A Felső-Bega menti kis faluba tartva, örömmel láttuk, hogy a Béga árterében és kiszélesedő medrében elkezdődött a mun­ka, egy részen máris eltávolították a vadon nőtt cserjéket, bok­rokat, ezzel vélhetően jövő tavasszal a megduzzadó folyó vize, nem veszélyeztetve a lakóházakat, kerteket és művelt terü­le­teket, szabadon levonulhat. A szikrázó napsütésben most vé­konyan csorog a Béga – talán a gátnál van elég víz meg­mártózni a folyó hűs vizében…

Visszaköszön a múlt

Általában is csendes, de a déli ó­rákban máskor különösen kihalt a temp­lomkert. A gazdanapon viszont be­népesült a helyszín, javában folynak a Bálinci Polgármesteri Hivatal, a Nagy­bodófalvi Református Egyház­köz­ség, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete közös szerve­zé­sében sorra kerülő, igazi népünnep­pé fejlődött gazdanap előkészületei a kert kultúrházzal átellenbeli részen. A bejáratot szalmabábúk díszítik, és nem lehet szó nélkül elmenni a kétoldalt köz­szemlére helyezett fényképek előtt, hiszen a közösség utóbbi évtizedének képes krónikájával szembesül a be­lépő. A bemutatott bőséges képi anyag – közösségi rendezvények, a templom romlását megállítani hivatott és felújí­tás érdekében szervezett közmunkák, előadások, gyermektáborok és más ese­mények pillanatfelvételei nosztalgikus érzel­meket ébresztenek. A kiöre­- gedés által fenyegetett Nagybodófal­ván is az összefogásra és együtt­működésre, elődeink értékes hagyaté­kára alapozva lehet jövőt teremteni.
A nagybodófalvi Varga Szilvia is érdeklődéssel szemléli a képeket, sok szép emlék köszön vissza a képekről. Tófalvi Krisztina, időközben felnőtt lányát, Jusztinát fedezi fel egy régi gyer­mektáborban készült felvételen. Mindkettejük számára a világ közepe a szülőfalu, még akkor is, ha naponta kell ingázni Lugosra, és nehezebb is az élet a faluban, de csendesebb, szebb és tartalmasabb, mint városon – mondják.

dav

Két bodófalvi fiatalasszony vá­sár­lási szándékkal is jött a gazdanapra: a viszontagságos időjárás miatt paprika szinte egyáltalán, paradicsomból is csak mutatóba termett… Ezúttal nem kí­náltak sárgabélű dinnyét a gazdanapi árusok, bár helyben termett görög­dinnyéből nem volt hiány.
A helyi termelőket ezúttal Varga Gyöngyi képviselte: többfajta paprikát és paradicsomot, padlizsánt, káposz­tát, dinnyét és sárgadinnyét kínál. Elmondása szerint a család zöldségter­mesztéssel is foglalkozik, helyben és a bálinci hetipiaci napokon ke­rülnek eladásra a termények. Az idei év pró­bára tette a gazdálkodókat, a föl­deken hetekig állt a víz, aztán jött a ká­nikula, és állandóan öntözni kellett. Budescu Florin legalább húsz éve méhész­ke­dik, évek óta a „bio” minő­sí­tést is megszerezte, az idei akác-, hárs- és vegyesmézet, propoliszt és pollennel dúsított mézet kínál a gazdanapon. A méhész jelenleg valamivel több mint kétszáz méhcsaládot gondoz. Elmon­dása szerint az idei esztendő volt eddigi pályájának leg­rosszabb éve, vi­rág­záskor esett és az átlagosnál hide­gebb volt, máskor nagy szél vagy a for­róság zavarta meg a méhek mun­káját, egyik-másik mé­hész­társnak a repce kártevőinek pusz­tí­tására alkal­mazott vegyi irtás okozott károkat, de jómaga még időben el­költöztette kaptárait a repceföldek kör­nyékéről. Idén az átlagosnál sokkal több munkával sikerült a családokat a téli időszakra fel­erősíteni, és némi mézet is pergetni. Leginkább az akácmézre és pollenbegyűjtésre állt rá, a méz és pollen legnagyobb részét nagy­ban értékesíti feldolgozó cégek­nek. A gazdanapra az értékesítést ki­egé­szítve, inkább az ismerősökkel való találkozás lehetősége miatt jött el. A bodói Diriczi Csaba mézeit fia, Zsolt kínálja. Az előző méhésszel szemben áll asztaluk, de nem állnak szemben egy­mással – mondja Csaba, aki hang­súlyozza, hogy inkább a család szá­má­ra szükséges mézet állítják elő. A mun­ka mellett végzett méhészkedés szá­má­ra pró­bál­kozás, szándéka szerint ha kicsiben is, de folytatni kívánja a mé­hészkedést. Némi akác-, nap­raforgó-, vegyesmézet gyűjtöttek a mé­hek, ezeket kínálják, és egy érde­kes­séget is – különleges technikával elő­állított meggymézet.
Szépen leterített asztalon, gondosan díszített befőttesüvegekben sora­koz­nak a bodófalvi asszonyok által felajánlott házi készítésű finomságok: a többféle savanyúságnak, lekvárnak és íznek, többféle kompótnak házi ké­szítésű levesízesítőnek, zakuszkának, csigatésztának és házikenyérnek nincs ára, a vásárló a református egyház ja­vára felajánlott önkéntes adomány cse­réjében viheti haza a kiválasztott ter­- méket. A Szapáryfalváról érkezett Sajti Melinda, éppen csipkebogyó- és földieperlekvárt „vásárolt”, nem azért mintha Szapáryfalván nem készíte­né­nek lekvárt, inkább a segítőszándék ve­zérelte.
A parókia előtt egy parasztszekér elé két gyönyörű almásderest fogott be gazdájuk, Molnár András. E szekérre felülve a gyermekek kocsikáznak e­gyet a faluban, illetve a fogat mögött a falu apraja – nagyja vonul fel az igazfalvi Angelis ’96 zenekar kíséretével széthordani a templomtéri rendezvé­nyek hírét. András gazda elmondja, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a fa­luban talán száznál is több lovat tartottak, és sok munkálatot végeztek el „egy-két” lóerővel, ma már nehezen le­hetne eléállítani öt fogatot… A lovakkal még manapság is meg lehet keresni az eltartásukra valót, idén ép­pen, hogy „üti a széle a hosszát”, ke­veset szántott, ekekapázott a kertek­- ben, fuvar is csak elvétve akadt, ma­lom­ba sem kell már járni… No nem a bodófalvi „díszmalomba”, ott már réges-régen állnak a malomkövek, de a bethlenházi m­alom is leállt, talán azért nincs, mert manapság már nem kell otthon kenyeret sütni, ké­szen hozzák azt is….

