• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Civilek a közösségért
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség
  • Civilek a közösségért

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

2025. November 8., XXXI. évf., 44. sz.

„Benne van az a küzdelem, amit meg kell vívnod azért, hogy talpon maradj”

Kolbászgyúrók Pusztakeresztúron

Wagner Péter KERESZTUTAK – Bánsági utazások 2022–2025

A temesvári Gyárváros: történelem, tér, közösség

Jeles elődeink

105 csapat nevezett be a 16. Bölcs Diákok vetélkedőre


Beke György – A MAGYAR HÁZ CSATÁJA (V., befejező rész)


 15 Jan 2015   Írta admin  0 Hozzászólás


Nem új jelenség Európában a kisebbségi jogvédelem évszá­za­dos történetében nemzetközi fó­rumok megszólítása. Különösen a XX. század első évtizedeiben, mikor a versailles-i békétől a népszövetségi politika felszámo­lásáig terjedő korban a nem­ze­ti­ségi jogok védelme a nemzetközi jog körébe tartozott – állapította meg az írónak és nemzetközi jo­gásznak egyaránt kitűnő, drá­mai sorsú Mikó Imre (Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika, Ko­lozs­vár, 1944). A kisebbségi jo­gok fölött a Népszövetség volt hivatott őrködni. De az erdélyi magyarság által benyújtott 34 panasz közül csak kettő, a bán­sági telepesek és a Csíki Ma­gán­javak ügye került a népszövet­sé­gi tanács elé. Mikó Imre egy má­sik könyvében – Huszonkét év, Budapest, 1941 – magyarázatot ad a látványos kudarcok eltitkolt okára: „A tanács választott tagjai a világháborúban győztes vagy semleges államok képviselői közül kerültek ki, akiknek egy része maga is kisebbségi szer­ző­dést volt kénytelen kötni, s így nem szívesen bolygatta a vele ha­sonló sorban levő államok bel­ső ügyeit, amikre különben min­den ország rendkívül érzékeny volt.”
Milyen döntéssel végződhet­nék egy mai „nemzetközi per” a Magyar Ház ügyében? Erkölcs és igazság mennyiben került fölébe az elmúlt fél évszázad ke­serű tapasztalatai árán megismert hideg közönynek és szándékos értetlenségnek?
Egyelőre nem kell keresnünk a választ a fájdalmas kérdésekre, mert Graur János azt mondja, hogy idehaza kísérlik meg előbb, egy újabb keresettel. A Magyar Ház titokban véghezvitt priva­ti­zá­lásának felülvizsgálatát kérik, mert akkor szakadt meg az igazság fonala.
Tizedik december 1989 óta. Ün­nepségek egész sorozatát ren­dezték a forradalom városában, de mintha magyarok, románok, né­metek, szerbek az együtt ví­vott küzdelemre külön-külön kí­vántak volna emlékezni. Szinte csak protokollszerűen képvisel­tet­­ték magukat egymás ünnep­sé­gein.
Noha az egyik emlékülésen részt vett I. Mihály is, Románia utolsó királya, a legbenső­sé­ge­sebb a Toró T. Tiborék ünnep­ség­sorozata volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség rendezé­sé­ben, Tőkés László püspök, ma­gyar állami vezetők és a temes­vári magyarság tömeges rész­vételével.
Igazságtétel és társadalmi meg­tisztulás címmel rendeztek vi­­­tafórumot, tudományos szim­pó­ziumot, külföldi jelenléttel. Ezek a nyugati küldöttek meg le­hettek elégedve a körülmé­nyek­kel is: pompás előadóterem, min­­den szükséges elektronikai fel­sze­reléssel, kellő hangha­tás­sal, kényelemmel, eleganciával.
