Az RMDSZ idén 15. alkalommal díjazta azok munkáját, akik jelentős sze­repet vállaltak a közösségi javak és a szülőföld visz­szaszer­zésében, valamint a Szövetség prog­ramjának megvaló­sí­tásában. Kelemen Hunor szövetségi elnök 29 személyt és egy intézményt díjazott 2017. január 28-án, Marosvásárhelyen a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése előtt.
Régiónk díjazottai Gáspár-Barra Réka dévai újságíró, Kovács Imre, az Arad megyei Németpereg polgármestere és Sipos Ilona, az RMDSZ Temes Megyei Szer­vezetének irodavezetője.

Megérdemelt kitüntetés
Akik ismerik Sipos Ilona sokrétű közösségi tevékenységét, aligha lepődtek meg azon, hogy az RMDSZ Ezüstfenyő-díjra felterjesztettei között lát­ták a nevét. Az elmúlt 17 évben találkozhattak vele a Státusirodában, az Iskola Alapítvány keretében, a magyar igazolványok és a Szülőföldön magyarul pályázatok ügyintézőjeként és az RMDSZ Temes megyei szervezetének irodavezetőjeként, ahol a szervezet nem kevés napi teendői mellett felvállalta azt a munkát is, amellyel több mint 4000 bánsági magyar embernek segített abban, hogy magyar állampolgársághoz jusson. Miközben idestova tíz esztendeje tagja a Temes megyei Kép­viselők Tanácsának, alapító tagja a vöröscsárdai kerületi RMDSZ-nek is.

Akivel főidényekben nem könnyű szót váltani
Az Icukának titulált irodavezető látszólag törékeny termetét meghazudtoló hangja betölti az RMDSZ Magyar Házban lévő irodahelyiségét. A honosítási ügyintézésért időnként egyszerre többen is érkeznek, de emellett sok esetben a szervezeti munka is torlódik.
Főleg 2016-ban, amikor két választás is volt, igencsak be kellett osztani az időt, hogy a központból érkezett utasításokat és a területi szervezetekkel a kapcsolattartást le tudjuk bonyolítani úgy, hogy a hozzánk forduló bánsági honfitársaink honosítási ügyeit is intézzük. Beismerem, hogy sok türelemre és kitartó munkára volt szükség, de még így is néha 12 órás­ra csúszott ki a napi munkaidő. Ezenkívül a hétvégekre is maradt tennivaló,vagy a választási kampány teendői miatt, vagy mert éppen a honosítási dokumentu­mo­kat kellett intézni, illetve a konzuli fogadást megszervezni. 2001-2010. között a Státusiroda alkalmazottjaként a Magyar igazolványok ügyintézése, majd a Szülőföldön magyarul pályázatok megyei felelősekénti feladatok révén jutottam olyan tapasztalatokhoz, amelyeket a 2010. utáni irodavezetői munkámban hasz­nosíthattam. 2013-2016. között a képviselői iroda munkatársa is voltam, és tőlem telhetően segítettem Molnár Zsolt parlamenti képviselő munkáját. 2011 januárjától pedig önkéntesen bekap­cso­lódtam a honosítási folyamat mun­ka­kö­rébe, többezer bánsági magyar em­­bert, családot segítettem ügyeik intézésében, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot. A Területi Képviselők Tanácsának tagjaként – amely, többek között, célul tűzte ki a körzeti szervezetek létrehozását – lettem egyik alapítója a vörös­csárdai szer­ve­zet­nek, amelynek ma is vezetőségi tagja vagyok.

Mielőtt azonban bekapcsolódott a magyarság politikai képviseletének munkájába, jóval megelőzte azt a társadalmi téren önként vállalt sokrétű tevékenysége. 2001-ben már tagja majd elnöke a Gyárvárosi Szülők Egye­sületének, amelynek keretében hathatósan hozzájárult a magyar tannyelvű oktatás szervezéséhez, beleértve a tanintézet támogatását célzó pályázatokat.
Nem véletlen kapcsolódtam be éppen a gyárvárosi oktatáshoz kapcsolódó teendőkbe, ugyanis a fiam akkor még az úgynevezett Piposban, azaz az 1-es szá­mú Általános Iskolában tanult. Pályázatokat írtunk, programokat futtattunk, jó­tékonysági bálokat, kirándulásokat szer­veztünk.

