Az RMDSZ idén 15. alkalommal díjazta azok munkáját, akik jelentős szerepet vállaltak a közösségi javak és a szülőföld viszszaszerzésében, valamint a Szövetség programjának megvalósításában. Kelemen Hunor szövetségi elnök 29 személyt és egy intézményt díjazott 2017. január 28-án, Marosvásárhelyen a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése előtt.
Régiónk díjazottai Gáspár-Barra Réka dévai újságíró, Kovács Imre, az Arad megyei Németpereg polgármestere és Sipos Ilona, az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének irodavezetője.
Megérdemelt kitüntetés
Akik ismerik Sipos Ilona sokrétű közösségi tevékenységét, aligha lepődtek meg azon, hogy az RMDSZ Ezüstfenyő-díjra felterjesztettei között látták a nevét. Az elmúlt 17 évben találkozhattak vele a Státusirodában, az Iskola Alapítvány keretében, a magyar igazolványok és a Szülőföldön magyarul pályázatok ügyintézőjeként és az RMDSZ Temes megyei szervezetének irodavezetőjeként, ahol a szervezet nem kevés napi teendői mellett felvállalta azt a munkát is, amellyel több mint 4000 bánsági magyar embernek segített abban, hogy magyar állampolgársághoz jusson. Miközben idestova tíz esztendeje tagja a Temes megyei Képviselők Tanácsának, alapító tagja a vöröscsárdai kerületi RMDSZ-nek is.
Akivel főidényekben nem könnyű szót váltani
Az Icukának titulált irodavezető látszólag törékeny termetét meghazudtoló hangja betölti az RMDSZ Magyar Házban lévő irodahelyiségét. A honosítási ügyintézésért időnként egyszerre többen is érkeznek, de emellett sok esetben a szervezeti munka is torlódik.
Főleg 2016-ban, amikor két választás is volt, igencsak be kellett osztani az időt, hogy a központból érkezett utasításokat és a területi szervezetekkel a kapcsolattartást le tudjuk bonyolítani úgy, hogy a hozzánk forduló bánsági honfitársaink honosítási ügyeit is intézzük. Beismerem, hogy sok türelemre és kitartó munkára volt szükség, de még így is néha 12 órásra csúszott ki a napi munkaidő. Ezenkívül a hétvégekre is maradt tennivaló,vagy a választási kampány teendői miatt, vagy mert éppen a honosítási dokumentumokat kellett intézni, illetve a konzuli fogadást megszervezni. 2001-2010. között a Státusiroda alkalmazottjaként a Magyar igazolványok ügyintézése, majd a Szülőföldön magyarul pályázatok megyei felelősekénti feladatok révén jutottam olyan tapasztalatokhoz, amelyeket a 2010. utáni irodavezetői munkámban hasznosíthattam. 2013-2016. között a képviselői iroda munkatársa is voltam, és tőlem telhetően segítettem Molnár Zsolt parlamenti képviselő munkáját. 2011 januárjától pedig önkéntesen bekapcsolódtam a honosítási folyamat munkakörébe, többezer bánsági magyar embert, családot segítettem ügyeik intézésében, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot. A Területi Képviselők Tanácsának tagjaként – amely, többek között, célul tűzte ki a körzeti szervezetek létrehozását – lettem egyik alapítója a vöröscsárdai szervezetnek, amelynek ma is vezetőségi tagja vagyok.
Mielőtt azonban bekapcsolódott a magyarság politikai képviseletének munkájába, jóval megelőzte azt a társadalmi téren önként vállalt sokrétű tevékenysége. 2001-ben már tagja majd elnöke a Gyárvárosi Szülők Egyesületének, amelynek keretében hathatósan hozzájárult a magyar tannyelvű oktatás szervezéséhez, beleértve a tanintézet támogatását célzó pályázatokat.
Nem véletlen kapcsolódtam be éppen a gyárvárosi oktatáshoz kapcsolódó teendőkbe, ugyanis a fiam akkor még az úgynevezett Piposban, azaz az 1-es számú Általános Iskolában tanult. Pályázatokat írtunk, programokat futtattunk, jótékonysági bálokat, kirándulásokat szerveztünk.
Innen vezetett el az útja a Kohézió Egyesülethez, amelynek alapító és elnökségi tagja napjainkban is. Ennek a szociális egyesületnek a tevékenysége az elmúlt évek során szinte teljesen összeforrt Sipos Ilona nevével, a mintegy 100 nehéz sorsú családnak nyújtó segítséggel, a szociális táborokkal, jótékonysági bálokkal, ünnepi alkalmakon szervezett ajándékozásokkal, és a népszerű Iskolatáska és Keresztszülő Programok szervezésével.
