Csütörtökön, a Temesvári Várbástya Egyesület által negyedik alkalommal megszervezett Temesvári Magyar Napok háromnapos rendezvénysorozatát, a Temesvári Román Opera, a volt Ferencz József Színhász zsúfolásig megtelt termében Molnos András Csaba és Blénessy Enikő színművészek köszöntötték és moderálták. Az ökumenikus istentiszteletet, amelyen a római katolikus, a református, unitárius és az evangélikus egyházak képviselői vettek részt, Ft. Kocsik Zoltán lelkipásztor, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója nyitotta meg. Nt. Koppándi Zoltán dévai unitárius lelkipásztor igehirdetésében a hálaadás hangján köszöntötte a rendezvényt, háláját fejezve ki az elődök iránt, akiknek örökségünket köszönhetjük, valamint azok iránt, akik a mostani ünnepség megszervezésével is ezt az örökséget méltó módon őrzik, és továbbéltetik.

Tamás Péter Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja, a rendezvényt szervező Várbástya Egyesület elnöke köszöntötte a szép számban megjelent közönséget, a gálaműsor rangos vendégeit, közöttük Szilágyi Péter miniszteri biztost, Tőkés Lászlót, a Királyhágómelléki Egyházkerület volt püspökét, Nicolae Robut, Temesvár polgármesterét és Farkas Imre alpolgármestert, Grezsa Csaba, kolozsvári magyar konzult, Németország főkonzulját, a jelenlévő tiszteletbeli konzulokat. Kifejezte azt a rendkívüli jó érzését, hogy ekkora számban együtt lehetünk az 1875-ben Ferdinand Fellner és Hermann Helmer bécsi építészpáros által épített gyönyörű kulturális hajlékban. A német nyelven is elmondott köszöntője után köszönetét tolmácsolta a rendezvényt szervező Várbástya Egyesület tagjainak, a Magyar Államnak, a Nemzetpolitikai Államtitkárságának, Temesvár városve- zetésének, Nicolae Robu polgármesternek és Farkas Imre alpolgármesternek, illetve a rendezvény valamennyi támogatójának. Kitüntetés átnyújtásával köszönte meg Gombos Andrásnak, a Szeged Táncegyüttes vezetőjének – aki egyike 20 évvel ezelőtt kezdődő bánsági, a tiszta forrásból eredő néptánc mozgalom elindítójának – a fáradhatatlan munkáját, aminek beszédes eredménye a ma este is fellépő temesvári tánccsoportok közreműködése a Szerelmem, Kalotaszeg produkcióban. Tamás Péter kifejezte örömét, hogy köszöntheti Tőkés Lászlót, aki nélkül valószínűleg nem élhetnénk ma itt szabadságban. “Erről azoknak, akik harminc évvel ezelőtt az utcákon voltak és megélték az eseményeket, azoknak nem kell többet mondani”. Ugyanakkor elmondta, hogy nagyon-nagyon megtisztelő Böjte Csaba atya jelenléte, Szilágyi Péter miniszteri biztosnak, a Nemzetpolitikai Államtitkárság képviselőjének pedig a temesvári magyarság nevében fejezte ki köszönetét, a közreműködésével is megvalósult támogatásokért, amelyben Temesvár magyar nyelvű oktatása, művelődési tevékenysége részesült és részesül. Nicolae Robu örömének adott hangot, amiért a temesvári magyaroknak ezen a rangos ünnepén újra jelen lehet. Gratulált a szervezőknek és az egész temesvári magyar közösségnek, megköszönve hozzájárulásukat ahhoz, hogy Temesvár Románia legdinamikusabban fejlődő városa, amelyben minden lakója, nemzetiségétől függetlenül otthon van, és amely megérdemelten nyerte el a lehetőséget, hogy 2021-ben Európa egyik kulturális fővárosa lehet. Kifejezte köszönetét az RMDSZ-szel való kiváló együttműködésért, személyesen Farkas Imre alpolgármesternek, Farkas Imre pedig felidézte azt az örömteli pillanatot, amikor személyében négy évvel ezelőtt újra magyar polgármester-helyettese lett Temesvárnak. Szilágyi Péter, miniszteri biztos Széchenyi István legendás mondatára alapozva – Tiszteld a múltat, éltesd a jelent és munkálkodj a jövőért – fogalmazta meg köszöntőjében a temesvári magyarokhoz intézett üzenetét. Böjte Csaba atya példabeszédben hívta fel a figyelmet a szülőföldön való megmaradás jelentőségére.
