Csütörtökön, a Temesvári Várbás­tya Egyesület által negyedik alkalommal megszervezett Temesvári Magyar Napok háromnapos rendezvénysorozatát, a Temesvári Román Opera, a volt Ferencz József Színhász zsúfolásig megtelt termében Molnos András Csaba és Blénessy Enikő színmű­vé­szek köszöntötték és moderálták. Az ökumenikus istentiszteletet, amelyen a római katolikus, a református, uni­tá­rius és az evangélikus egyházak kép­vi­selői vettek részt, Ft. Kocsik Zoltán lelkipásztor, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója nyitotta meg. Nt. Koppándi Zoltán dévai unitárius lelkipásztor igehirdetésében a hálaadás hangján kö­szön­tötte a rendezvényt, háláját fe­jezve ki az elődök iránt, akiknek örökségünket köszönhetjük, valamint azok iránt, akik a mostani ünnepség megszerve­zé­sével is ezt az örökséget méltó módon őrzik, és továbbéltetik.

Tamás Péter Magyarország te­mes­­vári tiszteletbeli konzulja, a ren­dez­­vényt szervező Várbástya Egyesü­let elnöke köszöntötte a szép számban meg­jelent közönséget, a gálaműsor rangos vendégeit, közöttük Szilágyi Péter miniszteri biztost, Tőkés Lászlót, a Királyhágómelléki Egyházkerület volt püspökét, Nicolae Robut, Temes­vár polgármesterét és Farkas Imre al­pol­gármestert, Grezsa Csaba, kolozs­vári magyar konzult, Németország fő­­kon­zulját, a jelenlévő tiszteletbeli kon­zulokat. Kifejezte azt a rendkívüli jó érzését, hogy ekkora számban együtt lehetünk az 1875-ben Ferdinand Fellner és Hermann Helmer bécsi épí­tész­pá­ros által épített gyönyörű kulturális hajlékban. A német nyelven is elmondott köszöntője után köszönetét tol­má­csolta a rendezvényt szervező Vár­bástya Egyesület tagjainak, a Ma­gyar Államnak, a Nemzetpolitikai Ál­lamtit­kár­ságának, Temesvár városve­- ze­tésének, Nicolae Robu polgármes­ter­nek és Farkas Imre alpolgármes­ter­nek, illetve a rendezvény valamennyi támogatójának. Kitüntetés átnyújtásával köszönte meg Gombos Andrásnak, a Szeged Táncegyüttes vezetőjének – aki egyike 20 évvel ezelőtt kezdődő bánsági, a tiszta forrásból eredő néptánc mozgalom elindítójának – a fáradhatatlan munkáját, aminek beszédes eredménye a ma este is fellépő te­mesvári tánccsoportok közreműködése a Szerelmem, Kalotaszeg produkció­ban. Tamás Péter kifejezte örömét, hogy köszöntheti Tőkés Lászlót, aki nélkül valószínűleg nem élhetnénk ma itt szabadságban. “Erről azoknak, akik harminc évvel ezelőtt az utcákon voltak és megélték az eseményeket, azoknak nem kell többet mondani”. Ugyan­ak­kor elmondta, hogy nagyon-nagyon megtisztelő Böjte Csaba atya jelenléte, Szilágyi Péter miniszteri biztos­nak, a Nemzet­politikai Államtit­kárság kép­viselőjé­nek pedig a temesvári ma­gyarság ne­vé­ben fejezte ki kö­szö­netét, a közre­mű­ködésével is megvalósult támogatásokért, amelyben Temes­vár magyar nyelvű oktatása, mű­ve­lő­dési tevékeny­sége részesült és ré­szesül. Nicolae Robu örömének adott hangot, amiért a temesvári magyarok­nak ezen a rangos ünnepén újra jelen lehet. Gratulált a szer­vezőknek és az egész temesvári magyar közösségnek, megköszönve hozzájárulásukat ahhoz, hogy Temes­vár Románia legdinami­ku­sabban fej­lődő városa, amelyben minden lakója, nemzetiségétől függetlenül otthon van, és amely megérdemelten nyerte el a lehetőséget, hogy 2021-ben Európa egyik kulturális fővárosa lehet. Kifejezte köszönetét az RMDSZ-szel való kiváló együttműködésért, személyesen Farkas Imre alpolgármesternek, Farkas Imre pedig felidézte azt az örömteli pil­lanatot, amikor személyé­ben négy évvel ezelőtt újra magyar polgár­mes­ter-helyettese lett Temesvárnak. Szilágyi Péter, miniszteri biztos Szé­chenyi István legendás mondatára alapozva – Tiszteld a múltat, éltesd a jelent és munkálkodj a jövőért – fogalmazta meg köszöntőjében a temesvári magyarokhoz intézett üzenetét. Böjte Csaba atya példabeszédben hívta fel a figyelmet a szülőföldön való megma­ra­dás jelentőségére.
Tőkés László nagyraértékelve a Temesvári Magyar Napok megszerve­zését, érthető módon felidézte a Te­mes­váron éppen 30 évvel ezelőtt tör­­tént eseményeket is:

Mindenkor öröm és élmény számomra Temesvárra visszatérnem
Eddigi legnagyobb rangomnak és kitüntetésemnek tekintem ugyanis, hogy egykor temesvári lelkipásztor le­hettem. Lélekben ma is az vagyok. Köszönetet mondok a Várbástya Egye­sületnek a IV. Temesvári Magyar Na­pokra szóló meghívásáért. 2010 már­cius elején szintén Tamás Péter szíves meghívásának tettem eleget, amikor az Erdélyi Világszövetség elnökeként Stutt-gartba invitált. Ott és akkor, európai parlamenti képviselőként Temes­vártól Brüsszelig címen tartottam elő­adást. Kétségtelen eredménye a Ceauşescu-diktatúra bukásának, hogy – íme – azóta Erdélyben felemelt fővel magyar napokat szervezhetünk, és a határtalan Európában, a határok fö­löt­ti nemzetegyesítés szellemében – több más pozi­tív fejlemény sorában – Tamás Pétert Magyarország temesvári tiszte­letbeli konzuljaként üdvözölhetjük. Az idei Magyar Napok alkalmával aligha te­kint­hetünk el a temesvári népfelkelés 30. évfordulójától. Felidézve az akkori eseményeket mindenekelőtt Sütő András írót idézem: „Add vissza, Uram, a kiáltás jogát! Vedd el, Uram, a hallgatás kényszerét!” A marosvásárhelyi Fekete Március mártír sorsú áldozata Advent a Hargitán című drámájában mintegy megelőlegezte Temesvár adventi váradalmait, amelyek „a hallgatás falának” áttörése útján a ro­mániai forradalom „szabadító kará­csonyához” elvezettek. 1989 jeles esztendejében Temesvár ostrom alatt ál­lott. Kiterjesztve a metaforikus megfogalmazás érvényét, találó módon állapíthattuk meg, hogy: „Temesvár ostroma zajlik egész egyházunkban, összes városainkban és falvainkban. Az ostromállapot még mindig nem elég nyilvánvaló a világ számára, mert a törvényesség, a humanizmus, az egyenjogúság, béke és szabadság leple alatt csellel akarják bevenni megmaradt várainkat. A szökve és »sza­badon« elvonulók növekvő áradata azonban riasztóan figyelmeztet: éle­t­halálharc folyik a végeken.” A fe­nye­gető falurombolás árnyékában ennek az élethalálharcnak volt vétlen elszen­vedője erdélyi magyarságunk. Ennek az egyenlőtlen küzdelemnek vált cselekvő részesévé kicsiny temesvári református gyülekezetünk. „Mi még ma­radunk, tartjuk állásainkat – hangzott a román-magyar zöldhatáron me­nekülők árjának ellenében –. Inkább vál­lalnánk Zrínyi kirohanását, mint Losonczy István megadásának útját.”1989 szeptemberében a Mária téri református templomban ekképpen szólt Isten igéje hozzánk: „A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1Jn. 4,18). „A fé­lelem rontását csak a növekvő, ellen­állhatatlan szeretettel lehet orvo­solni, ártó szellemét a szeretet tüzével kiűzni. (…) A szeretet visszatart a meg­hát­rálástól.” És valóban: „győztük sze­retettel”, mely vagyon az életét éret­tünk áldozó Úr Jézus Krisztustól. Falak,a hallgatás és a félelem falai omlottak – ott, ahol falak helyett falvak lerombolására készült a zsarnoki téboly. Féleleműző szeretetével a ki­csiny Dávid legyőzte Góliátot. A rendszerváltozás dominóelve szerint, egy­- mást követően valamennyi kelet-középeurópai kommunista rezsim összeomlott. A Páneurópai Piknik nyomán a berlini fal és az egész, Európát és országainkat megosztó vasfüggöny- és határfal-rendszer összedőlt. Az ostromolt város felszabadult. Temesvár lett országunk első szabad városa. Har­minc éve szabadon – ezzel a címmel hirdetett emlékévet Orbán Viktor mi­niszterelnök az 1989-es „csodák esztendeje” tiszteletére. De vajon mi, Ro­- ­mániában elmondhatjuk-e magunkról, hogy három évtizede szabadok va­gyunk? A kérdés költői, és benne is foglaltatik a válasz. Általános, országos vonatkozásban elég, hogyha a Temesvári Kiáltvány nevezetes 8. pont­jára gondolunk, és máris megálla­píthatjuk, hogy a forradalomnak indult népfelkelés diverzióba és puccsba torkollott. „Ellopták tőlünk a forradalmat” – tartja