Két hónap telt el amióta ismét magyarrá lett a temesvári Magyar Ház. Az eltelt időszakban történteket és a következő hónapok kihívásait, terveit, a Ma­gyar Ház rendeltetésszerű üzemeltetésére vonatkozó elképzeléseket ismerteti Tamás Péter, tiszteletbeli konzul, a Várbástya Egyesület elnöke.

– Ahányszor belépek ide, örömmel tölt el a tudat, hogy is­mét a miénk, a temesvári és bánsági magyaroké a Magyar Ház. Hangsúlyozom és mindenkinek üzenjük: mindannyiunk magyar házának tekintjük ezt az ingatlant. Az elmúlt két hónap alatt az ingatlanok új tu­lajdonosa, a Várbástya E­gyesület képviselői megkötötték a szerződéseket a bérlőkkel és a szolgáltatókkal, elkez­dő­dött a belső udvar részleges ren­dezése, illetve miután több szakemberrel konzultáltunk, el­indult a felújítások, módosítások, átalakítások tervezése – ez a munka akár fél évig is elhú­zódhat – és a közösségi tanács­kozás is arról milyen is legyen a Magyar Házunk. Örvendünk és köszönjük azoknak az elkép­zeléseknek a megfogalmazását, amelyek e közösségi értékünk ha­tékony és fenntartható üze­meltetésére irányulnak. Az eredeti elképzelésünk szerint a ma­gyar civil szervezetek, intéz­mények számára biztosítottunk volna irodahelyiségeket és egy nagyobb közösségi teret az udvari ingatlanban, amelyet ha ki­adnánk egyszerűen nem len­ne hová költöztessük azokat a szervezeteket, amelyek máris jelezték, hogy a Magyar Ház­ban szeretnének székhelyet. Rá­adásul minimális ráfor­dí­tás­sal azok az irodák rövid időn belül, akár egy hónap alatt máris használhatóvá te­hetők. Szintén közösségi igény fogalmazódott meg a tulajdonképpeni Magyar Ház első emeletén egykor volt nagy­te­rem visszaállítása iránt. Ami­kor elérkezik az idő eme el­kép­zelés megvalósítására, ú­jabb intézmények számára kell megfelelő helyiségeket biztosítanunk. Egyszóval nekünk, ma­gyar szervezeteknek van szüksé­günk azokra a helyiségekre és emiatt gondoltunk arra, hogy abban az épületben ala­kít­suk ki a magyar együttlét hely­színét, közösségi termet, tárgyalót és irodahelyiségeket. Ugyanakkor el szeretnénk ke­rül­ni, hogy a magyar szerveze­tek az alagsori vagy a nehe­zebben megközelíthető harma­dik emeleti helyiségek valamelyikébe kényszerüljenek.