Tőkés László nagyraértékelve a Temesvári Magyar Napok megszervezését, érthető módon felidézte a Temesváron éppen 30 évvel ezelőtt történt eseményeket is:

Mindenkor öröm és élmény számomra Temesvárra visszatérnem
Eddigi legnagyobb rangomnak és kitüntetésemnek tekintem ugyanis, hogy egykor temesvári lelkipásztor lehettem. Lélekben ma is az vagyok. Köszönetet mondok a Várbástya Egyesületnek a IV. Temesvári Magyar Napokra szóló meghívásáért. 2010 március elején szintén Tamás Péter szíves meghívásának tettem eleget, amikor az Erdélyi Világszövetség elnökeként Stutt-gartba invitált. Ott és akkor, európai parlamenti képviselőként Temesvártól Brüsszelig címen tartottam előadást. Kétségtelen eredménye a Ceauşescu-diktatúra bukásának, hogy – íme – azóta Erdélyben felemelt fővel magyar napokat szervezhetünk, és a határtalan Európában, a határok fölötti nemzetegyesítés szellemében – több más pozitív fejlemény sorában – Tamás Pétert Magyarország temesvári tiszteletbeli konzuljaként üdvözölhetjük. Az idei Magyar Napok alkalmával aligha tekinthetünk el a temesvári népfelkelés 30. évfordulójától. Felidézve az akkori eseményeket mindenekelőtt Sütő András írót idézem: „Add vissza, Uram, a kiáltás jogát! Vedd el, Uram, a hallgatás kényszerét!” A marosvásárhelyi Fekete Március mártír sorsú áldozata Advent a Hargitán című drámájában mintegy megelőlegezte Temesvár adventi váradalmait, amelyek „a hallgatás falának” áttörése útján a romániai forradalom „szabadító karácsonyához” elvezettek. 1989 jeles esztendejében Temesvár ostrom alatt állott. Kiterjesztve a metaforikus megfogalmazás érvényét, találó módon állapíthattuk meg, hogy: „Temesvár ostroma zajlik egész egyházunkban, összes városainkban és falvainkban. Az ostromállapot még mindig nem elég nyilvánvaló a világ számára, mert a törvényesség, a humanizmus, az egyenjogúság, béke és szabadság leple alatt csellel akarják bevenni megmaradt várainkat. A szökve és »szabadon« elvonulók növekvő áradata azonban riasztóan figyelmeztet: élethalálharc folyik a végeken.” A fenyegető falurombolás árnyékában ennek az élethalálharcnak volt vétlen elszenvedője erdélyi magyarságunk. Ennek az egyenlőtlen küzdelemnek vált cselekvő részesévé kicsiny temesvári református gyülekezetünk. „Mi még maradunk, tartjuk állásainkat – hangzott a román-magyar zöldhatáron menekülők árjának ellenében –. Inkább vállalnánk Zrínyi kirohanását, mint Losonczy István megadásának útját.”1989 szeptemberében a Mária téri református templomban ekképpen szólt Isten igéje hozzánk: „A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1Jn. 4,18). „A félelem rontását csak a növekvő, ellenállhatatlan szeretettel lehet orvosolni, ártó szellemét a szeretet tüzével kiűzni. (…) A szeretet visszatart a meghátrálástól.” És valóban: „győztük szeretettel”, mely vagyon az életét érettünk áldozó Úr Jézus Krisztustól. Falak,a hallgatás és a félelem falai omlottak – ott, ahol falak helyett falvak lerombolására készült a zsarnoki téboly. Féleleműző szeretetével a kicsiny Dávid legyőzte Góliátot. A rendszerváltozás dominóelve szerint, egy- mást követően valamennyi kelet-középeurópai kommunista rezsim összeomlott. A Páneurópai Piknik nyomán a berlini fal és az egész, Európát és országainkat megosztó vasfüggöny- és határfal-rendszer összedőlt. Az ostromolt város felszabadult. Temesvár lett országunk első szabad városa. Harminc éve szabadon – ezzel a címmel hirdetett emlékévet Orbán Viktor miniszterelnök az 1989-es „csodák esztendeje” tiszteletére. De vajon mi, Ro- mániában elmondhatjuk-e magunkról, hogy három évtizede szabadok vagyunk? A kérdés költői, és benne is foglaltatik a válasz. Általános, országos vonatkozásban elég, hogyha a Temesvári Kiáltvány nevezetes 8. pontjára gondolunk, és máris megállapíthatjuk, hogy a forradalomnak indult népfelkelés diverzióba és puccsba torkollott. „Ellopták tőlünk a forradalmat” – tartja a népi mondás –, majd következett a kommunista visszarendeződés. Ma is ennek a levét issza az egész ország. Sajátlagos kisebbségi magyar vonatkozásban viszont gondoljunk az előbb idézett kiáltvány kevésbé ismert 4. pontjára, mely az országunkban élő nemzeti közösségek békés együttélésére, az irántuk – köztük a magyarság iránt – való toleranciára és tiszteletre nézve tartalmaz felhívást, határozottan visszautasítva a nacionalizmus minden formáját. Keserű lélekkel állapíthatjuk meg, hogy ez utób- biból alig valami valósult meg. A népeink közötti kezdeti egymásra találásnak brutális módon vetett gátat az új életre keltett nacionálkommunizmus, Temesvár legendás szelleme már-már szertefoszlott. Ezzel együtt „Temesvár ostroma” – átvitt értelemben – folytatódik. A romániai kisebbségpolitikában a tényleges rendszerváltozás végképpen elmaradt. Engedmények és több-kevesebb jobbulás ugyan történt – jó példa erre a mostani magyar napok megrendezése és az, hogy most szabadon szólhatok –, de a továbbra is teret vesztő és vészesen pusztuló erdélyi magyar