Innen vezetett el az útja a Kohézió Egyesülethez, amelynek alapító és elnökségi tagja napjainkban is. Ennek a szociális egyesületnek a tevékenysége az elmúlt évek során szinte teljesen összeforrt Sipos Ilona nevével, a mint­egy 100 nehéz sorsú családnak nyújtó segítséggel, a szociális táborokkal, jótékonysági bálokkal, ünnepi alkalmakon szervezett ajándékozásokkal, és a népszerű Iskolatáska és Keresztszülő Programok szervezésével.
Ez egybeesett a Státusirodában folytatott munkám időszakával, amikor ren­ge­teget jártunk vidékre, meglátogattuk a legszórványabb vidékeken élő magyar közösségeket is, és ráláthattam az embe­rek nehéz helyzetére, hétköznapi gondjai­ra. Így született meg a Kohezió Egye­sület létesítésének a gondolata, amely­­nek egyik alapítója vagyok. 2009 óta számos humanitárius akciót kezdeményeztünk a rászorulók támogatására, jótékonysági báloktól kezdve, szo­ciális táborokkal, mint a népszerű kéz­­műves tábor, ahol a kézműves­ha­gyományokkal ismerkednek a gyermekek, folytatva a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek az üdültetésével. Az egyesület keretében húsvéti, karácsonyi foglalkozásokat szervezünk és ajándékokat osztunk a rászoruló gyermekeknek. Tematikus kirándulásokat szervezünk a nyil­vántartásunkban szereplő családok és gyermekeik számára, a nevezetes történelmi helyek és személyiségek megismertetésére. A hátrányos helyzetben lévő nagycsaládok támogatását céloztuk meg az Iskolatáska Programunkkal, amelynek keretében teljes tanszerkészlettel látjuk el a gyermeket, sőt lábbelit, ruházatot is juttatunk a rászo­rulóknak. Humanitárius programunk sűrűje általában az őszi hónapokra esik, amikor megérkeznek az adományok a németországi TEMAH szo­ciális csoporttól, amelynek képviselőivel családokhoz is ellátogatunk. Ezek a juttatások pályázat alapján névre szólóan történnek. Mellesleg a hamburgi egyesület közvetlenül a forradalom után indította el támogatási akcióit Temes megyében. A Kohézió Egyesület tevékeny­sé­gére egy honlapon megjelent információ alapján figyeltek fel és kerestek fel bennünket éppen egy 2009-ben szervezett jótékonysági szüreti bál alkalmával.

Keresztszülők az Egyesületben

Kik ők, és hogyan jött létre a program?
Böjte Csaba Atya meghívott minket is Dévára, hogy ismerkedjünk az általa kezdeményezett Keresztszülők Programmal. Ebbe kapcsolódtunk be azután a hamburgi barátainkkal, akiknek nagyon tetszett ez az elképzelés, és azóta maguk vá­lasztanak támogatandó gyerekeket, általában olyanokat, akik támogatásra szorulnak a családi állapotuk miatt, ese­­­­ten- ként nagyszülők által nevelt gyermekeket. Vannak közöttük vegyes házas­ságban született gyermekek, akiket szin­­­tén támogatunk azáltal is, hogy segítjük őket az anyanyelvű oktatásban való helytállásban. Az évek során egyre kiterjedtebb lett a Kohézió Egyesülett tevékenysége, hiszen ma már nemcsak a te­­ma­tikus rendezvényeken vagyunk kap­­csolatban a csa­ládokkal, hanem szinte folyamatosan felkeresnek bennünket, se­gítséget, taná­csot kérnek tőlünk. Szeren­csére az ön­kéntes munkatársak tábora is növekszik, vannak közöttünk nyugdíjasok, akik több idővel rendelkeznek és fia­tal szülők is, akik elkötelezték magukat e mellett a humanitárius munka mellett. Sokan vannak vidéki települeseken is, akikkel közö­sen dolgozunk. Számomra a szerteágazó munkámban nagy segítséget jelent ez az önzetlen összefogás és persze az is, hogy a családom mindig megértő­en mellettem van, úgy édesanyám, mint a férjem se­gí­tenek a rendezvények szer­ve­zé­sében.

Visszatérve beszélgetésünk apropójára, nevezetesen, hogy Sipos Ilona szerepel abban a rangos névsorban, akiket a 2016-os év Ezüstfenyő-díjával tünte­tett ki a Romániai Magyar Demok­ra­ta Szövetség. A rangos díj láthatóan elégtételt jelentett Sipos Ilona számára és talán kárpótlást is azért, hogy a valamikor fogorvosi pályát álmodó, majd, hogy a pedagógiai tanulmá­nyok elvégzése után nem a választott szakterületen, hanem társadalmi és politikai tevékenységben nyert elismerést.
Nem tagadom, hogy meglepetésként ért ez a kitüntetés és azt sem, hogy nagy öröm és megtiszteltetés számomra hogy ilyem magas elismeréssel díjazzák a közösségért kifejtett munkámat.