– Milyen prioritások megvalósítását tervezik a követ­kező hónapokban?
– Meggyőződésünk, hogy az élet meghatározza a továbbiakban teendőinket, a priori­tásokat és mi, a Várbástya E­gyesület elnöksége a legjobb tudásunk szerint kívánjuk megvalósítani ezeket. Eltökélt szán­dékunk megmutatni, hogy képesek vagyunk hatékonyan és rendeltetésének megfelelően működtetni a Magyar Házat, hogy képesek vagyunk ennek az ingatlannak a felújítására, tatarozására és korszerűsíté­sé­re. Az épület utcafrontjának ta­tarozása égetően sürgős, hi­szen a fenti részen mállik a vakolat, és beláthatatlan kö­vet­kezményei lehetnek annak, ha egy nagyobb darab leválna, és netán valaki megsérülne! Közösségünk tagjai, és a támogatóink el is várják tőlünk azt, hogy tiszteletre méltó külsőt kapjon a Magyar Ház, illetve azt is elvárják tőlünk, hogy egy­kori fényét visszaadjuk a háznak. Ehhez hozzátartozik az első emeleti bálterem visszaállítása is, az illemhelyiségek bő­ví­tése, az elektromos- és az in­ternetes hálózat korszerűsíté­se, az alagsori helyiségek szi­ge­telése a falak nedvesedé­sé­nek meggátolására. Ahányszor végigjárjuk a házat újabb és újabb sürgős vagy még sürgő­sebb tennivalókra derül fény, és arra törekedünk, hogy az el­kezdett felújítási tervben mindent belefoglaljunk, még akkor is, ha a terv nem minden rész­lete fog megvalósulni egy-két éven belül. Elképzeléseink sze­rint valamikor ősszel vagy leg­később év végéig a Magyar Ház­ba hozhatjuk át a Küttel klubból az ottani rendez­vé­nye­ket, az Irodalmi Kör üléseit, találkozóit, a borkóstolókat, a magyar színházzal együtt szer­vezett improvizációs esteket. Meggyőződésünk szerint mind­ezek és sok más tervezett rendezvény fogja megadni a Ma­gyar Ház magyar jellegét és szellemiségét, azt szeretnénk, ha itt pezsgő magyar élet foly­na, és minden korosztály megtalálná helyét közösségünk e­me otthonában. Rengeteg öt­letünk, elképzelésünk van arra, hogyan tegyük ismét a temes­vári és a bánsági magyarok szellemi központjává a Magyar Házat. Legközelebb június 5-én, vasárnap a trianoni meg­em­lékezés keretében fogjuk megtartani a Magyar Ház nyitott avató-ünnepségét, amelyen reményeink szerint részt fog venni Potápi Árpád állam­tit­kár úr is. Mindenkit szeretettel hívunk e nagyszabású ünnepségre, amelyet az eredeti, 1930-as avatóünnepség mintá­jára fogunk megszervezni a Magyar Ház előtt az utcán.

– Hogyan tervezik bevonzani a fiatal nemzedékeket, hiszen ők jelentik a jövendő temesvári magyar közös­sé­gét?
– Nagyon-nagyon számítunk a fiatalokra, hiszen övéké is a Magyar Ház. Első körben tárgyalunk az ifjúsági szerve­zetekkel, irodahelyiséget ajánlunk fel nekik, illetve teret biztosítunk a rendezvényeik megszervezéséhez. Arra töre­ke­dünk és biztosítani fogjuk a körülményeket annak érde­ké­ben, hogy a később megvalósuló magyar bisztró a magyar fiatalok találkozóhelyévé vál­jon. Azt szeretnénk, ha a mai fiatalok megtalálnák a helyüket a Magyar Házban, lelkese­dé­sükkel és ötleteikkel hozzájá­rulnának annak magyar jel­le­ge erősítéséhez.

– Néhány hónapja a Várbástya Egyesület vette át lapunk, a Heti Új Szó kiadását. Milyen változásokra készülnek?
– Hosszú távon egy magyar kézben levő nyomda üzemel­tetésével tervezzük biztosítani az újságunk fenntartását. Most formai és tartalmi változások előtt állunk. A közösségi igé­nyek felmérése érdekében jelentettük meg és terjesztettük az online világban illetve nyom­tatásban is a kérdőívet és a kitöltők által megfogalmazottak szerint fogjuk fokozatosan megújítani a lapot. Azt szeret­nénk, hogy jobb nyomdai és grafikai kivitelezésben, újabb munkatársak bevonásával tartalmasabb, érdekesebb lapot juttassunk el az Olvasóinkhoz.

Elődeink, akik a rájuk ne­he­ze­dő politikai-gazdasági nehézségek ellenére felépítették a magyarok házát Temesváron, csak alig tovább mint egyetlen évtizedig használhatták, tekint­hették otthonuknak azt. Mi, mai temesvári, bánsági ma­gyarok abban bízunk, hogy összefogva, együttmun­kálkod­va, egymást segítve és magunk mellett tudva az anyaországi ma­gyarok támaszát még so­ká­ig, nemzedékről nemzedékre őrizhetjük meg ezt a közös ér­tékünket, a temesvári magyar­ság lelkének számító Magyar Házat.
Makkai Zoltán