a népi mondás –, majd következett a kommunista visszarendeződés. Ma is ennek a levét issza az egész ország. Sajátlagos kisebbségi magyar vonatkozásban viszont gondol­junk az előbb idézett kiáltvány kevésbé ismert 4. pontjára, mely az országunk­ban élő nemzeti közösségek békés együttélésére, az irántuk – köztük a magyarság iránt – való toleranciára és tiszteletre nézve tartalmaz felhívást, határozottan visszautasítva a naciona­lizmus minden formáját. Keserű lé­lek­kel állapíthatjuk meg, hogy ez utób­- ­bi­ból alig valami valósult meg. A népeink közötti kezdeti egymásra ta­lálásnak brutális módon vetett gátat az új életre keltett nacionálkommunizmus, Temesvár legendás szelleme már-már szertefoszlott. Ezzel együtt „Temesvár ostroma” – átvitt értelemben – folytatódik. A romániai kisebbségpolitikában a tényleges rendszerváltozás végképpen elmaradt. Engedmények és több-kevesebb jobbulás ugyan történt – jó példa erre a mostani magyar na­pok megrendezése és az, hogy most sza­badon szólhatok –, de a továbbra is teret vesztő és vészesen pusztuló erdélyi magyar közösségünk többszörösen hátrányos helyzete érdemben és gyö­ke­resen nem változott. Az állampolitikai rangon gyakorolt magyarellenesség megszüntetése, emberi és közösségi jogaink, önrendelkezésünk törvény általi biztosítása, tulajdonjogaink és intéz­ményeink helyreállítása még várat ma­gára. Kirívó példa ez utóbbiakra nézve a temesvári Magyar Ház kálváriája. De hogy az ünneprontás hibájába ne essek, hadd térjek vissza végezetre a Temesvári Magyar Napokra. Végletesen megcsappant temesvári magyarságunk eme rendhagyó és felemelő ün­nepe az én olvastomban azt az üzenetet hordozza, hogy a mögöttünk hagyott mostoha századot túlélt, megmaradt népünk él és élni akar. Erőt merítve megtartó hitéből, dicső múlt­jából és értékes hagyományaiból, to­vábbra sem hátrál meg, állja a ked­vezőtlen idők és körülmények ostromát, és felveszi a harcot az önazonosságára és puszta létére törő túlerővel. Ebbéli törekvésünkben kiváltképpen meg­erősít­het bennünket temesvári és erdélyi magyarságunknak az 1989-es ro­mániai forradalomban betöltött, élen járó szerepe. Helytállásunk tudata önbecsülésünkben erősíthet meg bennünket. Számbeli kisebbségünkből fakadó kisebbségi érzésünk leküzdése lega­lább annyira fontos, mint jogaink ki­vívása. Életrevalóságunk próbája és előfeltétele az, hogy egyenesbe jöjjünk magunkkal, lelki világunk és öntudatunk a helyére kerüljön. A Várbástya Egyesület és az egyházi, oktatási, mű­velődési, civil és politikai szer­vezetek, valamint a magyar intézmények körü­lötte megvalósuló, széles körű összefogása és cselekvésre kész szövetsége a Magyar Napok keretében arra vall, hogy temesvári magyar közösségünk legjavának, irányadó és véleményformáló táborának helyén van a szíve és a lelke. És arra, hogy miként harminc évvel ezelőtt, amikor jó példával járt az ország előtt, azonképpen utóbb is képes „emberségből példát, vitézség­ről formát” mutatni létében fenye­getett, korunk kihívásaival küszködő erdélyi magyar világunknak. „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Jézus Krisztusban, Ő maga tegyen tö­ké­letesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká! Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké!”
Az ünnepi beszédek sorát zárva, a Temesvári Magyar Napok házigazdájaként Tamás Péter méltatta annak ki­csengését, hogy Temesvár az a multi­kulturális város, amely példája a nem­zetiségek együttélésének, és azok hoz­zájárulásának a város fejlődéséhez, ugyanakkor felhívta a Temesvár, Európa Kulturális Fővárosa műsorát szervezőinek a figyelmét arra, hogy ezt a multikulturalitást, s ebben az itt élő magyar kö­zösség szerepét ne hagyják figyelmen kívül a 2021-ben sorra kerülő műsorok keretében sem.