Ez a modern előadóterem pe­dig a temesvári Német Házban található. Mióta hozzászoktak létezéséhez a temesváriak, csak egyszerűen „Guttenbrunn Ház”-nak nevezik, a Bánságból, pon­tosabban Arad környékéről in­dult sváb író tiszteletére, aki ezt a tájat beírta az osztrák–német tu­datba. Teljes neve Adam Mül­ler-Guttenbrunn (1852–1923), s ha Bécsben al­kal­mas volt két szín­ház veze­té­sé­re is, jelképe lehet a bánsági né­met­ségnek. Hiszen re­génytrilógiában örökítette meg a svábság letelepítését ezen a tá­jon; magyarként pedig hadd fe­lejtsem most el azt, hogy rólunk szó­ló egyik regényét annak ide­jén a korabeli magyar hatóságok betiltották, aligha az irántunk ta­núsított rokonszenve okán. Fon­tosabbnak érzem, hogy egy mai német művelődési palota a nevét viselheti, s még inkább jel­zés­szerű, hogy ez a hatalmas ház, amely uralja a környéket, a ki­lencvenes években épült fel. Úgy mondják, bizonyosan így is van: németországi pénzből. De román engedéllyel.
Főleg idősek otthona. Olyan németeké, akiknek már nincs ere­jük és kedvük csatlakozni a kitelepülők áramlatához. Szinte teljesen elfogytak a Bánságból a németek. Vagy ötven római ka­to­likus plébániát kellett meg­szűn­tet­ni, mert nincsenek híveik. Né­met napilap, sőt hetilap sincs már; utoljára a Magyar Házban szerkesztették. Csak a bukaresti német napilap közöl hetente egy mellékletet erről a vidékről.
Felfoghatom úgy is, hogy ez a Német Ház történelmi elégtétel a fél századdal előbbi kíméletlen megpróbáltatásokért. Az orosz munkatelepekre hurcolt sváb fér­fiakért és nőkért, akik közül na­gyon sokan nem tértek vissza. A betiltott német nyelvért, isko­lá­kért, a nyilvános megszégyeníté­sekért, a szülőföldi száműze­té­sért.
Törvényszerű, hogy 1945 után mindez megtörtént a ro­má­niai németséggel? Hát az, hogy most a magyarok közös otthona került át azokhoz, akik egy téglát sem adtak hozzá a falaihoz? És mit szóljanak a temesvári szer­bek, akiknek szintén volt saját kul­­túrházuk: éppúgy állami pré­dára került, és ők is hiába peres­kednek, hadakoznak a vissza­szerzéséért.
Miért ez a „történelmi li­bi­kó­ka” a Bánságban, a türelem sok­százados földjén: egyszer fent, máskor lent, mintha egyik nép és nyelv és kultúra szabadsága a má­sik vagy éppen mások nyel­vé­nek, kultúrájának, otthonos­ság­ér­zetének, lelki békéjének a fel­áldozását követelné?
Ez a fájdalom szorította össze a szívemet, míg szinkron­tolmá­cso­lásban a Guttenbrunn Házban az ékes szónoklatokat hallgattam az igazságtételről és a társadalmi megtisztulásról…
Ez a küzdelem, a Magyar Ház sorsa lenne a bánsági ma­gyar­ság legnagyobb sérelme, fájdalma, követelése?
Ujj János barátom, aradi író és történelemtanár 1999-ben írta ezeket az elkeseredett sorokat a nagyváradi Erdélyi Naplóban a Magyar Ház 1930-as évköny­vé­nek átlapozgatása után:
„Őszintén elárulom, az év­köny­vet átforgatva, átlapozva, be­leolvasva, magam nem is a Magyar Ház elvesztését, illetve annak vissza nem szolgáltatását találom a bánsági magyarság szá­mára a legnagyobb tragé­diá­nak. Lehet, tévedek, de ha na­gyon akarsz, összejöhetsz sors­társaiddal bárhol, bármilyen kör­nyezetben, művelődési házban vagy otthonban, elegáns étte­rem­ben vagy akár egy ivóban is. Mint teszik az Arad megyei Borosjenő reformátusai abban a kicsinyke istenházában, amelyet az egykori postakocsi-állomás megvásárlása után alakítottak ki maguk számára. Magam, is­mer­ve a szórványvidék demográfiai statisztikájának alakulását, in­kább attól rettegek, hogy ma­hol­nap nem lesz kinek visszaszol­gál­tatni azt az épületet, amelyet – jelképesen és a valóságban – tég­lánként vásároltak meg a te­mes­vári magyarok.”