közösségünk többszörösen hátrányos helyzete érdemben és gyökeresen nem változott. Az állampolitikai rangon gyakorolt magyarellenesség megszüntetése, emberi és közösségi jogaink, önrendelkezésünk törvény általi biztosítása, tulajdonjogaink és intézményeink helyreállítása még várat magára. Kirívó példa ez utóbbiakra nézve a temesvári Magyar Ház kálváriája. De hogy az ünneprontás hibájába ne essek, hadd térjek vissza végezetre a Temesvári Magyar Napokra. Végletesen megcsappant temesvári magyarságunk eme rendhagyó és felemelő ünnepe az én olvastomban azt az üzenetet hordozza, hogy a mögöttünk hagyott mostoha századot túlélt, megmaradt népünk él és élni akar. Erőt merítve megtartó hitéből, dicső múltjából és értékes hagyományaiból, továbbra sem hátrál meg, állja a kedvezőtlen idők és körülmények ostromát, és felveszi a harcot az önazonosságára és puszta létére törő túlerővel. Ebbéli törekvésünkben kiváltképpen megerősíthet bennünket temesvári és erdélyi magyarságunknak az 1989-es romániai forradalomban betöltött, élen járó szerepe. Helytállásunk tudata önbecsülésünkben erősíthet meg bennünket. Számbeli kisebbségünkből fakadó kisebbségi érzésünk leküzdése legalább annyira fontos, mint jogaink kivívása. Életrevalóságunk próbája és előfeltétele az, hogy egyenesbe jöjjünk magunkkal, lelki világunk és öntudatunk a helyére kerüljön. A Várbástya Egyesület és az egyházi, oktatási, művelődési, civil és politikai szervezetek, valamint a magyar intézmények körülötte megvalósuló, széles körű összefogása és cselekvésre kész szövetsége a Magyar Napok keretében arra vall, hogy temesvári magyar közösségünk legjavának, irányadó és véleményformáló táborának helyén van a szíve és a lelke. És arra, hogy miként harminc évvel ezelőtt, amikor jó példával járt az ország előtt, azonképpen utóbb is képes „emberségből példát, vitézségről formát” mutatni létében fenyegetett, korunk kihívásaival küszködő erdélyi magyar világunknak. „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Jézus Krisztusban, Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká! Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké!”
Az ünnepi beszédek sorát zárva, a Temesvári Magyar Napok házigazdájaként Tamás Péter méltatta annak kicsengését, hogy Temesvár az a multikulturális város, amely példája a nemzetiségek együttélésének, és azok hozzájárulásának a város fejlődéséhez, ugyanakkor felhívta a Temesvár, Európa Kulturális Fővárosa műsorát szervezőinek a figyelmét arra, hogy ezt a multikulturalitást, s ebben az itt élő magyar közösség szerepét ne hagyják figyelmen kívül a 2021-ben sorra kerülő műsorok keretében sem.

A temesvári Operában a Temesvári Magyar Napok nyitógálája a Duna Művészegyüttes és a Göncöl Zenekar, a temesvári néptáncosok közreműködésével megtartott előadás a közönség háláját és köszönetét kifejező szűnni nem akaró tapssal zárult.
Közös akarással a bánsági magyarok megmaradásáért
– beszélgetés Szilágyi Péter miniszteri biztosssal –

Szeptember 26-án a Román Állami Operában a Temevári Magyar Napok ünnepélyes megnyitójának vendége volt és beszédet mondott Szilágyi Péter magyar miniszteri biztos, aki szeptember 27-én a rendezvény számos műsorát megtisztelte jelenlétével és ellátogatott több magyarországi támogatásban részesülő magyar intézménybe is. Ezt követően kértük meg a Biztos Urat, hogy ossza meg benyomásait a HETI ÚJ SZÓ Olvasóival.
Tudjuk, hogy Ön négy évvel ezelőtt is jelen volt a Temesvári Várbástya Egyesület által szervezett első Temesvári Magyar Napokon, milyen benyomást tett Önre a jelenlegi rendezvény és a város fejlődése az elmúlt négy esztendő alatt, különös tekintettel a magyar közösségeknek a nemzeti önazonosságuk megőrzését célzó törekvéseire?
A negyedik alkalommal megszervezett Temesvári Magyar Napok közül majdnem mindegyikén jelen voltam, csak a harmadikat hagytam ki. Nos úgy látom, hogy sokat fejlődött a rendezvény mind minőségében, mind pedig szervezettségében sőt időtartamá- ban is. A Várbástya Egyesület sokkal több és színesebb programot vonultat most fel, mint az első alkalommal. A programok szerteágazóbbak, kezdve a művészeti- és gasztro-műsoroktól, a szabadtéri koncerteken, a tudományos és irodalmi beszélgetéseken, könyvbemutatókon át, szinte minden megtalálható. A másik kérdést illetően, maga Temesvár s a magyar intézményeket illetően azt látom, hogy az a munka, ami 2010-ben elindult, az Temesvárt sem hagyta ki, ugyanis az elmúlt időszakban az oktatási és kulturális intézmények kapcsán elég sok támogatás érkezett ide, Temesvárra. A mai nap folyamán meglátogattam néhány ilyen intézményt, az új óvodát, a Bartók Béla Elméleti Líceumot, az Új Ezredév Központot, a Bolyai János Szakkolégiumot, és azt látom, hogy szépen fej- lődnek ezek az intézmények. Remélem, hogy a temesvári, bánsági magyarság számára ez ösztönzően hat, és lökést ad a jövőre nézve. Vannak még további tervek, és remélem, hogy közösen tudunk dolgozni ezek megvalósításáért a jövőben is.
