Invokáció: “Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok!” (Mt 23,8)

Makó, Temesvár, Békés, Arad, Nagybecskerek, Szentes, Lugos, Sarkad, Erdőhegy-Kisjenő és ismételten Temesvár érintésével – az Összejövetel 2013-ik évi létrehívásától számítva! tért vissza egyik korábbi állomáshelyére 2026. október 10-én a történelmi Békés–Bánáti Református Egyházmegye (BBRE); vagy amiképpen az egykori pecsétek lenyomatán volt olvasható: Körös-Maros közi Szent Társaság gyülekezeteinek találkozója. Sorrendben a tizenegyedik, melynek házigazdája (2018 után másodízben) a Csongrádi Református Egyházmegyéhez tartozó Szentes városának nagytemplomi gyülekezete vala. 

JELEN ÉS JÖVŐ – A MÚLT TÜKRÉBEN. Bánáti mérföldkövek. avagy: lélekben 93 esztendő után is egységes az, ami eleve összetartozik jegyezhettem le anno hírlapírói-fotós szakmai beszámolómban, az országhatárokon merészen átívelő, nemzetet és közössége(ke)t megannyi aspektusból erősítő esemény debütálását méltatva (Hét Nap – vajdasági magyar hetilap; LXVIII.évfolyam, 38.szám; 2013. szeptember 18.; 28-29. oldal). Majd jöttek, szép sorjában, a következő esztendők találkozásainak fényképes-nyomdafestékes lenyomatai is.  Isten kegyelméből, sok-sok önzetlen ember logisztikai segítségét megtapasztalva. Abbéli igyekezetemet felkarolván, hogy – ha csak közvetetten is!, de minél többünkhöz eljusson az üzenet: Nem vagyunk egyedül!

“Mi most csak annyit mondhatunk: Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, Isten óvja csapásoktól, szép magyar hazánkat! Isten áldása legyen az itt lakó magyar népen; áldja meg mezejét határait, gazdagjait, szegényeit, tartsa meg ezen magyar nyelvű anyaegyházát, községét örökkön-örökké az idők végéig a Krisztus nevében.” (Alsóittebe, 1912. május 28.) – /Jegyzetek Kiss Nándor nagybecskereki tiszteletes úr korábbi összeállításából/. 

Noha a jövőnk a múltban gyökerezik, a megmaradáshoz szükséges teendóinket a jelenben kell “meglépnünk”! Ezen gondolkodásra építkezve gyűltek össze újfent az aradi, bánáti, békési, csongrádi és temesvári református egyházmegyék képviselői. Újabb szintre emelve az egykoron fizikailag is egységes, jelenünkben pedig Magyarország, Románia és Szerbia között megosztott térség gyülekezetei között meglévő és élő testvéri kapcsolatokat. A közös református örökség megőrzésének, illetve a hitbeli összetartozás megerősítésének céljából és okán. 

Az egyházmegyei beszámolók keretében a régiókban megvalósuló, követendő példaképnek is vehető kezdeményezések lettek bemutatva. Így értesülhettünk többek között az aradi egyházmegye ún. digitális detox táboráról, az egyházmegyei focibajnokságságáról és ifjúsági munkatársképzőjéről; a békés megyeiek körösvölgyi üdülője által kínált felüdülési lehetőségekről…

Időközben a Találkozó felpántlikázott vándorzászlója is megérkezett Temesvárról. A beszámolók után elsőként a Szeged-Honvéd téri Református Egyházközséghez tartozó dr.Hegyi Ádám történész-kutatónak és levéltárosnak, egyetemi docensnek A bibliaolvasás története című előadását hallhattuk. Őt követően dr. Kis Klára tanszékvezető asszony (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) emelkedett szólásra. Vetített képes expozéjában az imádságot, annak jelentőségét és lehetőségeit (tisztázás, változás és stabilizálódás) helyezve fókuszba. Plusz egy modernkori (tan)mesét németföldről. Egy medvéről, aki medve akart / szeretett volna maradni…

A közbeiktatott (kávé)szünet után a részvevők kiscsoportos beszélgetéseken és közös imádságon vehettek részt – a helyi Kiss Bálint Református Általános Iskola épületében, illetve az Orando et laborando című püspöki kerekasztal-beszélgetésen. Ez utóbbi a nagytemplomban zajlott, amely helyszínen a 200 éves épület történetét bemutató alkalmi tárlatot (“Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – címmel) is megtekinthettük Dr. Mód László történész, muzeológus vezetésével.  A patinás istenház oldalában a nap folyamán kézműves vásár tartatott, közvetlenül a kora délutáni ünnepi, úrvacsorával teljessé tett istentisztelet előtt pedig újabb koszorúk kerültek Kiss Bálint (Vésztő, 1772. – Szentes, 1853.) szépemlékű lelkipásztor tiszteletére a közelmúltban (dátumra pontosan 2026. szeptember 26-án) felavatott egész alakos szobrának talapzatára. A szobrot a hódmezővásárhelyi származású Lantos Györgyike Sára (1953) szobrászművész formázta meg. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2002) díjával kitüntetett alkotó, kinek nevéhez egyebek között a 2024-ben Szkopjében és Királyhalmon felállított Petőfi-szobrok is fűződnek, illetve Al-Duna mentében, a Pancsovai Református Egyházközség templomkertjében 2025. október 31-én felavatott Jókai-fejszobor. 

