Nem vitás: a közigazgatásban időnként reformra van szükség. Minden rendszer „elfárad”, vagyis idővel már nem felel meg a változó igényeknek.
Mire gondoljunk? Mondjuk a mobilitásra. Ma az iskolai kollégiumok hanyatlási korszakát éljük, ugyanis a kocsibőségből kifolyólag sok szülő gondolja úgy, vállalja gyermeke napi fuvaroztatását egy másik település iskolájába, olykor hasonló helyzetben lévőkkel közösen, de a gyermeke otthon él, a családja körében. Mert – és itt hosszan következhetnek az okok és az érvek…
Amit a családon belül vállalunk, azt vállalni lehet hivatali ügyintézés vonatkozásában is. Nem kell minden kis faluba létrehozni mindenféle ügyintéző irodákat, ezeket – mondjuk – körzetesíteni lehetne. Ma egy községközpont polgármesteri hivatalában anyakönyveznek, végzik a személyi nyilvántartást, van gyámügyi és gondnoksági iroda, van agrárkérdések referense, vannak szociális és családvédelmi feladatok, vannak helyi adó- és pénzügyek, van építkezési ügyekért felelős szaki, van környezetvédelmi és katasztrófavédelmi szolgálat… Egy községi adminisztráció minimális kerete 10, az országos átlag 14 személy. És akkor egy 2026-os februári országos adat: az illetékes miniszter (Cseke Attila) közölte a nagy nyilvánosággal, hogy 2024-ben az ország 3228 közigazgatási egységéből 644 tudta saját bevételeiből fedezni a személyi kiadásokat. Mivel egy 2023-as kutatás szerint 29 kisváros sem tudja/tudta akkor fedezni saját forrásokból a személyi költségeket, a községek kb. 80%-a állami támogatásból működik.
Erre szokás rákérdezni: ilyen gazdagok vagyunk?! Muszáj ennyi pénzt beleölni egy alighanem idejétmúlt rendszerbe?
Kérdés: miért kell(ene) vállalni egy ilyen terhet? Mert minden demokráciában a fő cél a polgár, a kényelme, a jogai, helyben minden átláthatóbb – folytassam?
És ha a polgár gyermeke érdekében el tud gurulni a szomszédba, akkor más ügyekért miért ne tudna? Jó, vannak idősek is – erre visszatérek. Ma kies országunkban mindösszesen 12958 falu van, ahol nincs semmilyen helyi közigazgatási hivatal. Ha a támogatásra szoruló községeknek mondjuk a felét ide vesszük, akkor lesz kb. 14 ezer. Nagy különbség? Elég nagy, ha politikai szinten közelítünk, vagyis arra gondolunk, ennyi település lakói számára a helyi ügyintézés lehetősége nem létezik, ők kiesnek a mai rendszerből. Mert a nyugdíjas, egyedülálló ember nem fogja tudni magát átvitetni a szomszéd községbe, hogy ügyet intézzen. Vagyis nehezebb lesz a sorsa – idős korban.
Mivel a kisebbségek számára minden átszervezés komoly veszélyek hordozója, mert ha átszervezik a településhatárokat, megváltoznak az etnikai arányok – és ahányszor közigazgatási határtologatásra került Romániában sor, mindig vesztesei voltunk a változtatásnak. Tehát az első reakciónk: nem!
És a második? Nincs más megoldás? Az új (Niculescu-féle) kormányprogram közigazgatási reformja 429 községközpontra hozná le a mai számot. Reális ez? Első körben önkéntes egyesítéseket javasolnak, amikor a (mai) községek megtartják önállóságukat, de közös igazgatási szolgáltatásokat szerveznének. Az első szakasz jövő év márciusáig tart, addig lehet bejelentkezni, kérni az önkéntes egyesülést.
Itt van az új helyzet, jónak tűnik, de mi lesz az idősekkel, akik az új helyzetben akár 15-20 km-t is kénytelenek lesznek megtenni, amíg eljutnak a hivatalba? És figyelem: a kicsiny, szegény falvak lakosságáról nem közli a miniszteri bejelentés: ezek elöregedő falvak, ahol az idősek vannak nagy többségben. Kínál-e számunkra valamit a rendszer?
Nem kínál. Egyet lehet érteni azzal, hogy a központi pénzekből fizetett helyi irodisták számát jó volna csökkenteni, de ne (idős) emberek jogainak csorbításával. Megoldás lehetne a falugondnoki intézmény felállítása, közvetlen nyugati szomszédainknál, Magyarországon 35 éve kiválóan működik. A falugondnok lehet az, aki az idősek adminisztrációs gondjainak intézésében a főfelelős.
A mostani közigazgatási javaslattal kapcsolatosan komoly gond: bár indokolt az egyesítés tervbe vétele, de ez is féloldalas, mint mifelénk lenni szoktak a reformok. Indokolt a létszámcsökkentés, de mi történik a lakossági szolgáltatásokkal, ezek polgárközeliségét miként kívánják biztosítani?!
Úgy tűnik, semennyire. Itt lehet az RMDSZ-nek szerepe, hogy készítse elő és vigye a nyilvánosság elé a kialakuló demokráciadeficit (mert arról van szó) kezelésének a lehetőségét kínáló rendszert. És akkor a megszűnő 7-8 állás helyett létre kellene hozni egyetlen egyet, a falugondnokét.
A feladat: lehessen másként biztosítani a ma is létező feltételeket azok számára, akik rászorulnak. Mert – kell.
Bodó Barna
