Minoritates sorozat, 8.

Sárospatakról, az iskolavárosról sokan hallottunk, ezt meg azt tudunk is. Hogy valamikor Lórántffy Zsuzsa fejedelemasszony meghívására itt működött kora nagy pedagógusa, Jan Amos Comenius – olyan fontos infó, hogy erre emlékezni szoktunk. Hogy a 19. század derekán megnyitották azt a Kollégiumot, amelyet a politika ide-oda tologatott, mígnem 1957-től Tanítóképző Intézetté léptették elő, 1986-ban főiskolai rangot kapott és az egri egyetem Karaként működött, mígnem 2021-ben ezen a szakmai alapon létrehozták a Tokaj-Hegyalja Egyetemet, négy alapképzési és két mesterképzési szakkal. Keretében két intézet működik, több tanszék, az egyikhez, a Regionális Történeti és Művelődéskutatási Tanszékhez – lazán – kapcsolódik Pusztay János professzor emeritus projektje.

A Borostyánkőút – Közép-Európa projektet vezető Pusztay János lassan két évtizede alapította meg a Collegium Fenno-Ugricum Kutatóintézetet. A projektet a Collegium Fenno-Ugricum a sárospataki központú Tokaj-Hegyalja Egyetemmel közösen valósítja meg. Úttörő vállalkozásról van szó! Az ennek keretében megvalósuló Báthory téka könyvkiadási program első kötetei 2024-ben jelentek meg. A bemutató rendezvényt Budapesten a Józsa Judit Galériában tartották. Azóta volt még könyvbemutató – a Báthory Téka keretében megjelent kötetek száma immár meghaladja a 20-at. 2026. június 3-án újabb könyvbemutatóra került sor: egyszerre prezentálták az érdeklődők előtt a Borostyánkőút-sorozat 2. kötetét, a Literatura-Studia sorozat 3. és 4. köteteit, a Hungaro-Baltica sorozat 5. kötetét, és – nem utolsó sorban a Minoritates sorozat 8. kötetét.

    A Józsa Judit Galériában összegyúlt szép számú közönséget köszöntötte Kéri Szabolcs professzor, a Tokaj-Hegyalja Egyetem rektora, aki méltatta a Borostyánkőút – Közép-Európa projektet. Minket a Minoritates sorozatban megjelent kötet érdekel közelebbről, ugyanis esélyt kaptunk arra, hogy Partiumot és Bánságot egy közös kötetben mutassuk be. A Pusztay János főszerkesztésével megjelenő Minoritates sorozat első kötete a felvidéki Máté László tanulmányait, eszszéit tette közkinccsé, s nem kellett két év ahhoz, hogy immár a 8. kötet kerüljön a publikum elé. Partium és Bánság kötetet, szerkesztőjeként, Bodó Barna professzor mutatta be. Feltette a kérdést, hogy mi köti össze a kötetbe foglalt szövegeket. A térség, amelyre vonatkoznak. Továbbá az, hogy minden szövegben jelen van, olykor kimondatlanul, a jövő mint dimenzió. Egy kisebbség nem élhet kizárólag a mában, gondtalanul, hogy a mát majd követi a biztos holnap. Ez nem igaz. Van olyan, a politikai értelemben vett Erdélyhez sorolt régió, ahonnan a magyarság kiszorult, amely leszakadt a magyar kultúráról és nyelvről. Ha erdélyi társadalomkutató szöveget ír, mindig előtte van a jövő is, mint potencialitás. A szövegek akkor is jövő orientáltak, ha ez tételesen nem jelenik meg bennük.

    Arra a kérdésre is kitért az összeállítást illetően, hogy pótol-e valamilyen hiányt a kötet? Összeállítói, szerkesztői szerint igen. A határmentiség, a limológia jegyében megfogalmazott kérdések során olyan a helyzetekre és jelenségekre is fény vetül kötetünk révén, amelyek a kommunista korszaktól örökölt helyzetnek éppen az ellentétét szolgálják. Miként lehet és kell összekötni azokat a térségeket, amelyek a – mondják-mondjuk: szinte illuzórikussá váló határ két oldalán egy közös ügyet szolgálhatnak. Újra ki kell alakítani az egykoron létezett, határokon átnyúló szomszédsági kapcsolatokat. Mert az élet ezt diktálja. A kötet utolsó dolgozata egy kísérlet. Az volt a cél, hogy elősegítsük a magyar-román párbeszédet, ezért Bakk Miklós politológusszerkesztőt és Florian Mihalcea temesvári közéleti vezetőt felkértük, szövegezzék meg, miként látják a határsávban az együtt gondolkodás, a közös szerepértelmezés lehetőségeit. Beszélhetünk-e valamilyen már létező modellről, s ha nem, miért kell mégis erre a kérdésre visszatérni. A közönség megtapsolta a bemutatón jelen lévő Florian Mihalceat.

    Sok érdekes szöveget közöl a kötet – Magyari Sára dolgozata arra figyelmeztet, hogy a kisebbségben élő polgár elvben kétnyelvű, de a gyakorlatban igen sokszor félnyelvű. Kétszeresen félnyelvű. Egyre kevésbé tudnak a kisebbségi magyarok magyarul. Vannak, akik nem magyarul magyarok – könyv is jelent meg róluk (Óradna). A jelenség okai viszonylag ismertek, de távol állunk attól, hogy valamilyen korrekciós lépésekre bár javaslatok születtek volna.

    A tájékoztatót követően a fogadásra és dedikálásra is sor került. (-dob-)