A kegyelet és emlékezet koszorúit elsőként dr. Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Bogdán Szabolcs János a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke, és Harangozó László a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke helyezték el, majd pedig az egyházmegyék előljárói következtek: Tóbiás Tibor esperes (Arad), Demeter Ottóesperes (Békés), Bódis Ferenc esperes (Temes), Kovács Csabalelkész (Bánát), Nagy Zoltán Imre főjegyző és Baráth Imre Gábor főgondnok (Csongrád). Ünnepi beszédet Fehér Csaba, a házigazdák lelkipásztora mondott. Végül a XC. zsoltár zúgott fel. 

Kiss Bálint néhai békés-bánáti esperes a szentesi református gyülekezetekben szolgálatot teljesítő lelkészek közül a huszonegyedik volt a sorban (1799 és 1853 között). “A szentesi református egyház történetének az egyik legnagyobb formátumú lelkésze, aki tudósként, gazdasági reformerként is jelentős munkásságot fejtett ki mindamellett, hogy a városban töltött szolgálata idején új iskola és új templom épült.” – olvasható a tárlat anyagában.  

Az ódon templomfalak mögött fel-felszakadozó, énekhangi és hangszeres (hegedű), verssel egybekapcsolt imádságokat – a Találkozó egyik intermezzójában, Monoki Mariann, Rácz Attilaés Szabó János Bence tolmácsolták. „Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Likasszák már az égben fönt a rostát s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad.” (Wass Albert: Üzenet haza /részlet/)

Az ebédeltetés lebonyolítását a Honvédség 37. Műszaki Ezredének katonái vállalták magukra.   

A szentesi BBRE Találkozót közös úrvacsorás istentisztelet zárta, melyen énekhanggal az iskola tanári kórusa szolgált, Farkas Márta vezetésével. 

“Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem rád, / Vágyódom az élő Isten után, hogy mehessek Hozzá. / Mért csüggedsz el, én lelkem, hisz pajzsod ő és támaszod, / Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, s hálával áldozol.” (42. zsoltár)

Az Úr Ígéjét “Íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!”   (Mt 28,8-10.16-20.) ft. dr. Fekete Károly püspök úr hirdette, az úrvacsorai liturgiát pedig ft. Harangozó Lászlópüspök úr vezette. 

A találkozó vándorlobogóját, egy újabb (ezúttal vásárhelyi hímzés mintás) pántlikával, plusz egy Temesvárott készült állvánnyal gazdagabban (reája az alkotója, Nagy Ferenc asztalosmester egy, a Zsoltárok könyvéből vett idézetet vésett: “Uram, neved örökkévaló,…” Zsolt. 135, 13a), a Békési Református Egyházmegye képviselői vették át. Ők vihették magukkal Gyomaendrődre, ahol – dátumilag 2027. október 2-án – immár a tizenkettedik BBRE Találkozó részesei lehetünk. Ha a Gondviselőnek is így lészen akaratja… A Találkozó elbocsájtó áldással és a Nemzeti ima közös eléneklésével ért véget.

…

Mint elhangzott: az idei Találkozó perselyes adakozásának teljes bevétele a közelmúltban a borsod megyei Radostyán községben teljesen leégett műemléki épületegyüttes (a templom és az 1762-ben épült, ritka fa harangtorony) újjáépíttetésére fordíttatik. 

A Bánáti Református Egyházmegyét az idei találkozón hivatalosan Nagykikinda, Magyarittabé, Nagybecskerek és Muzslya, Torontálvásárhely, Hertelendyfalva és Pancsova delegációja képviselte, Kovács Csaba magyarittabei lelkipásztor vezetésével. Helyszíni tudósításom logisztikáját a hódmezővásárhelyi-ótemplomi és a sarkad-belvárosi református gyülekezet karolták fel. Köszönet nekik érte. A Békés-Bánáti Egyházmegye története dióhéjban – A Tiszántúli egyházkerület területe több alkalommal változott az évszázadok folyamán. Legnagyobb egyházmegyéje, az ún. Békés-Bánáti a XIX.század folyamán a magyar református egyház legkiterjedtebb és legnépesebben lakott egyházmegyéjévé vált. Területe Békés, Csongrád, Csanád, Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyéket fogta át. A Trianoni békeszerződést megelőzően 53 anyaegyház alkotta, amelyekből mindösszesen 40 maradt az új határok között.

Írta: MARTINEK Imre

Fényképezték: MARTINEK Imre MARTINEK Viktor