A temesváriaknak, a bánsági magyarságnak fájó pontja a Magyar Ház. Az említett intézmények mellett Ön ma oda is ellátogatott.
Így van, hiszen ott működik a magyar újság szerkesztősége, és több magyar szervezet székhelye is ott talál- ható. Tudomásom van arról, hogy ez a ház az első világháború után a magyarok adakozásából épült fel. Örülök annak, hogy az itteni magyarság a mai napig a szívén viseli ennek az ingatlannak a sorsát, és azt is tudom, hogy gondolkoznak valamilyen rendezésen. Azt mondom, hogy gondolkozzunk közösen is, és majd meglátjuk, hogy mire tudunk jutni, mit tudunk az elképzelésekből valóra váltani.
A Magyar Napok rendezvényére visszatérve jegyezném meg, hogy annak, aki kompakt magyar térségből érkezik Temesvárra, annak nem tűnik fel, nekünk viszont, akik itt élünk egy reveláció, különleges élmény, hogy ezen a napon, ezen a rendezvényen két-három napon át egész Temesvár központjában magyarul beszélnek az emberek, ami azt jelenti, hogy itt a magyarság még tartja magát, és megerősíti bennünk a reményt, hogy még hosszú ideig így lesz.
Valóban így van, s a Temesvári Magyar Napok is jó alkalom arra, hogy megmutassuk, mennyien vagyunk, azt, hogy vagyunk, azt, hogy akarunk is valamit a szülőföldünkön. És ehhez minden segítséget meg fogunk adni Budapestről, ahhoz, hogy a bánsági magyarság meg tudjon maradni. Az anyagi támogatáson túl az kell, hogy itt helyben a magyarok is akarják, hogy megmaradjanak, hogy a szülőföldjükön maradjanak meg.
Köszönöm szépen a beszélgetést, és a bánsági magyarok nevében a Magyar Kormánynak a támogatását.
A temesvári magyarok ünnepét az ég is mosolygósan köszöntötte

Pénteken, szeptember 27-én a IV. Temesvári Magyar Napok első napjának parádésan gazdag és színvonalas rendezvényeit az ég is mosolygósan köszöntötte. A beltéri előadások mellett Temesvár központi terein, mintha száz évvel visszakapcsolt volna az idő, lépten nyomon magyar szót lehetett hallani, a magyaros ételeket kínáló standok cégérei és termékeiket kínáló reklámjaik pedig a Trianon előtti békebeli időkre emlékeztettek, amihez színes illusztrációként társultak a színpompás népviseletben sétáló-táncoló fiatalok és a XVI. századi korhű viseletekben parádézó hagyományőrzők.
Aki a Temesvári Magyar Napok alatt végigsétált a város főtéri részén, a Hunyadi-kastély parkjában a katonai hagyományaink ápolóinak és a történelmi események hű bemutatására vállalkozó rekonstrukciós csoportoknak köszönhetően – Tata Várának Seymenjei, Gyulaffy Bandérium Gyulakeszi, Egri Vitézlő Oskola, Balassi Bálint Bandérium, Pálffy Bandérium Tata, Nánai Solymos Vitézek Kisnána, Déli Tüzek Baranta csapat, a temesvári Peregrinii csoport és a házigazda Losonczy István Hagyományápoló és Sport Egyesület tagsága – autentikus török tábor mindennapi életét, majd a végvári vitézek harci módszereit, fegyverzetét ismerhette meg, és tábori életük mozzanataiba kaphatott betekin- tést, illetve megtekinthette a honfoglaló őseink lakhelyéül szolgáló jurtát és ennek berendezését.

A tábort meglátogatók közül sokan próbálták ki a legkülönfélébb fegyvereket, ami a fiatalabb nemzedékek számára lehetett különösen hasznos, ugyanis tartalmat kaphattak olyan szavak és kifejezések, mint az íj, kelevéz, hajító gerely, karikás ostor, kaftán, tarsoly, bajvívás és sok-sok más. A katonai hagyományaink ápolóinak kö- szönhetően a kastély parkjában bemutatott vitézi próbák, versenyek és ügyességi vetélkedők mellett a Hollóének Hungarica együttes zenei kíséretével megtartott látványos felvonulással majd vitézi próbákkal, íjászbemutatókkal örvendeztették meg a közönséget, illetve az ostromjáték keretében elevenítették fel az 1552. június 25 – július 27-e között lezajlott ostrom néhány dicsőséges napját, amikor a hős Losonczy kapitány vezetésével sikerült visszaverni a Kara Ahmed pasa martalócait. A korabeli harci viseletben és fegyverekkel illetve tűzfegyverekkel előadott ostromjáték rendkívüli sikert aratott a Jenő herceg teret teljesen betöltő közönség körében. Temesvár utolsó magyar várkapitánya, Losonczy István emlékére pénteken 15,52 órakor, a nevét viselő egyesület íjászai Kertész Zoltán, Benedek Márk és Babau Maximilian 1552 nyílvesszőt lőtt ki megállás nélkül. A szervezők idén is biztosítottak egy különlegességet a középkori táborok látogatóinak: itt került bemutatásra a szegedi Meritum Egyesület által szervezett a Trianoni békediktátum emlékezete tárgyakban és képekben című kiállítás, amely számos, az országcsonkításra és a mielőbbi revízió szükségességére emlékeztető tárgyat vo- nultatott fel a plakátoktól, gyufásdobozoktól, tájékoztató és figyelemfelkeltő kiadványokon, bélyegeken keresztül a kisplasztikákig, emléktárgyakig.

