Karl Deisseroth, Peter Hegemann és Georg Nagel kapták a 2026-os fiziológiai és orvosi Nobel-díjat az optogenetika kidolgozásáért, amellyel gombnyomásra vezérelhetők az agysejtek.

Hétfő délelőtt a Karolinska Intézet egy élő közvetítés keretében jelentette be, hogy a 2026-os fiziológiai és orvostudományi Nobeldíjat megosztva az ame-rikai Karl Deisserothnak (Stanford Egye- tem / Howard Hughes Medical Institute), valamint a német Peter Hegemann-nak (berlini Humboldt Egyetem) és Georg Nagelnek (Würzburgi Egyetem) ítéli oda. A szakemberek a fényvezérelt ioncsatornák felfedezéséért és az optogenetika nevű forradalmi eljárás kidolgozásáért részesültek a legrangosabb tudományos elismerésben.

A módszer lehetővé teszi, hogy a kutatók fénysugarak segítségével, millimásodperces pontossággal kapcsoljanak be és ki egyedi idegsejteket az élő agyban, alapjaiban alakítva át a memóriáról, az érzelmekről és a neurológiai betegségekről alkotott képünket.

Egysejtű algákból született az agykutatás új korszaka – Az agy működésének, az érzelmek, a viselkedés és az élettani folyamatok idegrendszeri szabályozásának feltárása hosszú évtizedeken át az orvostudomány egyik legnehezebb feladványa volt. Bár a 20. század során a tudósok képesek voltak durva térképeket rajzolni arról, hogy mely agyterületek milyen funkciókhoz köthetők, az elektródás ingerlés vagy a kémiai beavatkozások túlságosan pontatlanok voltak: egyszerre több ezer különböző sejttípust aktiváltak, így a közvetlen ok-okozati összefüggéseket szinte lehetetlen volt egyértelműen bizonyítani.

Az áttörés egy látszólag teljesen távoli kutatási területről indult ki. Peter Hegemannt az a biológiai kérdés foglalkoztatta, hogy a Chlamydomonas nevű zöld egysejtű alga miként képes érzékelni a környezetét és a fényforrás felé úszni.

A kétezres évek elején Georg Nagellel közösen felfedezték az alga sejtfelszínén található különleges fehérjét, a csatornarodopszint. Rájöttek, hogy ez a molekula közvetlenül fénykapuzott ioncsatornaként viselkedik: amint kék fény éri, a fehérje szerkezete megnyílik, pozitív töltésű ionok áramlanak a sejt belsejébe, ami azonnali elektromos feszültségváltozást idéz elő. A kutatók azt is igazolták, hogy a fehérje génjét bármilyen más sejtbe átültetve az adott sejt azonnal fényérzékennyé válik.

A Petri-csészétől az élő emlősök agyáig – A felfedezést Karl Deisseroth emelte át a modern idegtudományba. Deisseroth 2005-ben publikálta mérföldkőnek számító eredményét: a csatornarodopszin genetikai kódját patkányok idegsejtjeibe juttatta be, és kék fénnyel megvilágítva azokat sikeresen kiváltotta a neuronális akciós potenciált. Alig két évvel később a kutatócsoportnak sikerült elérnie, hogy ez a fényvezérelt biológiai kapcsoló élő, éber egerek agyában is megbízhatóan működjön optikai szálakon keresztül.

EZ AZ ELJÁRÁS KAPTA AZ OPTOGENETIKA NEVET, AMELY VILLÁMGYORSAN AZ IDEGTUDOMÁNY LEGFONTOSABB KÍSÉRLETI ESZKÖZÉVÉ VÁLT VILÁGSZERTE.

A módszerrel a kutatók korábban elképzelhetetlen precizitással térképezték fel a félelem, a motiváció, az éhség, a függőségek, valamint a Parkinson-kór és a depresszió hátterében álló idegpályákat. Ahogy Per Svenningsson, az orvosi Nobel-bizottság elnöke fogalmazott: az optogenetika olyan kapukat nyitott meg az agy feltérképezésében, amilyenekről a tudomány korábban csak álmodni mert.

A technológia jelentősége ma már a tiszta alapkutatáson is túlmutat: a klinikai orvostudományban kísérleti jelleggel már alkalmazzák az optogenetikai fehérjéket a retina sérült sejtjeinek pótlására, esélyt teremtve a látás részleges visszaállítására bizonyos örökletes vaksággal élő betegeknél.

Idén adták át a 120. fizikai Nobel-díjat

A fizikai Nobel-díjat 1901 óta 120 alkalommal adták át, és 230 személyt ismertek el vele. Köztük volt Lénárd Fülöp, Gábor Dénes, Wigner Jenő és Krausz Ferenc is.

