Interjú Németh Anikóval, a szegedi füvészkert igazgatójával
Idén százéves a Szegedi Tudományegyetem füvészkertje, ahová a július 30-án és 31-én zajlott Lótusznapok alatt látogattam el újra. A rendezvény helyszínére tartó városi autóbuszjáraton egyszer csak felfigyeltem két nénire, akik arról beszéltek, hogy nem meglepő, ha jó programok vannak, mivel az igazgató valóban érti a dolgát. Én elmosolyodtam, mivel akaratlanul is kaptam egy pluszinformációt Németh Anikóról, akinek néhány nappal azelőtt írtam egy e-mailt arról, hogy a Lótusznapok alatt szeretnék interjút készíteni vele. Végül a rózsakertben – mondhatni zavartalanul – beszélgettünk a hivatásáról, a látnivalókról, a múltról és a születésnapi rendezvényekről. Körülöttünk pedig javában zajlottak a változatos programok.

Indiai lótusz, fényképezte Farkas-Ráduly Sándor
– Mióta vezeti a füvészkertet, és mi vonzza leginkább ebben a munkában?
– 2005 óta dolgozom itt, és 2010 óta vezetem a botanikus kertünket; azt szoktam mondani, hogy talán nem is volt nekem más utam, mert gyerekkoromtól kezdve biológusnak készültem. Azt hiszem, már az egyetem első heteiben eldőlt, hogy növényekkel szeretnék foglalkozni. Az meg egy isteni csoda, hogy a Szegedi Tudományegyetemnek van egy botanikus kertje, és idejöhettem dolgozni. A növényeken túl nagyon vonzó ebben a munkában, hogy rendkívüli kreativitást igényel: a kertkultúra, a kertészkedés, a kertépítés olyan, mint egy lakberendezőnek a munkája, egy kicsit túl kell nézni az objektív tényeken, mindig belerakjuk a saját személyiségünket is, ráadásul egy csomó ötletet is be lehet hozni ide, de közben a botanikus kert mindig a növényekről, a gyűjtemény fejlesztéséről, a növényvilág sokféleségének megmutatásáról kell szóljon. Most valószínűleg furcsán fog hangzani, de néha úgy vélem, a növények érzik, hogyan fordulsz feléjük; egy kicsit mi is ezt érezzük. Fontos az, hogy szeretettel viszonyuljunk hozzájuk, figyelembe vegyük az igényeiket, tehát mindig kölcsönhatásban vagyunk. Figyeljük azokat az élőlényeket, amelyekkel foglalkozunk, sőt az időjárást is, úgymond mindig ki vagyunk szolgáltatva az elemeknek, tehát ez egy teljes interakció. Nem lehet elvonulni ettől, nem lehet azt mondani, hogy most néhány hétig nincs kedvem hozzá, és magára hagyom a botanikus kertet; ha elvonulok, akkor is meg kell találjam azt a személyt, aki helyettesíteni tud… ez elsősorban nem is rám vonatkozik, hanem azokra, akik a fizikai munkát, a kertgondozást művelik itt.
– És vannak a csapatban olyan emberek, akik ugyanúgy, szívvel-lélekkel végzik a munkájukat, mint Ön?
– Én azt gondolom, hogy mindenki ilyen… nem is lehetne másként. Huszonhatan vagyunk, és mindenki oda kell tegye a maga részét. A pénztáros például azzal, hogy mindig friss információkkal szolgál a látogatóknak, a gyűjteménykezelők pedig szépen gondoskodnak a növényekről, míg a gyűjteményfelügyelőknek abban van szerepük, hogy nagy odafigyeléssel fejlesztik a gyűjteményt, és még nem említettem az adminisztrációt vagy a látogatók fogadását. Azt gondolom, a mi kis csapatunk igazán figyelemre méltó ebből a szempontból, és más botanikus kertek vezetőitől be is szoktam zsebelni a nagy dicséretet, hogy milyen jó nekünk, amiért ilyen jól működik az egész.
– De mi a kulcsa ennek? Mert azért nem megy csak úgy magától…
– Bőven van küzdelem is. Meg szoktuk kérdezni, hogy ugye nem érződik az izzadságszag, ami azért sajnos megfűszerezi a mindennapjainkat. De a lényeg az, hogy aki belép a kertbe, az azt érezze, hogy jó kisugárzása van, értékes gyűjteményeket lát, és ott vannak az információs táblák is, amelyeknek köszönhetően egy kis plusztudást lehet hazavinni. Tényleg azt gondolom, hogy aki egy ilyen helyen dolgozik, annak nem a munkája ez, hanem a hivatása is. Talán itt van a kulcs: azzal a – kicsit romantikusnak tűnő – szemlélettel állunk hozzá, hogy ez a mindennapjaink része. A hobbink is, mivel a növényvilágra, a kertészkedésre nem lehet csak munkaként tekinteni.
– Valamiért úgy érzem, hogy ön vezető, nem pedig főnök…
– Amikor rosszabb napom van, néha szokták mondani, hogy kibújik belőlem a főnök. Ennek ellenére bízom benne, hogy valóban vezető vagyok, és együtt húzzuk azt az igát, amit kell… nap mint nap.
– A végeredmény viszont lenyűgöző. Mi az, amit mindenképp nézzen meg a látogató, ha – tegyük fel – nincs túl sok ideje?