Szintén a hagyományápolás jegyében kaptak tág teret a bemutatkozásra a bánsági néptáncmozgalomban résztvevő és a meghívott tánccsoportok. A fiatalabb táncosok és a tapasztaltabbak által bemutatott nagyszínpadi produkciókat megtekintve örömmel láthatta mindenki, hogy továbbra is lankadatlan az érdeklődés a Temesközben és a tágabb régióban is a gazdag és különleges tánchagyományunk iránt, ugyanakkor a produkciók tükrözték az oktatók, irányítók elkötelezettségét az autentikus tánchagyomány megismertetése és színpadra állítása iránt. Rendkívüli látványt és különleges élményt biztosított a Jenő herceg teret betöltő nézőknek a néptáncosok villámcsődülete, amelynek keretében hirtelen felcsendültek a magyar dallamok, és a táncosok páronként, majd akár egy táncházban, a résztvevők közül is sokan kapcsolódtak be a nagy közösségi táncba.

Idén is a Hunyadi-kastély előtti téren kapott helyet a rendezvénysorozat ideje alatt állandóan forgalmas Gasztrosétány, ahol húsz árus – közöttük a méltán jónevű, a temesváriak által ismert és értékelt Quick Lunch cég – kínálta a magyaros ízvilágú termékeit. Gulyásféléket, kolbászokat, csórékolbászt, sült, főzött vagy párolt ínyencségeket, hagyományos recept szerint készített édességeket, etédi kézműves pálinkát, a Fóti Sörfőzdének köszönhetően kézműves sörök gazdag választékát, a Csíki Sör manufaktúra több termékét, a Vinum Hungaricum cég kínálatában számos magyar termelő borait, kürtőskalácsokat és nyújtott tésztákból készült finomságokat, palacsintaféléket, kézműves csokoládét kínálták az árusok. A magyar ízeknél maradva, borbarátok számára idén három borkóstolót is szerveztek a rendezvénysorozat ideje alatt. Pénteken a Somló-hegyen gazdálkodó Kolonics Károly, szombaton Vámos Attila egri borász, vasárnap pedig Demeter Endre mádi borász minőségi borait mustrálhatták. Idén újdonságnak számított a ZÖLD STAND, amely a környezetvédelemre hívta fel a figyelmet. A Dani Kávézója nevű „zöld” vállalkozás – minden kellék környezetbarát! – ifjú tulajdonosa Puskás Dániel húszéves kávéfőzőmester „feketelevest” kínált az érdeklődőknek, úgy, hogy az alapanyagát helyben pörkölte kis pörkölőberendezése segítségével. A székelyudvarhelyi vállalkozó egy ismert olasz márkájú robogóra szerelte fel a presszóit és pörkölőgépét és a presszógép feltalálója, Illy Ferenc szülővárosában, a Temesvári Magyar Napok alkalmával igyekezett meghódí- tani a közönséget. Elmondása szerint, odahaza is, és másutt is, valós igény mutatkozik a – boltokban nem megvásárolható, magas minőségű kávé iránt, jómaga a guatemalai, általa Ada Kaleh névre keresztelt kávét tartja a kávék királynőjének. Az édesapja, Puskás Tibor kiegészíti a történetet azzal, hogy olaszországi mintára alakították át azt a robogót, (állítása szerint a találékony olaszok éppen csak nem alusznak a robogóban, kávét, pizzát, fagylaltot és még sok minden mást készítenek e mozgó alkalmatosságban!) amelyet egy évvel ezelőtt éppen Temesvárról vásárolták meg! Dani Kávézójában többféle, különböző pörkölésű kávét is kínáltak, viszonylag kis mennyiségben, ugyanis Dániel elmondása szerint bármilyen tárolási technika mellett, a kávé napról napra veszít az ízvilágából, ezért a kávéimádók rövid időn belül felhasználható, kis mennyiségű kávét tartanak kéznél.
