A Bartók Béla Elméleti Líceum V. B osztályának szülői közössége a családok férfitagjainak “megkímélésére” osztály-locsolkodást szervezett. Képünkön a mosolygó anyukákat és lányokat a legkisebb locsolkodó, a hároméves Bercike igyekszik meglocsolni, aki versikével máris bizonyította rátermettségét

Immár hagyományos, sok-sok éve jól bevált locsol­ko­dási körutunk egyik állo­­- másán mondta egyik, az öt­venes éveit taposó ismerős, hogy manapság bizony egyre kevesebben folytatják a lo­csol­kodás kedves hagyomá­nyát, és nosztalgiával em­­le- ­gette azokat a szép napokat, amikor a temesvári magyar fiúk csoportosan, drótszamá­ron „vágtatva”, avagy a tetejükre szerelt tartályok miatt holmi rakétákhoz hasonlító, ám csigatempóban vánszorgó, zsúfolt buszokra felkapasz­kodva járták végig a lányos házakat az elhervadástól meg­óvni a lányokat… Magunk idén is azt tapasztaltuk, hogy cseppet sem veszített vará­zsá­ból a locsolkodás hagyomá­nya Temesváron sem. Vál­- toztak ugyan az idők, ma már szinte kizárólag szórófejes üvegcséből permetezik meg a lányok-asszonyok feje búbját – bizony görbén néztek ránk harminc esztendővel ezelőtt, ha netán valamilyen nyugatról becsempészett spray-t hasz­náltunk, még akkor is ha va­lamely világmárka neve dí­szelgett a palackon! –

Kisebb-nagyobb, évtizedek óta együtt-szórakozó családokban is hagyomány a közös húsvéti locsolkodás. Képünkön legalább negyvenen adóztak – újratöltve – e hagyománynak.

Ma már szinte kizárólag személygépkocsikkal járnak a locsol­kodók – részvét a sofőröknek! – pedig annyira nem növe­kedett a város, a távolságok szinte ugyanazok, s a közszállítás is állítólag javult… Ami nem változott, az a találkozás, a közösségi ünneplés, és nem végső soron az örömhír meg­osztásának az öröme. E szép hagyomány elhalványulását jövendölőket megcáfolva, összeállításunkban a locsol­ko­dás örömteli pillanatait ele­venítjük fel, azzal a meg­győződéssel, hogy rajtunk múlik a hagyományaink továbbélte­té­se. (mz.)

Óteleken és Torontál­keresztesen

Nagyszombat estéjén az óteleki római katolikus temp­lom bejáratánál ministránsok fo­gadták a híveket, akiket egy szál gyertyával ajándékoztak meg, hogy azzal vegyék a szent világosságot és virrasz­sza­nak, imádkozzanak a ha­lottak közül feltámadott Jézus­­­ban. Urunk feltámadásának ünne­pén befelé fordulással, imával és a feltámadás örömhírének továbbadásával emlékezünk Megváltónkra az­zal a re­mény­séggel, hogy általa mi is a halálon való győzelmének is részesei le­szünk, és vele együt élünk Istenben.
Az ünnepi szertartás kezdetén Ft. Heinrich József tb. esperes, óteleki plébános megáldotta a tüzet, mely Istenünk fényessége, majd e fé­nyességet a gyertyák lángjain keresztül vitték be a temp­lomba, jelezve Krisztus feltámadását. A szertartás ke­re­té- ben a templomban lévő szent sírnál, vigíliai szertartás kere­tén belül, közösen imádkoztak, majd ünnepi körmenettel ünnepeték meg a feltámadást.
Húsvétvasárnap Torontálkereszten virágcsokrokkal feldíszített templomban tartották meg a kereszténység legnagyobb ünnepén a húsvéti szentmisét. Ft. Heinrich József plébános hangsúlyozta, hogy Krisztus Urunk halálával megváltotta mindannyiunk bűnét, feltámadásával pe­dig győzelmet aratott a halál felett, és ez az ünnep azt üzeni nekünk, hogy mi ma is találkozhatunk a föltámadott Úrral, és azt is, hogy az élet győzött a halál felett.

Húsvéti bál Óteleken

Húsvétkor, a hosszú böjt elteltével, a távoli tájakról ha­zalátogat a család,és az asztalra kerül a húsvéti bárány, mely jelképezi Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét, a tojás az újjászületést, de az óteleki hagyomány szerint min­den fontos ünnepet bállal is megünnepelnek, teret biztosítva a közös szórakozásnak és a jókedvnek. A vasárnap estétől hajnalig tartott bálon az ótelekiek együtt szórakoztak a magyarszentmártoni ven­dégekkel, de meglepetésül még a vajdasági Adahatárból is érkeztek vendégek a közös mulatságra. (Molnár Géza fényképes tudósítása)

Remek hangulatú húsvéti bál baráti körben

Húsvétvasárnap este a győrödi Művelődési Házban került sor a 4+2 Asszinkron zenekar és a Kohézió Egye­sület baráti körének a hagyo­mányos húsvéti báljára.
A kellemes hangulatú bá­lon, az alkalomhoz illően fel­díszített teremben a hagyo­- mányhoz híven a hölgyek előtt minden asztalon ko­sarakban szebbnél-szebb festett és hímes tojás díszelgett. Az éj folyamán nagyon sokszor hangzott el az a kérdés, hogy: szabad-e locsolni?
Húsvéthétfő hajnalán a locsolkodó versmondó vetél­kedő volt a rendezvény csúcs­pontja, ahol kicsitől nagyig minden korosztály képviseltette magát, ezzel éltetve és a jövő nemzedéknek továbbítva a húsvéti ünnepek hangulatát és hagyományait.
A három hölgyből álló zsűri az eredetiséget és a hagyo­má­nyos locsolóver­se­ket érté­kel­te. A legifjabb kor­osztály kép­viselője, Tóth Dávid törte meg a jeget, ezt a zsűri ér­tékelte is, nyuszicsomagot és pirostojást kapott.
A felnőttek kategó­riá­jában nehezebb volt a rangsorolás, mert sok hagyo­- mányos és eredeti vers hangzott el.
A zsűri és a jelenlevők tetszését Ábrahám Márk lo­csolóverse nyerte el, a második he­lyezett az anya­or- szágban élő Végh András, aki, ha csak teheti, a húsvétot szü­lőváro­sá­ban tölti baráti társaság­ban, valamint harmadik helyre Bíró József verse került. A nyertesek egy-egy üveg bort és pirostojást kaptak.
A többi jelenlevő férfi, húsvéthétfő első órájában megkezdte a locsolkodást, de nem mint régen, amikor szo­kás volt vödörrel, frissen húzott kútvízzel locsolkodni, hanem a fiúk/férfiak, a hölgyek örömére illatos kölnivel.
Tombolahúzás után, a kel­lemes, baráti társaságban meg­szervezett bál, a 4+2 Asszink­ron zenekar válto­zatos zené­jére reggelig tartott.
Az alábbiakban közöljük Ábrahám Márk nyertes lo­csol­­kodó versét:
Locsolni jöttem nem titkolom,
Szép szokás ez így gondolom,
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatás múlik is esztendőre,
Ígérem én itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok én nyakra-főre.
Sipos Ilona tudósítása