Az úgynevezett Nobel-hét, amely során a Svéd Királyi Tudományos Akadémia kihirdeti az idei Nobel-díjak győzteseit, idén október 5-én hétfőn, az orvosi Nobel-díj nyerteseinek bejelentésével kezdődött, majd a fizikai kategória kitüntetettjei-nek ismertetésével folytatódott. Ez az időszak minden évben október első teljes hetére esik, a további díjazottakat az alábbiak szerint hozzák nyilvánosságra:

  • szerdán (október 7.), legkorábban 11:45-kor a kémiai,
  • csütörtökön (október 8.), legkorábban 13:00-kor az irodalmi,
  • pénteken (október 9.), legkorábban 11:00-kor a béke-,
  • a következő hétfőn (október 12.), legkorábban 11:45-kor pedig a közgazdasági díj kiérdemlőit jelentik be.

A Nobel-díjak átadása viszont csak két hónap múlva, december 10-én – Alfred Nobel halálának évfordulóján – történik majd.

Francis Halzen részecskefizikus kapja idén a fizikai Nobeldíjat az asztrofizikai eredetű nagy energiájú neutrínók felfedezéséért és az IceCube Neutrínóobszervatórium létrehozásá- ban és munkájában játszott meghatározó szerepéért – jelentette be kedden Stockholmban a Svéd Királyi Tudományos Akadémia.

„Francis Halzen felismerte, hogy a Déli-sark jege felhasználható a neutrínóknak nevezett részecskék nyomon követésére.

Elképzelése és tudományos irányítása alapvető jelentőségű volt az Ice-Cube (Jégkocka) Neutrínóobszervatórium – egy fényérzékelőkkel felszerelt, óriási jégtömb – létrehozásában. Az IceCube segítségével a kutatók képesek észlelni a távoli világegyetem rendkívül nagy energiájú folyamataiból származó neutrínókat”- emelték ki az akadémia közleményében.

Évszázados rejtély megoldásáért ítélték oda a kémiai Nobel-díjat

Henri B. Kagan francia és Szoai Kenzó japán kutatók kapják a 2026-os kémiai Nobel-díjat „a nemlineáris hatások és az autokatalízis felfedezéséért az aszimmetrikus szerves szintézisben” – jelentette be Ellen Moons, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia főtitkára. Új gyógyszerek kifejlesztésében segítenek a friss Nobel-díjasok felfedezései. Egyes molekulák – például az aminosavak – két változatban léteznek, amelyek egymás tükörképei. Az élő szervezetekben azonban ezek közül csak az egyik található meg, a másik tükörképi változat a természetben csak ritkán fordul elő. A kémikusok számára sokáig rejtély volt, hogy miként alakulhatott ki ez az aszimmetria, a díjazottak azonban választ találtak rá.

Henri Kagan és Szoai Kenzó megoldást kínáltak egy több mint százéves kémiai rejtélyre. […] Az általuk kidolgozott kémiai reakciók lenyűgözők – mondja Heiner Linke, a kémiai Nobel-bizottság elnöke. Az akadémia közleménye szerint a két kutató felfedezései előtt a kémikusok csak olyan reakciókat tudtak laboratóriumi körülmények között elvégezni, amelyek egy molekula mindkét tükörképi változatát azonos arányban hozták létre. Mivel azonban az élő szervezetekben csak az egyik változat van jelen, a kutatásokhoz – például a gyógyszerhatóanyagok fejlesztéséhez – olyan reakciókra volt szükségük, amelyek csak az egyiket állítják elő.

Ebbe az irányba Henri Kagan 1986-ban tette meg az első döntő lépést, amikor felfedezte a kémiai reakciók szabályozásának egy új módját. Ennek segítségével az addig lehetségesnek gondoltnál jóval nagyobb arányban tudta létrehozni az egyik tükörképi változatot. Szoai Kenzónak pedig 2003-ban a világon elsőként sikerült olyan reakciót bemutatnia, amely a két lehetséges tükörképi változat közül csak az egyiket képezte. Eredményeik meghatározó jelentőségűek a gyógyszerhatóanyagok előállítására irányuló kísérletek szempontjából. A díjjal együtt 12 millió svéd korona (391 millió forint) összegű pénzjutalom jár, amelyen a díjazottak egyenlő arányban osztoznak.

Még három Nobel-díj vár gazdára idén A kémiai Nobel-díjat idén 118. alkalommal ítélték oda. A korábbi kitüntetettek között több magyar, illetve magyar származású kutató is szerepel: Zsigmondy Richárd (Richard Adolf Zsigmondy) 1925-ben, Hevesy György 1943-ban, Polányi János (John Charles Polányi) 1986-ban, Oláh György 1994-ben, Herskó Ferenc (Avram Her