A Temesvári Magyar Napok szervezőinek köszönhetően, idén is sikerült elkerülni az olcsó vásári bóvlik becsempészését a „kézművesek utcájába”, így a standokra legtöbb esetben magyar kézművesek minőségi termékei kerültek. Idén megközelítette a százat a résztvevők száma, és az átlagon felüli termékskála igen változatos volt. A rendezvény ideje alatt „kézművesek utcájává” változtatott Kórház (Marasesti) utcában egymás mellett sorakoztak a mézeskalácsosok, a díszbögréket kínálók standjai, több bőrdíszműves kínált míves kivitelezésű táskákat, tarsolyokat, pénztárcákat, erszényeket, szíjakat. Sok ékszerkészítő is kínált szebbnél szebb, természetes anyagokból készült ékszereket, természetes anyagokból készített kozmetikumok sorakoztak az egyik standon, a másikon fajátékok közül válogathattak az érdeklődők, a Jenő herceg téren egy bútorfestő színes termékeit csodálhatták meg az érdeklődők, és próbálhatták ki a festékeit.

Sokan kínáltak népies ruhaféléket minden korosztálynak. Könyveket is hoztak Temesvárra, közöttük a marosvásárhelyi Bookyard cég gazdag választékkal jelentkezett. Erdélyi termelő gyógyteákat ajánlott mindenféle betegségre, Bálint Margit ismét eljött, és az őstermelő saját készítésű lekvárokat, ízeket és gyümölcssűrítményeket kínált. Idén is nagy érdeklődést keltett a kaktuszgyűjtők és termesztők Aztekium nevű országos egyesületének temesvári képviselője is, Lévai Menyhért. De volt keletje a kézileg készített ajándéktárgyaknak, táskáknak, mindenféle díszeknek, ékszereknek és a levendulából készített teák- nak, kozmetikumoknak, szérumoknak is. Hagyományt folytatva, a temesvári civil szervezetek, magyar oktatási és művelődési intézmények is bemutatkoztak a rendezvénysorozat ideje alatt, a Bartók Béla Elméleti Líceum és az iskolát támogató Alapítvány, Kulturális Körhinta névvel izgalmas játékot szervezett a 10-15 éves diákok részére, akik igencsak „vették a lapot”.
A Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum tanárai és diákjai az iskola oktatási kínálatát népszerűsítették, jótékonyági és szociális munkájukat mutatták be az érdeklődőknek a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai. Idén először mutatkozott be a Temesvári Magyar Napokon a hódmezővásárhelyi Nemzeti Együttműködési Közösség, amelynek önkéntesei az egyesület által szervezett közösségi rendezvényeket és együttműködési lehetőségeket mutatták be az érdeklődőknek. A vendégek ajándékot is hoztak: a Jenő herceg téri kisszínpadon fellépett a hódmezővásárhelyi egyesület keretében működő Összetartozunk Zenekar, melynek tagjai a temesváriak mellett, Délvidékről és Magyarországról érkeztek Temesvárra. Az Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesület tagjai az eltelt esztendő tevékenységeit ismertették, illetve standjuk sajátos tájház jellegéről sem mondtak le, és a vöröshagymás zsíros kenyérrel a hazai ízeket idézték meg.
A Temesvári Magyar Napok számos érdekes művelődési eseményt kínált, egyike volt a nt. Gazda István lelkipásztor moderálása mellett, dr. Kun Miklós történész által megtartott Erdély a Kreml érdekszférájában című előadása, melynek keretében ismertette az erős szovjet hátszéllel hatalomra törő, csekély létszámú romániai baloldali erők térnyerésének körülményeit, a berendezkedő román kommunista politikai elit részéről kifejtett intenzív erőfeszítéseket, melyeknek végső céljakén fogalmazták meg a második világháborút megelőző időszakban elvesztett területek visszaszerzését. Az előadó számos érdekes adalékot is megosztott, többek között azt, hogy az alig ezer tagot számláló Román Kommunista Párt legfelsőbb vezetésében a román nemzetiségűek kisebbségben voltak a negyvenes évek végéig, majd miután a hatalmat megszerezték, kezdődött el a nem-románok kiszorítása a párt irányításából.
A történész kitért azokra a rejtett kapcsolatokra, összefüggésekre a román kommunista- és a szovjet elit között, amelyeknek eredményeként fokozatosan erősödött meg a baloldali erők befolyása a romániai politika alakításában. A téma iránt érdeklődőknek ajánlotta a Ludovika Szabadegyetem előadásainak megtekintését a youtube-csatornán.
A „nagyságos fejedelem”, II. Rákóczi Ferenc emlékének adóztak az emlékév alkalmából a Régi városháza egykori dísztermében (ma a Zeneművészeti Egyetem Orpheum koncertterme) szervezett vándorkiállítással.
A kiállítás bemutatja a fejedelem életútját és az általa vezetett szabadságharc történéseit időrendi sorrendben. A Lomnici Zoltán budapesti jo- gász által kezdeményezett, és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes fővédnökségével szervezett kiállítást a Rákóczi Emlékév alkalmából készítette a Hadtörténeti Intézet és Múzeum és Gaál Gergely, a Rákóczi Emlékév Testület elnöke mutatta be. Kiállításmegnyitó beszédében Gaál Gergely hangsúlyozta, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem az a történelmi személyiség, aki a magyarság összefogásának és szabadságvágyának megtestesítője. Lomnici Zoltán köszöntőbeszédében megosztotta meggyőződését, mely szerint az elszakított országrészekben így Temesváron is szükséges megismertetni történelmünk igazságait, a földrajzi határok felülírásával egyre hang- súlyosabban megvalósuló nemzeti egység megerősítése érdekében. A Rákóczi Emlékév egyik célja megismertetni a határon túli közösségekben közös történelmünk eseményeit, a közös jövendő érdekében. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház előterében, a Bartók Béla Dalegylet közreműködésével Kiss Ferenc tanár tartott előadást II. Rákóczi Ferencről. A vándorkiállítást a színházban is bemutatták.