A temesvári Operában a Temesvári Magyar Napok nyitógálája a Duna Művészegyüttes és a Göncöl Zenekar, a temesvári néptáncosok közremű­kö­désével megtartott előadás a közönség háláját és köszönetét kifejező szűnni nem akaró tapssal zárult.

Közös akarással a bánsági magyarok megmaradásáért
– beszélgetés Szilágyi Péter miniszteri biztosssal –

Szeptember 26-án a Román Állami Operában a Temevári Magyar Napok ünnepélyes megnyitójának vendége volt és beszédet mondott Szilágyi Péter magyar miniszteri biztos, aki szeptember 27-én a rendezvény számos műso­rát megtisztelte jelenlétével és ellá­togatott több magyarországi támogatásban részesülő magyar intézménybe is. Ezt követően kértük meg a Biztos Urat, hogy ossza meg benyomásait a HETI ÚJ SZÓ Olvasóival.
Tudjuk, hogy Ön négy évvel ez­előtt is jelen volt a Temesvári Vár­bás­tya Egyesület által szervezett első Te­mesvári Magyar Napokon, milyen benyomást tett Önre a jelenlegi rendezvény és a város fejlődése az el­múlt négy esztendő alatt, különös tekintettel a magyar közösségeknek a nemzeti önazonosságuk megőr­zé­sét célzó törek­véseire?
A negyedik alkalommal megszer­vezett Temesvári Magyar Napok kö­zül majdnem mindegyikén jelen voltam, csak a harmadikat hagytam ki. Nos úgy látom, hogy sokat fejlődött a rendezvény mind minőségében, mind pe­dig szervezettségében sőt időtarta­­má- ban is. A Várbástya Egyesület sokkal több és színesebb programot vonultat most fel, mint az első alkalommal. A programok szerteágazóbbak, kezdve a művészeti- és gasztro-műsoroktól, a sza­badtéri koncerteken, a tudományos és irodalmi beszélgetéseken, könyvbemutatókon át, szinte minden megtalálható. A másik kérdést illetően, maga Temesvár s a magyar intézményeket illetően azt látom, hogy az a munka, ami 2010-ben elindult, az Temesvárt sem hagyta ki, ugyanis az elmúlt időszakban az oktatási és kulturális intéz­mé­nyek kapcsán elég sok támogatás ér­ke­zett ide, Temesvárra. A mai nap folyamán meglátogattam néhány ilyen intézményt, az új óvodát, a Bartók Béla Elméleti Líceumot, az Új Ezredév Köz­pontot, a Bolyai János Szakkolégiumot, és azt látom, hogy szépen fej­- lőd­nek ezek az intézmények. Remélem, hogy a temesvári, bánsági magyarság számára ez ösztönzően hat, és lökést ad a jövőre nézve. Vannak még további tervek, és remélem, hogy közösen tu­dunk dolgozni ezek megvalósításáért a jövőben is.
A temesváriaknak, a bánsági ma­gyarságnak fájó pontja a Magyar Ház. Az említett intézmények mellett Ön ma oda is ellátogatott.
Így van, hiszen ott működik a ma­gyar újság szerkesztősége, és több ma­gyar szervezet székhelye is ott talál­- ható. Tudomásom van arról, hogy ez a ház az első világháború után a ma­gyarok adakozásából épült fel. Örülök annak, hogy az itteni magyarság a mai napig a szívén viseli ennek az ingatlannak a sorsát, és azt is tudom, hogy gondolkoznak valamilyen rendezésen. Azt mondom, hogy gondolkozzunk kö­zösen is, és majd meglátjuk, hogy mire tudunk jutni, mit tudunk az elkép­ze­lésekből valóra váltani.
A Magyar Napok rendezvényére visszatérve jegyezném meg, hogy an­nak, aki kompakt magyar térségből érkezik Temesvárra, annak nem tű­nik fel, nekünk viszont, akik itt élünk egy reveláció, különleges él­mény, hogy ezen a napon, ezen a rendezvényen két-három napon át egész Temesvár központjában magyarul beszélnek az emberek, ami azt jelenti, hogy itt a magyarság még tartja magát, és megerősíti bennünk a reményt, hogy még hosszú ideig így lesz.
Valóban így van, s a Temesvári Ma­gyar Napok is jó alkalom arra, hogy megmutassuk, mennyien va­gyunk, azt, hogy vagyunk, azt, hogy akarunk is valamit a szülőföldünkön. És ehhez minden segítséget meg fogunk adni Budapestről, ahhoz, hogy a bánsági magyarság meg tudjon ma­rad­ni. Az anyagi támogatáson túl az kell, hogy itt helyben a magyarok is akarják, hogy megmaradjanak, hogy a szülőföldjükön maradjanak meg.
Köszönöm szépen a beszélgetést, és a bánsági magyarok nevében a Ma­gyar Kormánynak a támogatá­sát.

A temesvári magyarok ünnepét az ég is mosolygósan köszöntötte

Pénteken, szeptember 27-én a IV. Temesvári Magyar Napok első napjának parádésan gazdag és színvonalas rendezvényeit az ég is mosolygósan köszöntötte. A beltéri előadások mellett Temesvár központi terein, mintha száz évvel visszakapcsolt volna az idő, lépten nyomon magyar szót lehetett hallani, a magyaros ételeket kínáló standok cégérei és termékeiket kínáló reklámjaik pedig a Trianon előtti békebeli időkre emlékeztettek, amihez szí­nes illusztrációként társultak a szín­pompás népviseletben sétáló-táncoló fiatalok és a XVI. századi korhű viseletekben parádézó hagyományőrzők.
Aki a Temesvári Magyar Napok alatt végigsétált a város főtéri részén, a Hunyadi-kastély parkjában a katonai hagyományaink ápolóinak és a törté­nelmi események hű bemutatására vállalkozó rekonstrukciós csoportoknak köszönhetően – Tata Várának Seymenjei, Gyulaffy Bandérium Gyulakeszi, Egri Vitézlő Oskola, Balassi Bálint Bandérium, Pálffy Bandérium Tata, Nánai Solymos Vitézek Kisnána, Déli Tüzek Baranta csapat, a temesvári Peregrinii csoport és a házigazda Losonczy István Hagyományápoló és Sport Egyesület tagsága – autentikus török tábor mindennapi életét, majd a végvári vitézek harci módszereit, fegy­verzetét ismerhette meg, és tábori éle­tük mozzanataiba kaphatott bete­kin- tést, illetve megtekinthette a honfog­laló őseink lakhelyéül szolgáló jurtát és ennek berendezését.

A tábort meglátogatók közül sokan próbálták ki a legkülönfélébb fegy­ve­reket, ami a fiatalabb nemzedékek szá­mára lehetett különösen hasznos, ugyanis tartalmat kaphattak olyan sza­vak és kifejezések, mint az íj, kelevéz, hajító gerely, karikás ostor, kaftán, tarsoly, bajvívás és sok-sok más. A katonai hagyományaink ápolóinak kö­- szön­hetően a kastély parkjában bemutatott vitézi próbák, versenyek és ügyességi vetélkedők mellett a Holló­ének Hungarica együttes zenei kí­sé­retével megtartott látványos felvo­nulással majd vitézi próbákkal, íjász­bemutatókkal örvendeztették meg a kö­zönséget, illetve az ostromjáték ke­retében elevenítették fel az 1552. június 25 – július 27-e között lezajlott ostrom néhány dicsőséges napját, ami­kor a hős Losonczy kapitány veze­té­sével sikerült visszaverni a Kara Ahmed pasa martalócait. A korabeli harci viseletben és fegyverekkel illetve tűzfegyverekkel előadott ostromjáték rendkívüli sikert aratott a Jenő herceg teret teljesen betöltő közönség köré­ben. Temesvár utolsó magyar várka­pi­tánya, Losonczy István emlékére pén­teken 15,52 órakor, a nevét viselő egyesület íjászai Kertész Zoltán, Benedek Márk és Babau Maximilian 1552 nyílvesszőt lőtt ki megállás nél­kül. A szervezők idén is biztosítottak egy különlegességet a középkori tá­bo­rok látogatóinak: itt került bemutatásra a szegedi Meritum Egyesület által szer­vezett a Trianoni békediktátum emlékezete tárgyakban és képekben című kiállítás, amely számos, az ország­csonkításra és a mielőbbi revízió szükségességére emlékeztető tárgyat vo­- nultatott fel a plakátoktól, gyufásdobozoktól, tájékoztató és figyelemfelkeltő kiadványokon, bélyegeken keresztül a kisplasztikákig, emléktárgyakig.

