A Bartók Béla Elméleti Líceum V. B osztályának szülői közössége a családok férfitagjainak “megkímélésére” osztály-locsolkodást szervezett. Képünkön a mosolygó anyukákat és lányokat a legkisebb locsolkodó, a hároméves Bercike igyekszik meglocsolni, aki versikével máris bizonyította rátermettségét
Immár hagyományos, sok-sok éve jól bevált locsolkodási körutunk egyik állo- másán mondta egyik, az ötvenes éveit taposó ismerős, hogy manapság bizony egyre kevesebben folytatják a locsolkodás kedves hagyományát, és nosztalgiával emle- gette azokat a szép napokat, amikor a temesvári magyar fiúk csoportosan, drótszamáron „vágtatva”, avagy a tetejükre szerelt tartályok miatt holmi rakétákhoz hasonlító, ám csigatempóban vánszorgó, zsúfolt buszokra felkapaszkodva járták végig a lányos házakat az elhervadástól megóvni a lányokat… Magunk idén is azt tapasztaltuk, hogy cseppet sem veszített varázsából a locsolkodás hagyománya Temesváron sem. Vál- toztak ugyan az idők, ma már szinte kizárólag szórófejes üvegcséből permetezik meg a lányok-asszonyok feje búbját – bizony görbén néztek ránk harminc esztendővel ezelőtt, ha netán valamilyen nyugatról becsempészett spray-t használtunk, még akkor is ha valamely világmárka neve díszelgett a palackon! –

Kisebb-nagyobb, évtizedek óta együtt-szórakozó családokban is hagyomány a közös húsvéti locsolkodás. Képünkön legalább negyvenen adóztak – újratöltve – e hagyománynak.
Ma már szinte kizárólag személygépkocsikkal járnak a locsolkodók – részvét a sofőröknek! – pedig annyira nem növekedett a város, a távolságok szinte ugyanazok, s a közszállítás is állítólag javult… Ami nem változott, az a találkozás, a közösségi ünneplés, és nem végső soron az örömhír megosztásának az öröme. E szép hagyomány elhalványulását jövendölőket megcáfolva, összeállításunkban a locsolkodás örömteli pillanatait elevenítjük fel, azzal a meggyőződéssel, hogy rajtunk múlik a hagyományaink továbbéltetése. (mz.)
Óteleken és Torontálkeresztesen

Nagyszombat estéjén az óteleki római katolikus templom bejáratánál ministránsok fogadták a híveket, akiket egy szál gyertyával ajándékoztak meg, hogy azzal vegyék a szent világosságot és virraszszanak, imádkozzanak a halottak közül feltámadott Jézusban. Urunk feltámadásának ünnepén befelé fordulással, imával és a feltámadás örömhírének továbbadásával emlékezünk Megváltónkra azzal a reménységgel, hogy általa mi is a halálon való győzelmének is részesei leszünk, és vele együt élünk Istenben.
Az ünnepi szertartás kezdetén Ft. Heinrich József tb. esperes, óteleki plébános megáldotta a tüzet, mely Istenünk fényessége, majd e fényességet a gyertyák lángjain keresztül vitték be a templomba, jelezve Krisztus feltámadását. A szertartás kereté- ben a templomban lévő szent sírnál, vigíliai szertartás keretén belül, közösen imádkoztak, majd ünnepi körmenettel ünnepeték meg a feltámadást.
Húsvétvasárnap Torontálkereszten virágcsokrokkal feldíszített templomban tartották meg a kereszténység legnagyobb ünnepén a húsvéti szentmisét. Ft. Heinrich József plébános hangsúlyozta, hogy Krisztus Urunk halálával megváltotta mindannyiunk bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett, és ez az ünnep azt üzeni nekünk, hogy mi ma is találkozhatunk a föltámadott Úrral, és azt is, hogy az élet győzött a halál felett.
Húsvéti bál Óteleken

Húsvétkor, a hosszú böjt elteltével, a távoli tájakról hazalátogat a család,és az asztalra kerül a húsvéti bárány, mely jelképezi Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét, a tojás az újjászületést, de az óteleki hagyomány szerint minden fontos ünnepet bállal is megünnepelnek, teret biztosítva a közös szórakozásnak és a jókedvnek. A vasárnap estétől hajnalig tartott bálon az ótelekiek együtt szórakoztak a magyarszentmártoni vendégekkel, de meglepetésül még a vajdasági Adahatárból is érkeztek vendégek a közös mulatságra. (Molnár Géza fényképes tudósítása)
Remek hangulatú húsvéti bál baráti körben

Húsvétvasárnap este a győrödi Művelődési Házban került sor a 4+2 Asszinkron zenekar és a Kohézió Egyesület baráti körének a hagyományos húsvéti báljára.
A kellemes hangulatú bálon, az alkalomhoz illően feldíszített teremben a hagyo- mányhoz híven a hölgyek előtt minden asztalon kosarakban szebbnél-szebb festett és hímes tojás díszelgett. Az éj folyamán nagyon sokszor hangzott el az a kérdés, hogy: szabad-e locsolni?
Húsvéthétfő hajnalán a locsolkodó versmondó vetélkedő volt a rendezvény csúcspontja, ahol kicsitől nagyig minden korosztály képviseltette magát, ezzel éltetve és a jövő nemzedéknek továbbítva a húsvéti ünnepek hangulatát és hagyományait.
A három hölgyből álló zsűri az eredetiséget és a hagyományos locsolóverseket értékelte. A legifjabb korosztály képviselője, Tóth Dávid törte meg a jeget, ezt a zsűri értékelte is, nyuszicsomagot és pirostojást kapott.
A felnőttek kategóriájában nehezebb volt a rangsorolás, mert sok hagyo- mányos és eredeti vers hangzott el.
A zsűri és a jelenlevők tetszését Ábrahám Márk locsolóverse nyerte el, a második helyezett az anyaor- szágban élő Végh András, aki, ha csak teheti, a húsvétot szülővárosában tölti baráti társaságban, valamint harmadik helyre Bíró József verse került. A nyertesek egy-egy üveg bort és pirostojást kaptak.
A többi jelenlevő férfi, húsvéthétfő első órájában megkezdte a locsolkodást, de nem mint régen, amikor szokás volt vödörrel, frissen húzott kútvízzel locsolkodni, hanem a fiúk/férfiak, a hölgyek örömére illatos kölnivel.
Tombolahúzás után, a kellemes, baráti társaságban megszervezett bál, a 4+2 Asszinkron zenekar változatos zenéjére reggelig tartott.
Az alábbiakban közöljük Ábrahám Márk nyertes locsolkodó versét:
Locsolni jöttem nem titkolom,
Szép szokás ez így gondolom,
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatás múlik is esztendőre,
Ígérem én itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok én nyakra-főre.
Sipos Ilona tudósítása


20 Apr 2017
Írta admin
0 Hozzászólás