13 Nov 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás 
„Steyerdorfer Montanbahn” – fényképösszeállítás az oravica–aninai hegyi pályáról
(Hermann Strach: Geschichte der Eisenbahnen der Oesterreichisch-Ungarischen Monarchie című könyvéből, mely 1898-ban jelent meg Lipcsében)
Az oravica–aninai hegyi vasút 20.
Akik a vasutat üzemeltették és fenntartották
A vasútvonal 1891-ig a császári és királyi szabadalmazott osztrák államvasúttársaság (1882-től osztrák–magyar) tulajdonában és kezelésében volt. A vasúttársaságot a Bécsben működő, 16–18 tagból álló igazgatótanács irányította. Élén az elnök és két elnökhelyettes állt. Mivelhogy a részvényesek többsége francia állampolgár volt, Párizsban egy elnökkel és tíz taggal külön „comité” működött.
Az üzemi munkát az igazgatótanács alá rendelt vezérigazgatóság irányította. A szakmai vezetés az építészeti, a gépészeti és a forgalmi igazgatók feladata volt. A kezdetekben a vasúttársaság Budapesten csak képviselőséget tartott fenn.
Az igazgatótanács elnöke hosszú időn keresztül (1863–1877 között) Anton Doblhof-Dier volt. Helyettesei dr. Gaspar Seiller, Moriz von Wodianer (magyarul Wodianer Mór), Carl Kollet. A párizsi bizottságot Ernest André vezette. A társaság vezérigazgatói tisztét Jules Maniel (1813–1871), majd Leopold Bresson (1817–1896) töltötte be, helyettesek voltak Wilhelm Engerth (aki azelőtt műszaki igazgatóként tevékenykedett). Emil Kopp központi igazgató, Carl Ruppert (1813–1881) pedig építészeti igazgató volt. Nevükkel gyakran találkozunk a tervrajzokon. Az oravica–aninai vasútvonalon tiszteletükre némelyikükről viaduktokat és alagutakat neveztek el: a második alagút a Maniel-alagút, a harmadik a Doblhof-alagút, a negyedik pedig a Seiller-alagút nevet viselte.
A társaság bánáti vonalainak építését, így az jaszenovo–oravica–aninai vonalét is a temesvári központi iroda irányította. Ennek vezetője Bayer József főmérnök volt, aki a pozsonyi és ceglédi szakaszok építésénél is kitűnt rátermettségével.
A kiegyezésig a kész vonal fenntartási munkáinak irányítását a temesvári pályafenntartási felügyelőség végezte. Ehhez 12 vonalfőnökség (osztálymérnökség) tartozott. A temesvári felügyelőség vezetői Bayer József, Franzel János, Arthur de Meistre, Klaudy Károly voltak. Utóbbit 1867-ben a Pesten megszervezett Vasúti és Hajózási Felügyelet vezetőjévé nevezték ki. A temesvári felügyelőségen alkalmazták Puchberg Gusztáv pályafenntartási hivatalnokot is.
A társaság 1882-ben az “osztrák” helyett felvette az “osztrák–magyart”, és mind Bécsben, mind Budapesten egy-egy igazgatóságot hozott létre. A budapesti igazgatóság élén egy 12 tagú igazgatótanács állt, melynek elnöke báró Harkányi Frigyes volt, helyettese Hegedűs Sándor. A Budapesti Üzletigazgatóság vezetője Hieronymi Károly lett. A különböző szakosztályokat A–K betűkkel jelölték. A pályafenntartási szakosztály a H jelű volt. Egy 1889-es adat szerint az OMÁV magyarországi vonalain négy pályafenntartási felügyelőség működött. Az egyikük Temesváron. Főnöke Verbir Alajos, helyettese pedig Spinder Emil volt. Ehhez a felügyelőséghez tartozott az oravicai vonalfőnökség (a MÁV osztályfőnökségének felelt meg), melynek főnöki tisztét Tichy Béla töltötte be.