Szintén a hagyományápolás jegyé­ben kaptak tág teret a bemutatkozásra a bánsági néptáncmozgalomban részt­vevő és a meghívott tánccsoportok. A fiatalabb táncosok és a tapasztaltabbak által bemutatott nagyszínpadi produkciókat megtekintve örömmel láthatta mindenki, hogy továbbra is lankadatlan az érdeklődés a Temesközben és a tágabb régióban is a gazdag és különleges tánchagyományunk iránt, ugyan­akkor a produkciók tükrözték az ok­tatók, irányítók elkötelezettségét az autentikus tánchagyomány megismer­te­tése és színpadra állítása iránt. Rend­­kívüli látványt és különleges élményt biztosított a Jenő herceg teret betöltő nézőknek a néptáncosok villámcsődülete, amelynek keretében hir­telen felcsendültek a magyar dallamok, és a táncosok páronként, majd akár egy táncházban, a résztvevők közül is so­kan kapcsolódtak be a nagy közösségi táncba.

Idén is a Hunyadi-kastély előtti téren kapott helyet a rendezvény­so­rozat ideje alatt állandóan forgalmas Gasztrosétány, ahol húsz árus – közöttük a méltán jónevű, a temesváriak ál­tal ismert és értékelt Quick Lunch cég – kínálta a magyaros ízvilágú termé­keit. Gulyásféléket, kolbászokat, csó­ré­­kolbászt, sült, főzött vagy párolt ínyencségeket, hagyományos recept szerint készített édességeket, etédi kéz­műves pálinkát, a Fóti Sörfőzdének köszönhetően kézműves sörök gazdag választékát, a Csíki Sör manufaktúra több termékét, a Vinum Hungaricum cég kínálatában számos magyar termelő borait, kürtőskalácsokat és nyújtott tésztákból készült finomságokat, palacsintaféléket, kézműves csoko­lá­dét kínálták az árusok. A magyar ízeknél maradva, borbarátok számára idén három borkóstolót is szerveztek a rendezvénysorozat ideje alatt. Pénteken a Somló-hegyen gazdál­ko­dó Kolonics Károly, szombaton Vámos Attila egri borász, vasárnap pedig Demeter Endre mádi borász minőségi borait mustrálhatták. Idén újdonságnak számított a ZÖLD STAND, amely a környezetvédelemre hívta fel a figyelmet. A Dani Kávézója nevű „zöld” vállalkozás – minden kellék környe­zet­barát! – ifjú tulajdonosa Puskás Dániel húszéves kávéfő­zőmes­ter „feketele­vest” kínált az érdeklő­dőknek, úgy, hogy az alapanyagát helyben pörkölte kis pörkölőberende­zése segítségével. A székelyudvarhelyi vállalkozó egy ismert olasz márkájú robogóra szerelte fel a presszóit és pörkölőgépét és a presszógép felta­lá­lója, Illy Ferenc szü­lővárosában, a Temesvári Magyar Na­pok alkalmával igyekezett meghódí­- tani a közönséget. Elmondása szerint, odahaza is, és másutt is, valós igény mutatkozik a – boltokban nem meg­vásárolható, magas minőségű kávé iránt, jómaga a guate­malai, általa Ada Kaleh névre ke­resz­telt kávét tartja a kávék királynőjének. Az édesapja, Puskás Tibor kiegészíti a történetet azzal, hogy olaszországi min­tára alakították át azt a robogót, (állítása szerint a találékony olaszok éppen csak nem alusznak a robogóban, kávét, pizzát, fagylaltot és még sok minden mást ké­szítenek e mozgó al­kal­matosságban!) amelyet egy évvel ezelőtt éppen Te­mes­várról vásárolták meg! Dani Kávé­zójában többféle, kü­lönböző pörkölésű kávét is kínáltak, viszonylag kis mennyiségben, ugyanis Dániel elmondása szerint bármilyen tárolási technika mellett, a kávé nap­ról napra veszít az ízvilágából, ezért a kávéimádók rövid időn belül felhasz­nálható, kis mennyi­ségű kávét tartanak kéznél.
A Temesvári Magyar Napok szer­vezőinek köszönhetően, idén is sike­rült elkerülni az olcsó vásári bóvlik be­csempészését a „kézművesek utcá­jába”, így a standokra legtöbb esetben magyar kézművesek minőségi termé­kei kerültek. Idén megközelítette a százat a résztvevők száma, és az átlagon felüli termékskála igen válto­za­tos volt. A rendezvény ideje alatt „kéz­­művesek utcájává” változtatott Kórház (Marasesti) utcában egymás mellett sorakoztak a mézeskalácsosok, a díszbögréket kínálók standjai, több bőrdíszműves kínált míves kivitele­zé­sű táskákat, tarsolyokat, pénztárcákat, erszényeket, szíjakat. Sok ékszerké­szítő is kínált szebbnél szebb, termé­szetes anyagokból készült ékszereket, természetes anyagokból készített koz­metikumok sorakoztak az egyik standon, a másikon fajátékok közül válo­gathattak az érdeklődők, a Jenő herceg téren egy bútorfestő színes termékeit csodálhatták meg az érdeklődők, és próbálhatták ki a festékeit.