Napjainkban egyre sürgetőbb és egyre nehezebb feladatnak mutatkozik teremtett környezetünk megóvása minden civilizációs ártalomtól, ökológiai lábnyomunk egyre nagyobb, riasztó mértékben mutatja ki, hogy a bolygó következő nemzedékeinek forrásait fogyasztjuk el ma – derült ki a Tamás Péter tiszteletbeli konzul, a Temesvári Magyar Napokat a legszélesebb közösségi összefogással szervező Várbástya Egyesület elnöke moderálásával megtartott környezetvédelmi előadás során. Az előadók, Loksa Gábor professzor, és Ádám Anikó Éva stuttgarti ökológus számos érzékeny kérdést érintett, többek között az öntudatos fogyasztói magatartásra hívták fel a figyelmet, kitértek a piacgazdaság-globalizáció-környeztevédelem közötti összefüggésekre, érdekösszefonódásokra, az ökoszisztémákra nehezedő túlterhelés csökkentésének módozataira, illetve az éssszerű és hatékony energiafelhasználás lehetőségeire.
Közismert a magyar feltalálók hozzájárulása az emberi társadalom fejlődéshez, Bíró László golyóstolla nélkül talán még mindig ceruzával írnánk, a Szent-Györgyi Albert által feltalált C-vitamin is lényegesen hozzájárult az ember egészségének megőrzéséhez, illetve az emelőlégcsavar feltalálásával a pankotai születésű Asbóth Oszkár szintén kitörölhetetlenül beírta nevét az emberiság technikatörténetébe. Az említettek, és még hatvan magyar feltaláló tevékenységét tárta az érdeklődők elé a Régi városháza díszermében bemutatott Magyar Feltalálók vándorkiállítás, amelyet Szilágyi Szabolcs szervező mutatott be a közönségnek.

A néhány hete alakult Irodalmi Kör meghívására látogatott el Temesvárra Farkas Árpád erdélyi költő, akinek munkásságát Szekernyés János hely- és kultúrtörténész ismertette a találkozón résztvevő irodalombarátoknak. Dr. Bodó Barna egyetemi tanár kérdéseire válaszolva, Farkas Árpád a hiteles ember egyszerűségével vallott a szülőföld meghatározó és embertformáló hatásáról, kapcsolódásairól a mára már letűnt rendtartó székely falu Istenbe kapaszkodó embereirőlz, a jövendőt alakító elődökrőlz, a hűséghez, transzilvanizmusról és a költészetről.
A költő megosztotta meggyőződését, mely szerint korunk kísértései ellenére, Isten és ember között a leg- rövidebb út a vers. A rendkívül tartalmas találkozó keretében Tamás Péter és Nagy Mónika a költő több versét tolmácsolta, dr. Bodó Barna Farkas Árpád publicisztikai tevékenységének ábrázolására olvasta fel egyik máig időszerű üzeneteket közvetítő glosszáját, illetve Temesvár elismert költője, Eszteró István felolvasta a Farkas Árpádról írt paródiáját. A rendezvény zárásaként a költő dedikálta legújabb, Ostorzúgásban ének című, igényes kivitelezésű kötetét.
A magyar irodalom vonatkozásában további csemegét is tartogatott az érdeklődőknek a Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat: Csáky Zoltán – Nyomomban kék farkasok című könyvét bocsájtották útjára a temesvári irodalombarátok körében. Az igényes nyomdai kivitelezésben megjelent kötet a szerző négy évtizedes újságírói munkájának legjavát tartalmazza. Többek között Szervátiusz Tibor szobrászművésszel, László Gyula régésszel, Gyökössy Endre lelkipásztorral, Habsburg Ottó magyar politikussal, Nemeskürty István íróval, Kányádi Sándor költővel készült interjúkat, portrékat, illetve dokumentumfilmek szövegét kínálja az olvasónak, valamint a román titkosszolgálat archívumában a szerzőre vonatkozó jelentések közül néhányat is közöl a szerző az utókornak szánt eme irodalmi emlékjele.
Színház és közönség kapcsolatáról, a magyar színház küldetéséről, missziójáról, a színházi repertoár alakulásáról, irányzatokról és formabontó újításokról, az erdélyi színészképzés helyzetéről és lehetőségeiről, a színházzal kapcsolatos jó és rossz tapasztalatokról, a színikritika szinte teljes hiányáról és még sok minden másról esett szó a Merre tart Thália szekerének rúdja Erdélyben című, Tamás Péter tiszeteletbeli konzul által moderált beszélgetés során. A moderátor kérdéseire Bogdán Zsolt, többszörösen díjazott kolozsvári színművész és Balázs Attila, Jászai Mari-díjas színművész, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója válaszoltak. A vendégek a színházhoz való viszonyulás vonatkozásában az általánosítás veszélyeire hívták fel a figyelmet, amely befolyásolhatja a közösségben kialakuló képet a színházról és az intézményekben folyó tevékenységekről. Szintén megvitatásra került a nemzedékváltásban rejlő kihívások, lehetőségek és buktatók témája, illetve a színház közösségmegtartó hatása is. A beszélgetés keretében a résztvevők közül is többen kifejtették a színházhoz kapcsolódó saját élményeiket és javaslataikat, ötleteiket a minden korosztályt megszólító műsorrend alakításához.

