I. Tóth Zoltán, az Akadémia utcai sortüzek áldozata
Románia területén az 1956-os magyarországi forradalomnak Temesvárott támadt a legkomolyabb, legélénkebb s a legerőteljesebb visszhangja. A demokratikus jogokat, jobb életkörülményeket követelő megmozdulások, a rokonszenvtüntetések gerjesztői, cselekvő résztvevői a műegyetem hallgatói voltak. Többezren vettek részt a gépészeti kar érkezdéjébe összehívott nagygyűlésen. Az összefogdosott több mint 1800 diákot a szovjet katonák által kiürített kisbecskereki laktanyákba zsúfolták össze, ahol egyenként hallgatták ki őket. Társaik kiszabadításáért tüntettek 1956. október 31-én a görögkeleti román székesegyház és a 2. számú leánydiákotthon (az egykori Jugenheim) épülete előtt. Megtorlásul a főszervezőket eltávolították a felsőfokú tanintézetekből, többüket elítélték, sokéves börtönbüntetéssel sújtották. Induló karrierjeiket életre szólóan megtörték.
Kevesebben tudják, tartják számon ellenben azt, hogy a budapesti utcai vèrengzések, sortüzek áldozatai között egy bánsági származású történettudós, egyetemi tanár is akadt. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem történelemtudományi karának dékánja, I. Tóth Zoltán (1911-1956) a felbolydult diákság és a pártvezetés közötti közvetítés szándékával, egy küldöttség élén az egyetem központi épületéből indult 1956. október 25-én délelőtt a Pártközpont Akadémia utcai székházába higgadt tárgyalásra, előre megbeszélt egyeztetésre. A Pártközpont kapuja előtt azonban – részleteiben mindmáig tisztázatlan körülmények között – halálos lövés érte. A 45 éves tudós professzor, alkotó erejének és tudományos munkásságának teljében volt.

A Tóth család 1919-ben: Tóth Ilonka, Tóth Zoltán,
Tóth Benjaminné Joanovics Ilona Zsófia,
Tóth Benjamin, pénzügyőri egyenruhában
A tragikus körülmények között életét vesztő Inokai Tóth Zoltán 1911. augusztus 11-én Versecen született, ahol édesapja, a Végvárról kiszakadt, elvándorolt Tóth Benjamin (1879-1953) pénzügyőrként szolgált. Anyját Joanovics Ilona Zsófiának hívták. Fináncként a Béga-parti városba kerülve Tóth Benjamin, több évtizeden át viselte a temesvári református egyházközség valamint a temesi egyházmegye főgondnoki tisztét. Kivételes tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett Bánság-szerte. Fia, Tóth Zoltán elemi iskoláit Csákon kezdte, majd 1919-től Temesvárott folytatta, ahol a piaristák főgimnáziumában magyarul tanult, de 1929-ben már románul érettségizett. Beiratkozott növendéke volt ugyanakkor a temesvári Városi Zeneiskolának is, ahol a zongorista Tolnai Béla és a hegedűs Brandeisz József irányította, oktatta. „Szinte szimbolikus, hogy élete hivatását először a zenében kereste. A harmónia vonzásában a harmóniát kereste a történelemben is.” – állapította meg Miskolczy Ambrus történész I. Tóth Zoltán A román nacionalizmus első évszázada 1697-1792 című kötete Csíkszeredán reprint kiadásban megjelentetett kötetének előszavában. Anyanyelvén kívül már középiskolás korában kiválóan beszélt románul, németül és szerbül, majd a francia nyelvet is tökéletesen elsajátította. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ösztöndíjasaként Kolozsváron teológiát tanult. Párhuzamosan az I. Ferdinand Tudományegyetem bölcsészeti karán történelmet és földrajzot hallgatott olyan historikusoktól, mint Alexandru Lepedatu, Ștefan Mate, Ioan Lupa, Silviu Dragomir. Az Erdélyi Fiatalok mozgalom és folyóirat alapítótagjai sorába tartozott. Az „újarcu ifjúság” képviselőjének vallotta magát. „A kor nemzedéki nyugtalansága, társadalmi és nemzeti felelőssége ösztönzött új eszmék, új munka, új értékek vonzásában” – nyilatkozta pályakezdéséről I. Tóth Zoltán. 