Az OMÁV vonalainak 1891-es államosítását követően vasútvonalunk, a legtöbb bánáti vonallal együtt, egy évig a magyar államvasutak (MÁV) Budapest Duna-balparti üzletvezetősége hatáskörébe került. A vonal a Reichmann Vince által vezetett Oravicai Osztálymérnökséghez tartozott. Ekkor az osztálymérnökség a Jaszenovo–Oravica–Anina és a Jaszenovo–Báziás vonalért felelt, összesen 97 kilométernyi pálya tartozott hozzá.
1892-ben az oravicai osztálymérnökség átkerült a Magyar Államvasutak Szegedi Üzletvezetőségéhez, melyhez 1911-ig tartozott. Az oravicai osztálymérnökség vonalhossza 1892-ben 71 kilométert tett ki, vonala Jaszenovótól Anináig terjedt. Az osztálymérnökök: Reichmann Vince (1892–1895), Kuntorád Ede (1896–1900), Schönlast Ödön (1901–1902), Valkó Viktor (1903–1903), Polden Richárd (1906–1909), Frankl Alfréd (1910) és Erdős Samu (1910–1911).
A pályafelvigyázó szakaszok székhelyei Oravicán, Krassován, Aninán, Lissaván, Rakasdián és Jámon voltak.
1911-ben hozták létre a Temesvári Üzletvezetőséget, melyhez a bánáti vasútvonalak tartoztak. Ez az ország megcsonkításáig működött. A Temesvári Üzletvezetőség főnöke 1917-ig Hoitsy Gedeon volt, utóda 1919-ig Csorba Gábor. Helyettes üzletveztők: Návay Ernő (1912–1915), Csorba Gábor (1915– 1917) és Berényi Béla (1917–1919).
A MÁV II. pályafenntartási és építési osztályának főnökei: Varga György (1911–1912), Zeiller Béla (1913–1915) és Balázs Lajos (1917–1918) voltak. 1912–1915 között Balázs Lajos kinevezett helyettesként dolgozott. Ezen az osztályon az osztálymérnökön és helyettesén kívül tíz mérnök, három műszaki díjnok, két irodakezelő és egy hivatalszolga teljesített szolgálatot.
Ebben az időszakban a temesvári üzletvezetőségnek 11 osztálymérnöksége volt, egyike az oravicai, Oravica székhellyel. Vonalhossza 129 kilméterre terjedt (Jaszenova– Anina és Oravica–Zsidovin). 1914-től Oraviczabányai Osztálymérnökség néven szerepelt. Az osztálymérnökség beosztottjai: egy szakaszmérnök, egy műszaki hivatalnok, két irodakezelő, egy díjnok, tíz pályafelvigyázó és 56 pályaőr. A pályafelvigyázói szakaszok székhelyei ekkor Oravicabánya, Kákófalva, Nagyszurdok, Királykegye, Rakasdia és Lissava voltak. Az osztálymérnökséget Frankl Alfréd (1911–1913) és Farkas Lajos Elemér (1913–1918) vezette.
Az első világháborút követően a Jaszenovó (Karasjeszenő)–Anina vasútvonal Jám és Karasjeszenő közötti szakasza a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, a Jám–Oravica– Anina szakasz pedig Romániához került. A bánáti vasutakat, így hegyi vasútunkat is a C.F.R. (Căile Ferate Române, Román Vasúttársaság) temesvári igazgatósága kezelte.
(folytatása következik)
*
A szerző szombaton A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából tartandó konferencián vetítettképes előadást tart az Oravica–Anina vasútvonal műszaki érdekességeiről. Színhely: Temesvár, Perla Hotel konferenciaterme, “A” épület, Protopop George Dragomir u. 9. sz., a Lahovary tértől kb. 100 m-re, 10 óra. Minden érdeklődőt szívesen látunk.