Látogatás a megújult parókiában

Nagybodófalva egyik díszes épüle­te a református parókia, amelyet a telepes elődök láthatóan az akkor több mint ezerkétszáz lelkes gyülekezethez méltó közösségi térnek szántak. Né­hány éve a nagybodófalvi közösség sa­ját erőből és támogatások felhasználá­- sával elkezdte az épület felújítását, ami részlegesen sikerült is, viszont az igazi áttörés és a közösség erejét meghaladó munkálatok befejezése egy németor­szági kapcsolatnak köszönhető. Nt. Csizmadia Ferenc, szapáryfalvi lelki­pász­tor, aki tiszteletreméltó buzgalommal szolgál a nagybodófalvi közösség­ben is, elmondta, hogy nt. Kovács Zsombor temesvári evangélikus-luthe­ránus lelkipásztor közvetítésével kerültek kapcsolatba egy németországi dia­- kó­niai központtal, ahol megsegítésre mél­tónak ítélték a nagybodófalvi kö­zös­ség törekvését. Az már messziről lát­­ható, hogy az impozáns épület te­tő­szer­kezetét és külsejét sikerült teljesen felújítani. A németországi támogatók­kal való együttműködés eredménye­képpen eddig felújítottuk és a leg­korszerűbb technikával felszereltük a konyhát és a fürdőszobát, részlegesen kicse­rél­ték a villanyhálózatot, az épü­let udvara felé nyíló teraszt bezárva óriási hasz­no­sítható teret alakítottak ki, a későbbiekben kialakításra kerülő szállás­helyek berendezésére ágyakat és matracokat, a sokezer kötetes könyvtár ré­szére könyvespolcokat, illetve más bú­torzati cikkeket is hoztak a támoga­tók.” A fentiek mellett, mivel főleg gyer­mekek számára szerveztünk és az elkövetkező időszakban is tervezünk számos programot szervezni – ismer­tette nt. Csizmadia Ferenc lelkipásztor – az ifjak számára asztalite­nisz- asztalt, sportcikkeket, a kisebbeknek mindenféle írószert és papírárut, játé­kokat kaptunk. Kicserélhettük az imatermünk régi és kényel­metlen székeit is, kialakítottunk egy tágas nappalit is. A to­vábbiakban is a felújított parókián különféle progra­mokat szervezünk.”