– Akinek kevés az ideje, az rögtön belépés után tekintse meg a trópusi és mediterrán üvegházainkat. Van kaktuszgyűjteményünk is, emellett érdemes az orchideaházat és az időszakosan működő trópusilepke-kertünket is megnézni. Utóbbi újdonság, nyugaton, a botanikus kertekben ott van, de nálunk, Magyarországon egyedinek számít. El lehet sétálni a rózsakertig, mégpedig egy gyönyörű japánkerten keresztül; itt van a lótuszos tavunk is. És ha valaki eljut a rózsakertig, már gyakorlatilag túl is van a kert egyharmadán; ez egy nagyon szép rózsakerti gyűjtemény, amelynek a jobb oldalán látható a sziklakert… májusban olyan, mintha egy puha, színes takaróval lennének a sziklák letakarva. Ha ezt megnézte a látogató, továbbsétálva eljut az arborétumon keresztül a kolostorkertig. Sajnos, ha rövid az idő, nem is biztos, hogy továbbjut, hiszen tizenhét hektáros a kertünk, de aki netán még ráér, feltétlenül sétáljon el az erdőfoltokkal tarkított harmadik részbe is. Hangulatosak ezek a kiserdőfoltok, és közöttük van a levendulás is. Meg lehet nézni a Szeged környéki tanyavilág hajdani kiskertjeinek veteményeskertjét és virágoskertjét bemutató tanyaudvarunkat, illetve a növényi portékákat felsorakoztató gyűjteményünket, ahol egzotikus tápláléknövények vannak… festőnövények, rostnövények és olajnövények. Itt olyan, mintha egy terülj-terülj asztalkámhoz ülnénk le.
– Idén százéves a füvészkert, beszéljünk egy keveset az előzményekről. Ha jól tudom, Kolozsvárhoz is kötődik.
– Nagyon is kötődik, mivel az egyetem Kolozsvárról került át Szegedre 1922-ben, és annak idején Kolozsváron is volt botanikus kertje. Az egyetemnek itt is létrehoztak egyet, és az elődeink írásaiból kiderült, hogy nagyon viszontagságos volt az első néhány évtized. Nemcsak a háborús helyzettel küzdöttek meg, hanem azzal is, hogy itt szántóterület volt, amely botanikus kert létesítésére kevésbé volt alkalmas, viszont megpróbálkoztak vele, kutat fúrtak, amiből a mai napig táplálni lehet nemcsak a tavat, hanem az öntözőberendezéseket is. Létrehozták az első üvegházakat, amelyek sajnos romba dőltek, tehát néhány évtizedenként újra meg újra kellett építeni ezt a kertet. De azt gondolom, hogy mostanra egy nagyjából jó alapon épülő, fejlődő botanikus kertünk van.
– Milyen programmal ünneplik a századik születésnapot?
– Arra gondoltunk, hogy a teljes évet a századik születésnapnak szenteljük, úgyhogy már márciusban elkezdtük az ünneplést különféle rendezvényekkel. A legfontosabb tematikus napunk a víz világnapján volt, emellett nagyon jó kis családi programot szerveztünk volt a Föld napján, azután pedig megünnepeltük a növények napját, majd következtek a hagyományossá vált nyári rendezvényeink, a Levendulanapok és az idén tizenöt éves Lótusznapok. Utóbbi több ezer embert mozgat meg.
– Mielőtt folytatnánk a további programokkal, kíváncsi vagyok, hogy minek köszönhető a Lótusznapok kiemelkedő sikere.
– Messze földön híres az indiai lótusz, ami a rendezvény középpontjában áll. Ázsia legfontosabb szimbolikus növényével Magyarországon nem nagyon lehetett találkozni 2007-ben, amikor elkezdtük ezt a programot. Akkoriban bizony kevesen ismerték, manapság azonban akár a kertészetekben is találkozhatunk vele, sőt az otthoni kerti tóba is lehet télálló fajtákat telepíteni. Maga az indiai és az ázsiai kultúra annyira távol esik a magyar kultúrától, hogy ez mindenkit nagyon érdekel, emellett a reforméletmód a magyar családokba is beszivárgott, egyre többen érdeklődnek a buddhizmus iránt. Sokan vegetarianizmus felé fordultak, itt mindezekkel lehet találkozni. Táncok, ízek, illatok, növények, amelyek a Távol-Keletről származnak… minden van ebben a két napban, jógabemutatók és harcművészeti bemutatók is. Én azt gondolom, hogy egy igazi egzotikus program.
– Milyen rendezvényekkel készülnek még idén?
– A programjaink középpontjában mindig a növények állnak, így lesz ez szeptember 18-án is, amikor a rovarfogó növények napjára várjuk a családokat. És hát nem maradhat ki az elmaradhatatlan Tökjó nap, ezzel fogjuk zárni az évet; mindig megmozgatja a családokat a tökfaragás és az őszi gyümölcsök, termények betakarításához kapcsolódó kis program. De előtte, október 8-án lesz a születésnapi rendezvényünk, szeretnénk egy nagy tortát is készíttetni erre az alkalomra, és meghívjuk mindazokat, akik valamilyen szempontból kapcsolódnak a mi botanikus kertünkhöz. Egy-egy elődünk unokáival, gyerekeivel találkozhatunk így, emellett egy kiállítással emlékezünk meg azokról, akik már nem lehetnek közöttünk. Egy jópofa családi szülinapot fogunk tartani.
A szegedi füvészkertről, illetve a változatos programkínálatról a https://fuveszkert.u-szeged.hu honlapon, illetve a www.facebook.com/szte.fuveszkert Facebook-oldalon lehet olvasni.
Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia
Kiemelt fotó: Németh Anikó, a kép forrása a szegedi füvészkert honlapja


08 Sep 2022
Írta admin
0 Hozzászólás