annak, hogy ez mindig nagyon organikusan történik. Tudniillik nem elméletileg találtak ki egy projektet, aminek mi próbáltunk utána értelmet adni, hanem pont fordítva történik ez. Megnyitottuk a tereket, megnéztük, hogy kik jönnek ide maguktól, vagyis organikusan. Aztán szerveztünk egy találkozót ezekkel a szervezetekkel, ők pedig elmondták, hogy nekik milyen tapasztalataik voltak és azt, hogy mit gondolnak róla, hogyan látják a tereknek a működését. Ezeket mind figyelembe vettük, és nyilván a város stratégiáját is próbáljuk továbbépíteni.

TS: Korábban említette, hogy a közösségi terek temesvári rendszere Romániában egy egyedi koncepció, tehát, hogy más városok ilyes fajta tereket ennyire rendszerbe foglalva nem bocsátanak rendelkezésére a közönségnek.

TGY: Én nem tudok róla, és főleg nem ilyen formában, hogy egy szervező megkap egy teret, és ő szabadon rendelkezik vele.

TS: Ennek a koncepciónak volt valami külföldi előképe, vagy ez teljesen „helyi gyártmány”?

TGY: Nem, ez teljesen helyi gyártmány. Ez a kulturális főváros egyik ad hoc módon létrejött kezdeményezése. Úgymond magától jött létre ez a program. Szükség volt közösségi terekre. A programnak két nagy része van: az egyik az adminisztrációs rész, mert ezeknek a tereknek nagyon új a logisztikai és adminisztrációs háttere, mert hát ki kell fizetni többek közt a fűtésszámlákat.

Másrészt minden állandóan használt tér folyamatos karbantartásra szorul, ezért nagyon sok mindent fel kell újítani, befektetéseket kell végrehajtani. És persze van egy csapat a háttérben, amelyik mindenről gondoskodik.

TS: Ennek a költségvonzatát valamenynyire kitermelik ezek a rendezvények? Vagy legalább segítenek benne? Vagy ez folyamatos befektetés a városi költségvetés részéről?

TGY: Igen, ezt egyelőre a helyi költségvetésből fedezik.

TS: Szép-szép, hogy takarítják, de azért a karbantartása ennél többe kerül.

TGY: Természetesen. De ezért is, próbáljuk a programokat úgy kitalálni, hogy nagyjából önfenntartható legyen. Tehát csak arra költünk, ami nagyon-nagyon szükséges. Amint meséltem, még magát a takarítást is a szervezők biztosítják, és próbáljuk a költséges szolgáltatásokat minimálisra szorítani. Nyilván vannak olyan kötelezettségek is, amelyeket a törvény ír elő, ezeket nem tudjuk elkerülni.

Téglásy Sándor