Tűzközelben

Az idei gazdanapon, amely egy­szer­re volt az egész közösséget megmozgató falunap is, tíz tekintélyes mé­retű üstben főzték a finomságokat a helyi és a vendégszakácsok. Nagybo­dófalván emberemlékezet óta a bir­ka­pör­költ volt a főmenü, de Jantó Leven­te és Rummel Sándor ezúttal szakítottak a hagyománnyal, és óriási nyárson legalább tucatnyi csirkét forgatnak a parázs felett… Leginkább ma­­lacot sütöttek volna, de a serté­sek­kel csínján kell bánni manapság, hisz alig múlt el a sertéspestis veszélye a szom­szédban! Az alkalmi szakácsok kö­zött buzgólkodik a pusztakeresztúri Tifán család is, Miklós Nagybodófal­vára nősült, és az itteni kö­zös­ségi életben való részvételt szinte kö­te­lezőnek érzi. Nagy Péter, aki mun­ká­ja miatt csak ritkán tartózkodik oda­haza Bodófalván és Kelemen Ákos üstjében huszonnyolc kilós birkából készült pap­- rikás rotyog. Major János és Topardau Adrian Vásároson élő, Bodófalvát is kiszolgáló postással együtt – kedvenc ételféleségüket – birkapaprikást főz­nek. János örömét fejezi ki, hogy a tavaly elmaradt gazdanapot idén ismét megszervezték. A környékbeli „fő­zőemberek” veteránja a bodói Tófalvi Bálint bácsi a birkapaprikás elkészít­é­sében felülmúlhatatlan, többször díjazták főztjét, többszáz alkalommal készítette el nagybodófalvi módra a birkapaprikást. Mostani inasa Iovu Dan fiatalameber, akit igyekszik be­vezetni a főzés tudomá­nyába. Leg­közelebb a szeptember 20-22. között sorra kerülő Igazfalvi Napokon fog ismét az üst mögé állni.
„Amint látható, ismét nagy siker­nek örvend a gazdanap – méltatta az eseményt dr. Csősz János, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egye­sületének elnöke. – Egyértelmű, hogy gyümölcsöző együttműködésünk a he­lyi Polgármesteri hivatallal, Rummel Ferenc alpolgármesterrel, a Református Egyházzal, nt. Csizmadia Ferenc lelkipásztorral. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a helybéliek nagy erő­vel és jól szervezetten dolgoznak és az eredmény meg is látszik. A közösségformáló jelentősége mellett, a gazdanap hozadéka az is, hogy lehetőséget biztosít a fogyasztóknak arra, hogy találkozhassanak a termelőkkel, ezzel meggyőződhetnek a kínált termékek minőségéről. A megyei gazdaegyesület vonatkozásában elmondható, hogy ma már nem főképpen a gazdatársadalom oktatására fektetünk hangsúlyt, hiszen felnőtt egy nemzedék, amelyik me­g­sze­rezte azt a tudást, amely szükséges a professzionális mezőgazdasági ter­me­­léshez. Viszont a magyar gazda­tár­sa­dalom összetartásának érdekében az egykori gazdakörök ezirányú hagyo­má­nyát folytatva a mostani gazda­nap­hoz hasonló közösségerősítő ren­- dez­vények megszervezéséhez biztosítunk segítséget.”
A fenti gondolathoz kapcsolódva ismertette Benkő Zsolt ügyvezető igazgató, hogy a nagybodófalvi gazdanapra a megyei gazdaszervezet az igazfalvi Angelis ‘96 zenekar bevo­násával biztosította a jó hangulatot az esti mulatságon. A kukorica és nap­raforgó beta­ka­rítását követő időszakban több rendez­vényt terveznek töb­bek között a Ma­gyarok Kenyere bánsági rendezvé­nyét, ahol ünnepélyes keretek között adják át a támogatást a kedvez­mé­nyezett szervezeteknek. Idén a Ma­gyarok Kenyere akció során a Bán­ságban hat tonna búza gyűlt össze, egy tonnával több mint tavaly. A Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete éves rendez­vényeit a Ma­gyar Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatta.
Rummel Ferenc alpolgármester szin­tén biztatónak értékelte a megyei gazdaszervezettel és az egyházzal való együttműködést. Az elöljáró kiemelte, hogy a helyi közösség támogató hoz­zá­állása, segítsége igazolja e rendez­vé­nyek szükségességét, összetartó erejét és reményét fejezte ki, hogy a helyi erőkkel és az egyházzal együtt­mű­köd­ve sikerül a megmaradás reménységét átadni a Felső–Bega mentén lassan százharminc éve megtelepedett ma­gyar közösségnek.