A Felső-Bega menti kis faluba tartva, örömmel láttuk, hogy a Béga árterében és kiszélesedő medrében elkezdődött a munka, egy részen máris eltávolították a vadon nőtt cserjéket, bokrokat, ezzel vélhetően jövő tavasszal a megduzzadó folyó vize, nem veszélyeztetve a lakóházakat, kerteket és művelt területeket, szabadon levonulhat. A szikrázó napsütésben most vékonyan csorog a Béga – talán a gátnál van elég víz megmártózni a folyó hűs vizében…
Visszaköszön a múlt
Általában is csendes, de a déli órákban máskor különösen kihalt a templomkert. A gazdanapon viszont benépesült a helyszín, javában folynak a Bálinci Polgármesteri Hivatal, a Nagybodófalvi Református Egyházközség, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete közös szervezésében sorra kerülő, igazi népünneppé fejlődött gazdanap előkészületei a kert kultúrházzal átellenbeli részen. A bejáratot szalmabábúk díszítik, és nem lehet szó nélkül elmenni a kétoldalt közszemlére helyezett fényképek előtt, hiszen a közösség utóbbi évtizedének képes krónikájával szembesül a belépő. A bemutatott bőséges képi anyag – közösségi rendezvények, a templom romlását megállítani hivatott és felújítás érdekében szervezett közmunkák, előadások, gyermektáborok és más események pillanatfelvételei nosztalgikus érzelmeket ébresztenek. A kiöre- gedés által fenyegetett Nagybodófalván is az összefogásra és együttműködésre, elődeink értékes hagyatékára alapozva lehet jövőt teremteni.
A nagybodófalvi Varga Szilvia is érdeklődéssel szemléli a képeket, sok szép emlék köszön vissza a képekről. Tófalvi Krisztina, időközben felnőtt lányát, Jusztinát fedezi fel egy régi gyermektáborban készült felvételen. Mindkettejük számára a világ közepe a szülőfalu, még akkor is, ha naponta kell ingázni Lugosra, és nehezebb is az élet a faluban, de csendesebb, szebb és tartalmasabb, mint városon – mondják.

dav
Két bodófalvi fiatalasszony vásárlási szándékkal is jött a gazdanapra: a viszontagságos időjárás miatt paprika szinte egyáltalán, paradicsomból is csak mutatóba termett… Ezúttal nem kínáltak sárgabélű dinnyét a gazdanapi árusok, bár helyben termett görögdinnyéből nem volt hiány.
A helyi termelőket ezúttal Varga Gyöngyi képviselte: többfajta paprikát és paradicsomot, padlizsánt, káposztát, dinnyét és sárgadinnyét kínál. Elmondása szerint a család zöldségtermesztéssel is foglalkozik, helyben és a bálinci hetipiaci napokon kerülnek eladásra a termények. Az idei év próbára tette a gazdálkodókat, a földeken hetekig állt a víz, aztán jött a kánikula, és állandóan öntözni kellett. Budescu Florin legalább húsz éve méhészkedik, évek óta a „bio” minősítést is megszerezte, az idei akác-, hárs- és vegyesmézet, propoliszt és pollennel dúsított mézet kínál a gazdanapon. A méhész jelenleg valamivel több mint kétszáz méhcsaládot gondoz. Elmondása szerint az idei esztendő volt eddigi pályájának legrosszabb éve, virágzáskor esett és az átlagosnál hidegebb volt, máskor nagy szél vagy a forróság zavarta meg a méhek munkáját, egyik-másik méhésztársnak a repce kártevőinek pusztítására alkalmazott vegyi irtás okozott károkat, de jómaga még időben elköltöztette kaptárait a repceföldek környékéről. Idén az átlagosnál sokkal több munkával sikerült a családokat a téli időszakra felerősíteni, és némi mézet is pergetni. Leginkább az akácmézre és pollenbegyűjtésre állt rá, a méz és pollen legnagyobb részét nagyban értékesíti feldolgozó cégeknek. A gazdanapra az értékesítést kiegészítve, inkább az ismerősökkel való találkozás lehetősége miatt jött el. A bodói Diriczi Csaba mézeit fia, Zsolt kínálja. Az előző méhésszel szemben áll asztaluk, de nem állnak szemben egymással – mondja Csaba, aki hangsúlyozza, hogy inkább a család számára szükséges mézet állítják elő. A munka mellett végzett méhészkedés számára próbálkozás, szándéka szerint ha kicsiben is, de folytatni kívánja a méhészkedést. Némi akác-, napraforgó-, vegyesmézet gyűjtöttek a méhek, ezeket kínálják, és egy érdekességet is – különleges technikával előállított meggymézet.
