12 Jul 2019
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A Brediceanu Líceum egyik erős magyar osztálya az 1974-ben elballagott IV.D. A 45 éves találkozón 15-en voltak jelen, 6 elhunyt, 1 ágybanfekvő beteg, 1 Amerikában unokázó és csak 3 az igazolatlan hiányzó. (KZ)
Találkozunk a Zöld Békában
– Komolyan?
– Előbb az iskola előtt, tízkor, így jó lesz? – Remek.
Napsütötte, mosolygós, megváltozott arcok, néhány szem könnyezik. – Nahát, Te aztán jól lefogytál! Bezzeg én a levegőtől is…
– Szinte semmit nem változtál! Hiába na, a gének! (Szükségünk van a kegyes hazugságokra?!)
– Hányadik is? – De ki számolja már?! – Az utolsón nem láttalak.
– Nem voltam az országban, anyámat ápoltam, az unokámra vigyáztam…
– Új autód van? – Igen, látom Te is lecserélted? – Igen, mindent: autót, aszszonyt, országot, most az ingem fogom…
– Előbb a fotó! Mindenki jöjjön ide! Tessék mosolyogni! – Itt a mobilom, csinálj már nekem is egy képet!
– Innen hová? – A temetőbe! Én majd kiviszlek. Tudtad, hogy Mari is elment? – ??? Rák. És most Alice – ??? – Cukros…
Temető. Napsütés. Virágok. Rigófütty. Csend.
– Innen a Zöld Békába megyünk. Névsorolvasás lesz, aztán előétel, leves, sült, kávé, töltöttkáposzta, újabb sült, újabb kávé, sütemény…
– Hoztam ám abból a szilva nedűből, ami tíz éve is jól fogyott.
A Zöld Béka már zajos. – Lássuk csak, ki hiányzik?
– Margó igazoltan, valahol Amerikában vigyáz az unokáira.
– Jaj, milyen aranyosak az ikrek! – Mondtam is a fiamnak: A te dolgod, hogy neveld, az enyém, hogy kényeztessem őket.
– Aztán eladtuk a lakást, kimentünk falura és építettünk egy házat, öt szobás, most a lányom is ott lakik, jön a harmadik gyerek.
Később: a Maros menti fenyveserdőőőő aljába…, – Kóstold már meg a boromat, ilyet Te még nem ittál! – Bor, bor, bor, de jó ez a vörösbor…
Aztán: – a lányok, a lányok, a lányok angyalok…
Azt tudod, hogy: – nem élhetek, nem élhetek muzsikaszó nélkül…
Kívülről gyanakvó pillantásokkal méregették a Zöld Békát.
LH