1933-ban szentelték református lelkésszé, 1934-ben kapott bölcsészdiplomát. Zenei jártasságát, tudását kamatoztatva alkalman- ként orgonált a temesvári református templomban, míg hegedűsként a műsoros matinékon és -esteken lépett közönség elé. Első segédtanári kinevezése a szatmárnémeti Református Főgimnáziumba szólt. Ifjú pedagógusként gyakran publikált is lapokban a kisnépek egymásrautaltságát hirdető keresztény ideálok és a transzszilvanizmus eszméinek jegyében és szellemében. Közben elmélyítette francia tu- dását, és 1937 végén ugyancsak a nagyváradi püspökség ösztöndíjának elnyerésével párizsi tanulmányútra indult. A Sorbonne-on érte a 2. világháború kitörése, bejegyzett, védés előtt álló doktori disszertációját – amely Az erdélyi románok és a francia közvélemény a XIX. században címet viselte – hátrahagyva, hazautazott a Partiumba, ahol megírta első nagyobb lélegzetű, a későbbi tanulmányainak részben tudományos programját is előrevetítő cikkét Az erdélyi románok a XIX. században címmel. Nagyváradon hagyta el a nyomdát 1939-ben első könyve, amely a Magyar utazók Nyugat-Európában a XIX. század első felében címet viselte. A jász gyökerekkel rendelkező családja származási helyére, Tiszainotára utaló Inotai nevet írói, szerzői illetve ragadványnévként használta, hogy megkülönböztesse magát a hasonló nevű, szintén akadémikus Tóth Zoltán (1888–1958) hadtörténésztől.

I. Tóth Zoltán emlékműve
Budapesten a MTA épülete előtt,
Vigh Tamás szobrászművész alkotása
A szatmári gimnáziumi tanárságából 1941-ben a kolozsvári Egyetemi Könyvtárba került, 1942-ben pedig meghívták Budapestre, és megbízták az Erdélyi Tudományos Intézetben a tervezett nemzetiségi bibliográfia megszervezésének fel- adatával. A 2. világháború közeledő viharának árnyékában viszonylag kedvező feltételek között dolgozott kartársaival együtt; a bibliográfia gyorsan készült, fontos monográfiák öltöttek testet, köztük az övé is, amely egyben doktori értekezése volt (Az erdélyi román nacio- nalizmus első százada, 1697–1792). A könyv Budapesten jelent meg 1946-ban (újabb magyar kiadása: Csíkszereda, 1998; román nyelvű fordítása Bukarest, 2001). A román nacionalizmus vizsgálatával, tudományos elemzésével párhuzamosan folytatta Erdély múltjának kuta- tását is, amelynek koronája A parasztmozgalmak az erdélyi Érchegységben 1848-ig c. könyve, amelyet 1952-ben Kossuth-díjjal tüntettek ki. A nemzetiségi bibliográfia munkálataiból kinőtt Magyar Történeti Bibliográfia, 1825–1867 címmel három kötetben jelent meg 1950–1952-ben. A magyar történelemtudo- mány egyik legtehetségesebb kutatójaként tartották számon, akitől épp úgy idegenek voltak a román nacionalista történelemszemlélet túlkapásai, mint a hagyományos magyar sovinizmus. Egyetemi pályafutása felfelé ívelt. 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen újkori egyetemes történetet adott elő. Parasztmozgalmak az Erdélyi Fejedelemségben című munkájáért 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1953-tól – tiltakozása ellenére – az ELTE-n tanszékvezetői rang- ban a Népi Demokratikus Országok Tanszék megszervezésére kapott megbízatást, s megtették a frissiben megszer- vezett Történelemtudományi Kar első dékánjává is, ezt a tisztséget haláláig viselte. Az adott körülmények között törekedett az ideológiai dogmatizmus semlegesítésére, az egyetem és a tanszékek tudományos rangjának visszaszerzésére. A MTA levelező tagjává választották 1954-ben. Egyértelműen kiállt az egyetemi autonómia biztosításáért 1956 nyarától kezdve. A Magyar Történeti Társulat alelnöki tisztét töltötte be 1955-1956-ban. MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei sorozatban 1956-ban Budapesten hagyta el a nyomdát akadémiai székfoglalója, A soknemzetiségű állam néhány kérdéséről 1848 előtti Magyarországon című súlyos mondanivalójú, összefoglaló tanulmánya. A szemtanútól, Hanák Pétertől származó leírás szerint, 1956. október 25-én délelőtt az egyetem központi épületéből tárgyalásra, egyeztetésre delegáció indult – többek között a diákság követeléseivel – a Pártközpont Akadémia utcai épületébe. A Pártközpont kapuja előtt, részleteiben mindmáig tisztázatlan körülmé- nyek között érte a halálos lövés.
