1956. október 23-a történelmünk egyik sorsfordító napja, amelynek jelentősége túlnő az országhatárokon, és világszerte, nemzedékeken átívelve szólítja meg a magyarságot. A szabadság, a méltóság és az önrendelkezés iránti vágy azon a napon közös nyelvvé vált: összekötötte az anyaországban élőket az elszakított területek magyar közösségeivel, az otthon maradottakat a távolba szakadtakkal. A forradalom emlékezete továbbra is arra figyelmeztet, hogy egy nemzet összetartozását nem az államhatárok jelölik ki, hanem a közös történelem, a megőrzött értékek és a szabadság iránti olthatatlan vágy. Október 23-a ezért nem csupán a múlt felidézése, hanem az egyetemes magyar összetartozás ünnepe is.
Hetven évvel ezelőtt, 1956. október 30-án a temesvári műegyetemen mintegy kétezer diák gyűlt össze. A magyar forradalom hatására a román és magyar diákok nemcsak a magyarországi forradalommal vállaltak szolidaritást, hanem a romániai rendszerrel szembeni követeléseket is megfogalmaztak. Az 1956. október végi temesvári diákmegmozdulásokat súlyos megtorlás követte: közel kétezer diákot vettek őrizetbe, harmincukat pedig bíróság elé állították és börtönbüntetésre ítélték. Az erőszakos hatósági fellépés nemcsak a résztvevőket sújtotta, hanem a temesvári egyetemi élet egészére is hosszú időre rávetette árnyékát.
Az 1989-es temesvári népfelkelést követő fiatal temesvári emzedék számára a legtágabb értelemben vett szabadság természetes állapot. Szerencsére ők nem tudják, milyen érzés amikor – a költőt idézve – „ … lehull nevedről az ékezet…” Amikor kétezer társsal együtt valamely gyűjtőtáborban kell várakozni a vallatásra…Vagy valamely börtön priccsén rettegni…
Nekik el kell mondanunk miért fontos a szabadság, a szolidaritás, az anyanyelv és a közösséghez tartozás. A kiállás, zsarnokság és bármiféle erőszak elutasítása. (m.z.)