Okkal riad és riaszt Ujj János; a bánsági magyarság leg­nagyobb gondja ismét ugyanaz, ami közvetlenül 1945 után: a nép­állomány megmentése. Az utóbbi tíz évben 10.000 lélekkel csökkent a bánsági magyarok száma. Ujj Jánosnak nem egy írását olvastam, még a diktatúra idején, a magyar népfogyatkozás súlyos helyzetéről, végzetes táv­latairól. Keserűségéhez azt ten­ném hozzá, hogy ez nem vá­laszt­ható el a Magyar Ház cinikus elrablásától, hanem szervesen összefügg vele. Ha a fecskének leverik a fészkét, azt a helyet azontúl messze elkerüli. A meg­maradáshoz otthonosság kell, az a biztos tudat, hogy az áldozat és az erőfeszítés nem kerül változó idők és változatlan erkölcsök prédájára, s hogy minden törté­nel­mi változást nem nekünk kell vérrel és csalódással megfizet­nünk. Bármennyire ismerős mon­­dás Tamási Áron amerikai néger hőséé, idéznem kell: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.
Hát még mennyire otthon kel­lene lennünk a szülőföl­dün­kön!
Otthonosságot sugallnak a könyvek is. Temesvárott tíz esz­ten­dő óta nem volt olyan könyv­kereskedés, amelyik rendsze­re­sen árusított volna új magyar köny­veket, romániai és magyar­or­szági kiadványokat. Graur Jánosék, a Heti Új Szó szerkesz­tői az 1989-es népforradalom tizedik évfordulóján saját köny­vesboltot nyitottak a Mária téren, ahol a legenda szerint Dózsa Györgyöt tüzes trónon meg­éget­ték, de ahonnan biztosan kar­nyúj­tásnyira van Tőkés László pa­rókiája. A könyvesbolt meg­nyitása a tíz év előtti felkelés folytatása volt.
Tíz év alatt nemcsak az el­sorvadt gazdai öntudat ébredt fel megint a temesvári magya­rok­ban, de az áldozatkészség szel­le­me is. A per sok pénzbe kerül, a mostani Magyar Ház Rész­vény­társaság „téglajegyeket” bocsá­tott ki, mint a húszas évek végén. Graur János most állítja ki a 705. sorszámú felajánlást. Eddig összesen 30 millió lej gyűlt össze (nagyjából 410 ezer forint).
Ez a 705. „téglajegy” az én ne­vemre szól. Nem akarok szégyenkezni édesapám emléke előtt…


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • 2025. November 8., XXXI. évf., 44. sz.
    • „Benne van az a küzdelem, amit meg kell vívnod azért, hogy talpon maradj”
    • Kolbászgyúrók Pusztakeresztúron
    • Wagner Péter KERESZTUTAK – Bánsági utazások 2022–2025
    • A temesvári Gyárváros: történelem, tér, közösség
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • November 2025
    • October 2025
    • September 2025
    • August 2025
    • July 2025
    • June 2025
    • May 2025
    • April 2025
    • March 2025
    • February 2025
    • January 2025
    • December 2024
    • November 2024
    • October 2024
    • September 2024
    • August 2024
    • July 2024
    • June 2024
    • May 2024
    • April 2024
    • March 2024
    • February 2024
    • January 2024
    • November 2023
    • October 2023
    • September 2023
    • August 2023
    • July 2023
    • June 2023
    • May 2023
    • April 2023
    • March 2023
    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Ferencz Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Szabó Mónika, dr. Matekovits György (egészségügy), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs), Kiss Károly.
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó