Járvány előtt és járvány idején

Isten segítsége ott hatékony igazán, ahol az emberi akarattal, munkával, kitartással párosul, vallotta 1999-ben, 21 esztendővel ezelőtt Kóbor György viká­rius, akkori csáki plébános, a Caritas katolikus szervezet igazgatója Mandics György kollégámnak a Segíts magadon címmel megjelent beszélgetés keretében. Akkor már tíz esztendős múltra tekintett vissza az általa vezetett csáki intézmény, amelynek a megalakulása óta eltelt, nem mindig zökkenőktől mentes három évtized alatti megpróbáltatásokon, így a mostani egész világot sújtó járvány okozta nehézségeken is, Kóbor Györgyöt a fenti hitvallása segí­tette át, valamint azok az elvárások, amelyeket korábbi lelkipásztori tevé­kenységében a hívek részéről tapasztal.

„Maradj velünk, mert esteledik, le­me­nőben már a nap” ….sóhajtott felém sok-sok idős, magára maradt, reménytelen ember beteglátogatásaimkor 56 esz­tendő alatt. Ugyanis 1964 óta az aradi, majd 1972 óta a csáki otthonban vala­mint a széphelyi (Jebel) ideggyógyászaton viseltem lelkipásztori gondját sok szenvedőnek. Szerettem volna enyhíteni sorsukon, testi-lelki kereszthordozásukban, erre sajnos, nem sok lehetőség adatott az állami intézményekben. Ezért ke­restem az utat egy keresztény szellemű ott­hon alapítására. Ez 25 évvel ezelőtt minden állami támogatás nélkül, de sok-sok száz önzetlen támogatással sikerült. Maga a csáki idősotthon épülete a MOERSI (Észak-Rajna) evangélikus hit­község ajándéka volt, a szállítást az otta­ni tartomány támogatta az Esseni Caritas segítségével. Államunk azóta sem tudott támogatni, így kénytele­nek voltunk a tíz ingyenes ápolási helyet feladni. A mindennapunk majdnem az, amit megálmodtam: vigasztaljuk a lelket és erősítsük, bátorítsuk a testet. Ez utóbbiról három orvos gondoskodott eddig, és a mindig kedves, türelmesen mosolygó ápolóink, akik mindenkit nevén szólíta­nak.

Az elmúlt évek során sokszor írtunk lapunkban a csáki öregek otthonáról, és Franciska névvel létrehozott gyermekott­honról, amelyeknek hátterében biztonsá­gi öv­ként létezik a Caritas szervezet.

Kóbor György dézsánfalvi szülőhelyéről nem­csak az elesett emberek iránti határtalan empátiáját hozta magával, hanem azt a gazda szellemet is, amely gyermek­korában a szülői házban ráragadt.
Mivel a gondozási támogatások (ro­koni befizetések) java fizetésekre kell, önellátásra szorultunk. Egy kis mellékgazdaság biztosítja naponta a friss tejet, túrót, de a kolbászt és sonkát is. Évente 1200 vágócsirkét nevelünk, ve­gyes takarmányunk (csak bio) 4-5 kg súlyra viszi darabját. Veteményes kertünk pedig a mentától kezdve egész a sütőtö­kig mindent megterem. Bőven van alkalom ki­kap­csolódásra, az életnek értelmet adó hasznos munkára, legyen az kertész­kedés, gyümölcsfa gondozás, borsófejtés, kukoricafosztás, zöldségaprózás, hárs­virág-válogatás, virágok gondozása és minden, amire egy háztáji gazdaságban szükség van.

Volt szerencsénk a szervezet ünnepségein is részt venni, amelyeket külön­böző alkalmakkor maguk szerveztek, vagy más műkedvelő csoportokat láttak vendégül.

Amíg lehetett, kéthetente szerveztünk zene- és táncdélutánokat. Örömmel fogadtuk otthonunk idős lakóinak vigasztalást, kikapcsolódást nyújtó óvodások, iskolások, kórusok műsorait, amelyek sok-sok derűt hoznak a szívekbe. Közös­ségünk vegyes, amilyen a vidék is: öt nemzet és hitvallás van jelen. Itt minden­ki otthon érzi magát. Virágok és gyü­mölcs­fák között 400 méternyi kellemes sétány vezet az esti szentmisékre. Tágas kápolnánk mindenkit szeretettel fogad, a három nyelven bemutatott esti istentisz­teleteken, szentmiséken hálát adunk a sok segítségért és áldást kérünk minden JÓTEVŐNKRE.
Az 1990. október 4-én megalakult csáki Caritas szervezet három évtizedes fennállása alatt a keretében működő intézetek fenntartása mellett számos iskolai, ifjúsági szervezetet támogatott, sőt a lapunk Baráti Köre által szervezett jóté­konysági rendezvényeknek is partnere volt. Kóbor György és csapatának megingathatatlan hitéről tanúskodik, hogy a mostani nehéz helyzetben is folytatják a sok áldozattal járó elhívatott szolgála­tukat, aminek köszönhetően az otthon mintegy hatvan idős lakója közül eddig senki sem betegedett meg.
Graur János