Ez egybeesett a Státusirodában folytatott munkám időszakával, amikor rengeteget jártunk vidékre, meglátogattuk a legszórványabb vidékeken élő magyar közösségeket is, és ráláthattam az emberek nehéz helyzetére, hétköznapi gondjaira. Így született meg a Kohezió Egyesület létesítésének a gondolata, amelynek egyik alapítója vagyok. 2009 óta számos humanitárius akciót kezdeményeztünk a rászorulók támogatására, jótékonysági báloktól kezdve, szociális táborokkal, mint a népszerű kézműves tábor, ahol a kézműveshagyományokkal ismerkednek a gyermekek, folytatva a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek az üdültetésével. Az egyesület keretében húsvéti, karácsonyi foglalkozásokat szervezünk és ajándékokat osztunk a rászoruló gyermekeknek. Tematikus kirándulásokat szervezünk a nyilvántartásunkban szereplő családok és gyermekeik számára, a nevezetes történelmi helyek és személyiségek megismertetésére. A hátrányos helyzetben lévő nagycsaládok támogatását céloztuk meg az Iskolatáska Programunkkal, amelynek keretében teljes tanszerkészlettel látjuk el a gyermeket, sőt lábbelit, ruházatot is juttatunk a rászorulóknak. Humanitárius programunk sűrűje általában az őszi hónapokra esik, amikor megérkeznek az adományok a németországi TEMAH szociális csoporttól, amelynek képviselőivel családokhoz is ellátogatunk. Ezek a juttatások pályázat alapján névre szólóan történnek. Mellesleg a hamburgi egyesület közvetlenül a forradalom után indította el támogatási akcióit Temes megyében. A Kohézió Egyesület tevékenységére egy honlapon megjelent információ alapján figyeltek fel és kerestek fel bennünket éppen egy 2009-ben szervezett jótékonysági szüreti bál alkalmával.
Keresztszülők az Egyesületben
Kik ők, és hogyan jött létre a program?
Böjte Csaba Atya meghívott minket is Dévára, hogy ismerkedjünk az általa kezdeményezett Keresztszülők Programmal. Ebbe kapcsolódtunk be azután a hamburgi barátainkkal, akiknek nagyon tetszett ez az elképzelés, és azóta maguk választanak támogatandó gyerekeket, általában olyanokat, akik támogatásra szorulnak a családi állapotuk miatt, eseten- ként nagyszülők által nevelt gyermekeket. Vannak közöttük vegyes házasságban született gyermekek, akiket szintén támogatunk azáltal is, hogy segítjük őket az anyanyelvű oktatásban való helytállásban. Az évek során egyre kiterjedtebb lett a Kohézió Egyesülett tevékenysége, hiszen ma már nemcsak a tematikus rendezvényeken vagyunk kapcsolatban a családokkal, hanem szinte folyamatosan felkeresnek bennünket, segítséget, tanácsot kérnek tőlünk. Szerencsére az önkéntes munkatársak tábora is növekszik, vannak közöttünk nyugdíjasok, akik több idővel rendelkeznek és fiatal szülők is, akik elkötelezték magukat e mellett a humanitárius munka mellett. Sokan vannak vidéki települeseken is, akikkel közösen dolgozunk. Számomra a szerteágazó munkámban nagy segítséget jelent ez az önzetlen összefogás és persze az is, hogy a családom mindig megértően mellettem van, úgy édesanyám, mint a férjem segítenek a rendezvények szervezésében.
Visszatérve beszélgetésünk apropójára, nevezetesen, hogy Sipos Ilona szerepel abban a rangos névsorban, akiket a 2016-os év Ezüstfenyő-díjával tüntetett ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A rangos díj láthatóan elégtételt jelentett Sipos Ilona számára és talán kárpótlást is azért, hogy a valamikor fogorvosi pályát álmodó, majd, hogy a pedagógiai tanulmányok elvégzése után nem a választott szakterületen, hanem társadalmi és politikai tevékenységben nyert elismerést.
Nem tagadom, hogy meglepetésként ért ez a kitüntetés és azt sem, hogy nagy öröm és megtiszteltetés számomra hogy ilyem magas elismeréssel díjazzák a közösségért kifejtett munkámat.


02 Feb 2017
Írta admin
0 Hozzászólás