Sokan kínáltak népies ruhaféléket minden korosztálynak. Könyveket is hoztak Temesvárra, közöttük a maros­vásárhelyi Bookyard cég gazdag vá­lasztékkal jelentkezett. Erdélyi termelő gyógyteákat ajánlott mindenféle beteg­ségre, Bálint Margit ismét eljött, és az ős­termelő saját készítésű lekvárokat, ízeket és gyümölcssűrítményeket kí­nált. Idén is nagy érdeklődést keltett a kaktuszgyűjtők és termesztők Azteki­um nevű országos egyesületének te­mesvári képviselője is, Lévai Menyhért. De volt keletje a kézileg készített ajándéktárgyaknak, táskáknak, mindenféle díszeknek, ékszerek­nek és a levendulából készített teák­- nak, kozmetikumoknak, szérumoknak is. Hagyományt folytatva, a temesvári civil szervezetek, magyar oktatási és művelődési intézmények is bemutat­koz­tak a rendezvénysorozat ideje alatt, a Bartók Béla Elméleti Líceum és az iskolát támogató Alapítvány, Kulturális Körhinta névvel izgalmas játékot szer­vezett a 10-15 éves diákok részére, akik igencsak „vették a lapot”.
A Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum tanárai és diákjai az iskola oktatási kínálatát népszerűsítették, jótékonyági és szociális munká­jukat mutatták be az érdeklődőknek a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai. Idén először mutatkozott be a Temes­vári Magyar Napokon a hódmező­vá­sárhelyi Nemzeti Együttműködési Közösség, amelynek önkéntesei az egyesület által szervezett közösségi rendezvényeket és együttműködési lehe­tőségeket mutatták be az érdeklődőknek. A vendégek ajándékot is hoztak: a Jenő herceg téri kisszínpadon fellépett a hódmezővásárhelyi egye­sület keretében működő Összetarto­zunk Zenekar, melynek tagjai a te­mesváriak mellett, Délvidékről és Magyarországról érkeztek Temesvárra. Az Ótelek Magyarul Magyarokért Egye­sület tagjai az eltelt esztendő te­vé­kenységeit ismertették, illetve standjuk sajátos tájház jellegéről sem mond­tak le, és a vöröshagymás zsíros ke­nyérrel a hazai ízeket idézték meg.
A Temesvári Magyar Napok számos érdekes művelődési eseményt kí­nált, egyike volt a nt. Gazda István lelkipásztor moderálása mellett, dr. Kun Miklós történész által megtartott Erdély a Kreml érdekszfé­rájában című előadása, melynek kere­tében ismer­tette az erős szovjet hát­széllel hata­lomra törő, csekély létszá­mú romániai baloldali erők tér­nye­­résének körül­mé­nyeit, a berendezkedő román kommunista politikai elit ré­széről kifejtett intenzív erő­fe­szítéseket, melyeknek végső céljakén fogalmaz­ták meg a második világ­háborút meg­előző időszakban elvesz­tett területek visszaszer­zését. Az elő­adó számos érdekes ada­lékot is meg­osztott, többek között azt, hogy az alig ezer tagot számláló Ro­mán Kommunista Párt legfelsőbb ve­zetésében a román nem­zetiségűek ki­sebbségben voltak a negy­venes évek végéig, majd miután a hatalmat meg­sze­rezték, kez­dődött el a nem-románok kiszo­rítása a párt irá­nyításából.
A történész kitért azokra a rejtett kapcsolatokra, összefüggésekre a ro­mán kommunista- és a szovjet elit között, amelyeknek eredményeként fokozatosan erősödött meg a baloldali erők befolyása a romániai politika alakításában. A téma iránt érdeklő­dőknek ajánlotta a Ludovika Szabad­egyetem előadásainak megtekintését a youtube-csatornán.
A „nagyságos fejedelem”, II. Rákóczi Ferenc emlékének adóztak az emlékév alkalmából a Régi városháza egykori dísztermében (ma a Zene­mű­vészeti Egyetem Orpheum koncertterme) szervezett vándorkiállítással.
A kiállítás bemutatja a fejedelem életútját és az általa vezetett szabadságharc történéseit időrendi sorrendben. A Lomnici Zoltán budapesti jo­- gász által kezdeményezett, és Semjén Zsolt mi­niszterelnök-helyettes fővédnökségével szervezett kiállítást a Rákóczi Emlékév alkalmából készítet­te a Had­történeti Intézet és Múzeum és Gaál Gergely, a Rákóczi Emlékév Testület elnöke mutatta be. Kiállításmegnyitó beszédében Gaál Gergely hangsúlyoz­ta, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem az a történelmi személyiség, aki a ma­gyarság összefogásának és szabadság­vágyának megtestesítője. Lomnici Zoltán köszöntőbeszé­dé­ben megosztotta meggyőződését, mely sze­rint az elszakított országrészekben így Temes­váron is szükséges megismer­tetni tör­ténelmünk igazságait, a föld­raj­zi ha­tá­rok felülírásával egyre hang­- súlyo­sabban megvalósuló nem­zeti egy­­ség megerősítése érdekében. A Rákóczi Emlékév egyik célja megismertetni a határon túli közösségekben közös tör­ténelmünk eseményeit, a közös jöven­dő érdekében. A Csiky Ger­­­gely Állami Magyar Színház elő­terében, a Bartók Béla Dalegylet köz­re­működésével Kiss Ferenc tanár tar­tott előadást II. Rákóczi Ferencről. A vándorkiállítást a színházban is bemutatták.
Napjainkban egyre sürgetőbb és egyre nehezebb feladatnak mutatkozik teremtett környezetünk megóvása minden civilizációs ártalomtól, ökológiai lábnyomunk egyre nagyobb, riasztó mértékben mutatja ki, hogy a bolygó következő nemzedékeinek forrásait fogyasztjuk el ma – derült ki a Tamás Péter tiszte­letbeli konzul, a Temesvári Magyar Napokat a legszélesebb közös­ségi össze­fogással szervező Várbástya Egye­sület elnöke moderálásával megtartott környezetvédelmi előadás során. Az előadók, Loksa Gábor professzor, és Ádám Anikó Éva stuttgarti ökológus számos érzékeny kérdést érintett, töb­bek között az öntudatos fogyasztói magatartásra hívták fel a figyelmet, kitértek a piacgazdaság-globalizáció-környeztevédelem közötti összefüggésekre, érdekösszefonódásokra, az ökoszisztémákra nehezedő túlterhelés csökkentésének módozataira, illetve az éssszerű és hatékony energiafelhasználás lehetőségeire.
Közismert a magyar feltalálók hozzájárulása az emberi társadalom fej­lődéshez, Bíró László golyóstolla nél­kül talán még mindig ceruzával írnánk, a Szent-Györgyi Albert által feltalált C-vitamin is lényegesen hozzájárult az ember egészségének meg­őrzéséhez, illetve az emelőlégcsavar feltalálásával a pankotai születésű Asbóth Oszkár szintén kitörölhetet­lenül beírta nevét az emberiság technikatörténetébe. Az említettek, és még hatvan magyar feltaláló tevé­kenységét tárta az érdeklődők elé a Régi város­háza díszermében bemutatott Magyar Feltalálók vándorkiállítás, amelyet Szilágyi Szabolcs szervező mutatott be a közönségnek.

A néhány hete alakult Irodalmi Kör meghívására látogatott el Temesvárra Farkas Árpád erdélyi költő, akinek munkásságát Szekernyés János hely- és kultúrtörténész ismertette a talál­kozón résztvevő irodalombarátoknak. Dr. Bodó Barna egyetemi tanár kérdéseire válaszolva, Farkas Árpád a hiteles ember egyszerűségével vallott a szülőföld meghatározó és embertformáló hatásáról, kapcsolódásairól a mára már letűnt rendtartó székely falu Istenbe kapaszkodó embereirőlz, a jövendőt alakító elődökrőlz, a hűség­hez, transzilvanizmusról és a költé­szet­ről.
A költő megosztotta meggyőző­dését, mely szerint korunk kísértései ellenére, Isten és ember között a leg­- rövidebb út a vers. A rendkívül tartalmas találkozó keretében Tamás Péter és Nagy Mónika a költő több versét tolmácsolta, dr. Bodó Barna Farkas Árpád publicisztikai tevékeny­sé­gének ábrázolására olvasta fel egyik máig időszerű üzeneteket közvetítő glosszá­ját, illetve Temesvár elismert költője, Eszteró István felolvasta a Farkas Árpádról írt paródiáját. A rendezvény zárásaként a költő dedikálta legújabb, Ostorzúgásban ének című, igényes kivitelezésű kötetét.
A magyar irodalom vonatko­zásá­ban további csemegét is tartogatott az érdeklődőknek a Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat: Csáky Zoltán – Nyomomban kék farkasok című könyvét bocsájtották útjára a temesvári irodalombarátok körében. Az igényes nyomdai kivitelezésben megjelent kötet a szerző négy évti­ze­des újságírói munkájának legjavát tartalmazza. Többek között Szervátiusz Tibor szobrászművésszel, László Gyula régésszel, Gyökössy Endre lelkipásztorral, Habsburg Ottó magyar politikussal, Nemeskürty István íróval, Kányádi Sándor költővel készült interjúkat, portrékat, illetve dokumentumfilmek szövegét kínálja az olva­sónak, valamint a román titkosszolgálat archívumában a szerzőre vonatkozó jelentések közül néhányat is közöl a szer­ző az utókornak szánt eme irodalmi emlékjele.
Színház és közönség kapcsolatáról, a magyar színház küldetéséről, misszi­ójáról, a színházi repertoár alakulá­sá­ról, irányzatokról és formabontó újí­tásokról, az erdélyi színészképzés helyzetéről és lehetőségeiről, a színházzal kapcsolatos jó és rossz tapasztalatokról, a színikritika szinte teljes hiányáról és még sok minden másról esett szó a Merre tart Thália szeke­rének rúdja Erdélyben című, Tamás Péter tiszeteletbeli konzul által mode­rált beszélgetés során. A moderátor kérdéseire Bogdán Zsolt, többszörösen díjazott kolozsvári színművész és Balázs Attila, Jászai Mari-díjas színművész, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója válaszoltak. A vendégek a színházhoz való viszonyulás vonatkozásában az általánosítás veszélyeire hívták fel a figyelmet, amely befolyásolhatja a kö­zös­ségben kialakuló képet a színházról és az intézményekben folyó tevékeny­ségekről. Szintén megvitatásra került a nemzedékváltásban rejlő kihívások, lehetőségek és buktatók témája, illetve a színház közösségmegtartó hatása is. A beszélgetés keretében a résztvevők közül is többen kifejtették a színház­hoz kapcsolódó saját élményeiket és javaslataikat, ötleteiket a minden kor­osztályt megszólító műsorrend alakí­tásához.

Több fergeteges nagyszínpadi koncertre is sor került a Temesvári Magyar Napok alatt. Felvételünkön láthatók a Neoton Família sztárjai, előzőleg Nagy Feró és a Beatrice, az Ismerős Arcok,  a Vintage Dolls, a Titán zenekar, a 8LightMinutes, a Hollóének Hungarica, az Apacuka zenekar, a Teddy Queen, a RickInger,  a Molnár Dixieland Band léptek fel a főtéri színpadon.

Ifi programok
Színes programokkal várták az if­júsági szervezetek az érdeklődőket. A TMD, azaz a Temesvári Magyar Diák­szervezet pénteken közös zené­lést szervezett a Jenő herceg téren, ahol a 8LightMinutes nevű együttes – tagjai: Szabó Abigél, Tóth István, Fodor Zsuzsi, Kőnig Dávid, illetve Kelemen Márk – is megjelent. Másnap Kocsmajátékokkal, vasárnap pedig egy Kocsmakvízhez hasonló vetélkedővel jelent­- kezett a TMD, szintén a téren.
A sokak által csupán TEMISZ-ként ismert Temesvári Magyar If­júsági Szervezet „szolgáltatta” az egyetlen sporttevékenységet az idei Te­mesvári Magyar Napokon: szeptember 28-án AsztaliTEMISZ-bajnokság mozgósította a sportág kedvelőit a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum tornatermében. Az asztalokat a Decathlon sportáruház, az érmeket pedig a Gall Print cég biztosította, míg a lebonyolításban az Újszentesi Asztalitenisz Klub segítette a szervezőket. Vasárnap már a társas­játékok kerültek előtérbe: a Csiky Ger­gely Állami Magyar Színház stú­dió- termében megszervezett rendezvényen családi társasjátékozás és NMBR 9-bajnokság zajlott egymással párhu­zamosan. A NMBR 9 Tánczos Csillá­- tól, egy Kolozsváron élő vállalkozótól került Temesvárra, akinek a szervezők ezúton is köszönik a segítségét. A két TEMISZ-programot a Communitas Alapítvány támogatta.
A TEifi-d Keresztyén Ifjúsági Csoport szombaton előbb az Isten­ke­reső fiatalok a rendszerváltás küszöbén fórumbeszélgetéssel várta az érdeklődőket a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumba, néhány órá­val később pedig Sterczer Hilda, a 2013-ban elhunyt világhírű hegy­má­szó, Erőss Zsolt özvegye tar­tott elő­adást Romokból új életet címmel a Csiky Ger­gely Állami Magyar Színház nagytermében. Fele­ség- ként igyekezett maximálisan támogatni a férjét, még ak­kor is, ha sokan nem értették, hogy Erőss Zsolt miért folytatta a hegy­má­szást a szlovákiai Magas-Tátrában elszen­ve­dett 2010-es balese­te után, ami miatt amputálni kellett a jobb lábát.

Női vállalkozók Erdélyben
Miért csak nők vannak a 2018 februárjában alakult Női vállalkozók Erdélyben elnevezésű Facebook-csoportban? Miben segíthetnek egymásnak a tagok? Mi vonzott több mint kétezer-négyszáz nőt a csoportba? Milyen további tervek vannak? Többek között ezeket a kérdéseket is boncolgatták a temesvári MINŐK Klub szombati rendezvényén. A kérdésekre elsősorban Ballok Ildikó, a Facebook-csoport egyik alapítója vála­- szolt, aki aznap egyenesen Milánóból repült Te­mesvár­ra. A teremben lévők közül többen is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, sőt valaki azt javasolta, hogy helyi szinten is jó lenne rendszeres ta­lál­kozókat szervezni a női vállalkozóknak.

Száz éve hunyt el Ady
Az irodalomkedvelők sem panasz­kodhattak az idei rendezvénysorozat alatt, ugyanis a szervezők több ese­ménnyel készültek számukra. Az Integratio Ala­pítvány kezdeménye­zésére a temesvári közönséggel is sikerült megismertetni a Pe­tőfi Irodalmi Mú­zeum Látva lássanak vándorkiállítását Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. Az érdeklődők hét egységben, tizennégy táblán Ady-idé­zetekkel, képekkel és kurátori tájékoztató szö­vegekkel követhették nyomon a költő életét, pályafutását. Ugyan­csak szombaton, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében szer­vezték meg Az igazi Ady – Ady Endre élete tabuk nél­kül elnevezésű rendezvényt, amelyen Dénes László, az EMNT elnöki irodájának sajtófőnöke beszélgetett Imre Zoltán történésszel, antropológussal, az Ady Endre Emlékmúzeum volt igazgatójával; úgy emlegették a költőt, mintha egy régi barátjuk, ismerősük lett vol­na.
Összeállította: Farkas-Ráduly Melánia, Graur János  és Makkai Zoltán