Szépen leterített asztalon, gondosan díszített befőttesüvegekben sorakoznak a bodófalvi asszonyok által felajánlott házi készítésű finomságok: a többféle savanyúságnak, lekvárnak és íznek, többféle kompótnak házi készítésű levesízesítőnek, zakuszkának, csigatésztának és házikenyérnek nincs ára, a vásárló a református egyház javára felajánlott önkéntes adomány cseréjében viheti haza a kiválasztott ter- méket. A Szapáryfalváról érkezett Sajti Melinda, éppen csipkebogyó- és földieperlekvárt „vásárolt”, nem azért mintha Szapáryfalván nem készítenének lekvárt, inkább a segítőszándék vezérelte.
A parókia előtt egy parasztszekér elé két gyönyörű almásderest fogott be gazdájuk, Molnár András. E szekérre felülve a gyermekek kocsikáznak egyet a faluban, illetve a fogat mögött a falu apraja – nagyja vonul fel az igazfalvi Angelis ’96 zenekar kíséretével széthordani a templomtéri rendezvények hírét. András gazda elmondja, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a faluban talán száznál is több lovat tartottak, és sok munkálatot végeztek el „egy-két” lóerővel, ma már nehezen lehetne eléállítani öt fogatot… A lovakkal még manapság is meg lehet keresni az eltartásukra valót, idén éppen, hogy „üti a széle a hosszát”, keveset szántott, ekekapázott a kertek- ben, fuvar is csak elvétve akadt, malomba sem kell már járni… No nem a bodófalvi „díszmalomba”, ott már réges-régen állnak a malomkövek, de a bethlenházi malom is leállt, talán azért nincs, mert manapság már nem kell otthon kenyeret sütni, készen hozzák azt is….
Látogatás a megújult parókiában
Nagybodófalva egyik díszes épülete a református parókia, amelyet a telepes elődök láthatóan az akkor több mint ezerkétszáz lelkes gyülekezethez méltó közösségi térnek szántak. Néhány éve a nagybodófalvi közösség saját erőből és támogatások felhasználá- sával elkezdte az épület felújítását, ami részlegesen sikerült is, viszont az igazi áttörés és a közösség erejét meghaladó munkálatok befejezése egy németországi kapcsolatnak köszönhető. Nt. Csizmadia Ferenc, szapáryfalvi lelkipásztor, aki tiszteletreméltó buzgalommal szolgál a nagybodófalvi közösségben is, elmondta, hogy nt. Kovács Zsombor temesvári evangélikus-lutheránus lelkipásztor közvetítésével kerültek kapcsolatba egy németországi dia- kóniai központtal, ahol megsegítésre méltónak ítélték a nagybodófalvi közösség törekvését. Az már messziről látható, hogy az impozáns épület tetőszerkezetét és külsejét sikerült teljesen felújítani. A németországi támogatókkal való együttműködés eredményeképpen eddig felújítottuk és a legkorszerűbb technikával felszereltük a konyhát és a fürdőszobát, részlegesen kicserélték a villanyhálózatot, az épület udvara felé nyíló teraszt bezárva óriási hasznosítható teret alakítottak ki, a későbbiekben kialakításra kerülő szálláshelyek berendezésére ágyakat és matracokat, a sokezer kötetes könyvtár részére könyvespolcokat, illetve más bútorzati cikkeket is hoztak a támogatók.” A fentiek mellett, mivel főleg gyermekek számára szerveztünk és az elkövetkező időszakban is tervezünk számos programot szervezni – ismertette nt. Csizmadia Ferenc lelkipásztor – az ifjak számára asztalitenisz- asztalt, sportcikkeket, a kisebbeknek mindenféle írószert és papírárut, játékokat kaptunk. Kicserélhettük az imatermünk régi és kényelmetlen székeit is, kialakítottunk egy tágas nappalit is. A továbbiakban is a felújított parókián különféle programokat szervezünk.”