Több fergeteges nagyszínpadi koncertre is sor került a Temesvári Magyar Napok alatt. Felvételünkön láthatók a Neoton Família sztárjai, előzőleg Nagy Feró és a Beatrice, az Ismerős Arcok, a Vintage Dolls, a Titán zenekar, a 8LightMinutes, a Hollóének Hungarica, az Apacuka zenekar, a Teddy Queen, a RickInger, a Molnár Dixieland Band léptek fel a főtéri színpadon.
Ifi programok
Színes programokkal várták az ifjúsági szervezetek az érdeklődőket. A TMD, azaz a Temesvári Magyar Diákszervezet pénteken közös zenélést szervezett a Jenő herceg téren, ahol a 8LightMinutes nevű együttes – tagjai: Szabó Abigél, Tóth István, Fodor Zsuzsi, Kőnig Dávid, illetve Kelemen Márk – is megjelent. Másnap Kocsmajátékokkal, vasárnap pedig egy Kocsmakvízhez hasonló vetélkedővel jelent- kezett a TMD, szintén a téren.
A sokak által csupán TEMISZ-ként ismert Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet „szolgáltatta” az egyetlen sporttevékenységet az idei Temesvári Magyar Napokon: szeptember 28-án AsztaliTEMISZ-bajnokság mozgósította a sportág kedvelőit a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum tornatermében. Az asztalokat a Decathlon sportáruház, az érmeket pedig a Gall Print cég biztosította, míg a lebonyolításban az Újszentesi Asztalitenisz Klub segítette a szervezőket. Vasárnap már a társasjátékok kerültek előtérbe: a Csiky Gergely Állami Magyar Színház stúdió- termében megszervezett rendezvényen családi társasjátékozás és NMBR 9-bajnokság zajlott egymással párhuzamosan. A NMBR 9 Tánczos Csillá- tól, egy Kolozsváron élő vállalkozótól került Temesvárra, akinek a szervezők ezúton is köszönik a segítségét. A két TEMISZ-programot a Communitas Alapítvány támogatta.
A TEifi-d Keresztyén Ifjúsági Csoport szombaton előbb az Istenkereső fiatalok a rendszerváltás küszöbén fórumbeszélgetéssel várta az érdeklődőket a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumba, néhány órával később pedig Sterczer Hilda, a 2013-ban elhunyt világhírű hegymászó, Erőss Zsolt özvegye tartott előadást Romokból új életet címmel a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében. Feleség- ként igyekezett maximálisan támogatni a férjét, még akkor is, ha sokan nem értették, hogy Erőss Zsolt miért folytatta a hegymászást a szlovákiai Magas-Tátrában elszenvedett 2010-es balesete után, ami miatt amputálni kellett a jobb lábát.
Női vállalkozók Erdélyben
Miért csak nők vannak a 2018 februárjában alakult Női vállalkozók Erdélyben elnevezésű Facebook-csoportban? Miben segíthetnek egymásnak a tagok? Mi vonzott több mint kétezer-négyszáz nőt a csoportba? Milyen további tervek vannak? Többek között ezeket a kérdéseket is boncolgatták a temesvári MINŐK Klub szombati rendezvényén. A kérdésekre elsősorban Ballok Ildikó, a Facebook-csoport egyik alapítója vála- szolt, aki aznap egyenesen Milánóból repült Temesvárra. A teremben lévők közül többen is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, sőt valaki azt javasolta, hogy helyi szinten is jó lenne rendszeres találkozókat szervezni a női vállalkozóknak.
Száz éve hunyt el Ady
Az irodalomkedvelők sem panaszkodhattak az idei rendezvénysorozat alatt, ugyanis a szervezők több eseménnyel készültek számukra. Az Integratio Alapítvány kezdeményezésére a temesvári közönséggel is sikerült megismertetni a Petőfi Irodalmi Múzeum Látva lássanak vándorkiállítását Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. Az érdeklődők hét egységben, tizennégy táblán Ady-idézetekkel, képekkel és kurátori tájékoztató szövegekkel követhették nyomon a költő életét, pályafutását. Ugyancsak szombaton, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében szervezték meg Az igazi Ady – Ady Endre élete tabuk nélkül elnevezésű rendezvényt, amelyen Dénes László, az EMNT elnöki irodájának sajtófőnöke beszélgetett Imre Zoltán történésszel, antropológussal, az Ady Endre Emlékmúzeum volt igazgatójával; úgy emlegették a költőt, mintha egy régi barátjuk, ismerősük lett volna.
Összeállította: Farkas-Ráduly Melánia, Graur János és Makkai Zoltán


03 Oct 2019
Írta admin
0 Hozzászólás