A magyar történetírás rendhagyó alakjának, kimagasló személyiségének tartott I. Tóth Zoltán historikusként, a múlt búvárlójaként és elemzőjeként elsősorban a magyarországi nemzetiségi kérdés történetével, s leginkább a magyaror- szági románság históriájával és a 17-19. századi parasztfelkelései és 1848–1849. évi forradalmi mozgalmainak feltárása terén. Munkásságával a magyarság és szomszédjainak megbékélését szolgálta, a román és a magyar történelmi tudat kialakulását igyekezett a nacionalizmustól, politikai élőítéletektől és elfogultságoktól mentesen, jóllehet a marxizmus kényszerítő elvárásának megfelelően, vizsgálni. Magyarul 1951-ben publikált Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig című könyvét 1955-ben román fordításban Bukarestben is megjelentették. Kéziratban maradt dolgozatait – köztük Bălcescu-monográfiáját tanítványa, Csatári Dániel adta ki (1958–1959), illetve szintén ő gondozta válogatott tanulmányait is (Magyarok és románok, 1966).
A 20. és 21. századok fordulóján megkülönböztetett gondot fordítanak I. Tóth Zoltán emlékének ápolására, örökségének továbbéltetésére. Munkássága újrafelfedezésének folyamata örvendetes eredményeket hozott. A bukaresti Pythagora Könyvkiadó 2001-ben Maria Someșan fordításában Primul secol al naționalismului românesc 1697-1793 címen megjelentette I. Tóth Zoltán tanulmányát. A Bánságból indult történész a Farkasréti Temetőben található nyughelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2004-ben védetté nyilvánította. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara (BTK) emléktáblát avatott 1992-ben tiszteletére, amely 2006-tól a főépület aulájában látható. Valamint róla nevezték el a Történettudományi Intézet nagyelőadóját is. Születésének 90. évfordulóján, 2001. november 28-án az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya, az MTA Tör- ténettudományi Intézete, az ELTE Román Filológiai Tanszéke és a Magyar–Román Történész Vegyes Bizottság em- lékülést rendezett. A csíkszeredei Pro Print Kiadó 2004-ben megjelentette I. Tóth Zoltán Az erdélyi románság polgárosodása a 19. század második felében című könyvét. Szobrát, Vígh Tamás (1926-2010) szobrászművész fekete gránitból faragott 4 méter magas alkotását, halálának 50. évfordulóján, 2006. október 20-án leplezték le az MTA Roosevelt téri épülete főhomlokzata előtt. Nevét vette fel az ELTE Bölcsésztudományi Kara 2010-ben alapított I. Tóth Zoltán Önképző Köre.
Temesvárott is meg kellene találni a módját, eszközeit és keretét I. Tóth Zoltán emléke ébresztésének és őrzésének: a tájegység kiemelkedő személyiságei sorába tartozott.


17 Oct 2018
Írta admin
0 Hozzászólás