Tűzközelben
Az idei gazdanapon, amely egyszerre volt az egész közösséget megmozgató falunap is, tíz tekintélyes méretű üstben főzték a finomságokat a helyi és a vendégszakácsok. Nagybodófalván emberemlékezet óta a birkapörkölt volt a főmenü, de Jantó Levente és Rummel Sándor ezúttal szakítottak a hagyománnyal, és óriási nyárson legalább tucatnyi csirkét forgatnak a parázs felett… Leginkább malacot sütöttek volna, de a sertésekkel csínján kell bánni manapság, hisz alig múlt el a sertéspestis veszélye a szomszédban! Az alkalmi szakácsok között buzgólkodik a pusztakeresztúri Tifán család is, Miklós Nagybodófalvára nősült, és az itteni közösségi életben való részvételt szinte kötelezőnek érzi. Nagy Péter, aki munkája miatt csak ritkán tartózkodik odahaza Bodófalván és Kelemen Ákos üstjében huszonnyolc kilós birkából készült pap- rikás rotyog. Major János és Topardau Adrian Vásároson élő, Bodófalvát is kiszolgáló postással együtt – kedvenc ételféleségüket – birkapaprikást főznek. János örömét fejezi ki, hogy a tavaly elmaradt gazdanapot idén ismét megszervezték. A környékbeli „főzőemberek” veteránja a bodói Tófalvi Bálint bácsi a birkapaprikás elkészítésében felülmúlhatatlan, többször díjazták főztjét, többszáz alkalommal készítette el nagybodófalvi módra a birkapaprikást. Mostani inasa Iovu Dan fiatalameber, akit igyekszik bevezetni a főzés tudományába. Legközelebb a szeptember 20-22. között sorra kerülő Igazfalvi Napokon fog ismét az üst mögé állni.
„Amint látható, ismét nagy sikernek örvend a gazdanap – méltatta az eseményt dr. Csősz János, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnöke. – Egyértelmű, hogy gyümölcsöző együttműködésünk a helyi Polgármesteri hivatallal, Rummel Ferenc alpolgármesterrel, a Református Egyházzal, nt. Csizmadia Ferenc lelkipásztorral. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a helybéliek nagy erővel és jól szervezetten dolgoznak és az eredmény meg is látszik. A közösségformáló jelentősége mellett, a gazdanap hozadéka az is, hogy lehetőséget biztosít a fogyasztóknak arra, hogy találkozhassanak a termelőkkel, ezzel meggyőződhetnek a kínált termékek minőségéről. A megyei gazdaegyesület vonatkozásában elmondható, hogy ma már nem főképpen a gazdatársadalom oktatására fektetünk hangsúlyt, hiszen felnőtt egy nemzedék, amelyik megszerezte azt a tudást, amely szükséges a professzionális mezőgazdasági termeléshez. Viszont a magyar gazdatársadalom összetartásának érdekében az egykori gazdakörök ezirányú hagyományát folytatva a mostani gazdanaphoz hasonló közösségerősítő ren- dezvények megszervezéséhez biztosítunk segítséget.”
A fenti gondolathoz kapcsolódva ismertette Benkő Zsolt ügyvezető igazgató, hogy a nagybodófalvi gazdanapra a megyei gazdaszervezet az igazfalvi Angelis ‘96 zenekar bevonásával biztosította a jó hangulatot az esti mulatságon. A kukorica és napraforgó betakarítását követő időszakban több rendezvényt terveznek többek között a Magyarok Kenyere bánsági rendezvényét, ahol ünnepélyes keretek között adják át a támogatást a kedvezményezett szervezeteknek. Idén a Magyarok Kenyere akció során a Bánságban hat tonna búza gyűlt össze, egy tonnával több mint tavaly. A Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete éves rendezvényeit a Magyar Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatta.
Rummel Ferenc alpolgármester szintén biztatónak értékelte a megyei gazdaszervezettel és az egyházzal való együttműködést. Az elöljáró kiemelte, hogy a helyi közösség támogató hozzáállása, segítsége igazolja e rendezvények szükségességét, összetartó erejét és reményét fejezte ki, hogy a helyi erőkkel és az egyházzal együttműködve sikerül a megmaradás reménységét átadni a Felső–Bega mentén lassan százharminc éve megtelepedett magyar közösségnek.


05 Sep 2019
Írta admin
0 Hozzászólás