Jó ideje éreztem, hogy készül valami a háttérben, Kollégáim, Makkai Zoli és Nemes Gabi – aki egyébként a lányom is – susmogásából következtettem, hogy a közelgő születésnapom megünneplését nem engedik csendesen elsumákolnom, mint az eddigi nyolcvanadik előttieket. A kezembe került, általuk tervezett mintegy 70-80 fős meghívottak névsora – egytől egyig kiváló barátok, hajdani kollégák, önzetlen laptámogatók – messze volt a teljességtől. S mivel a lapunk melletti elkötelezettség tükrözése így nem volt igazságos, csekélységem vénségbeli érdemét tekintve pedig fölöslegesnek éreztem az ekkora csődületet. Végül, helyszűke miatt is, a ma aktív munkatársakra, szűkebb baráti körre korlátozódott a lista, de lélekben a többiekkel, sokakkal együtt voltunk az ünneplésen, amely a születésnap apropóján túl, attól elválaszthatatlanul a te a Makkai Zoltán búvárkodásának eredményeként kike­re­ke­dett alapos laptörténeti visszatekintéssel, amelyben az elmúlt évtizedek lapkiadási küzdelmei és sikerei egyaránt szemléltettek, folytatva a forradalom napjaiban született Temesvári ÚJ SZÓ, majd mellékleteinek első számaival, és a szegedi testvérlappal, a DÉLVILÁG-gal való együttműködéssel, a rovatok és az olvasótábor számbavételével, a cikkek számával, a munkatársak és a támogatók kitartásával, el egészen a felhasznált új­ságpapír tonnákban kifejezett mennyiségéig.

Az elhangzott köszöntők sorában is a lapkiadás eredményeiben mérhető érdemek­re helyeződött a hangsúly: dr. Albert Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, aki újságírói tapasztalatai alapján méltó mó­don értékelte a munkatársak tevékenységét, az újságírói munka nehézségét és felelősségét, Marossy Zoltán volt Temes megyei alispán, a Temes megyei RMDSZ mai elnöke köszönte, hogy minden tisztségében bizalommal fordulhatott a helyi magyar újsághoz, és Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes, aki köszöntőjében hangsúlyozta, hogy már a forradalom utáni években líceumigazgatóként, majd az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnökének 17 éves időszakában példásan együttműködött a HETI ÚJ SZÓ munkatársaival, főszerkesztőjével, többek között a Magyar Ház ügyéért folytatott küzdelemben. Külföldön tartózkodása miatt az ünnepi találkozón személyesen nem vehetett részt Tamás Péter, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja, illetve a Kolozsváron tartózkodó dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, ők üzenetben tolmácsolták elismerésüket és kívántak további sikeres lapkiadást és szerkesztést a munkatársaknak és az ünnepelt főszerkesztőnek. Itt külön megköszönöm Bartha Csaba és Lehőcz László rádiós kollégáinknak, hogy az ünneplésen is velünk voltak, és mindazoknak, kollégáknak, önzet­lenül támogató Barátainknak és nem utolsósorban a lap Kedves Olvasóinak a legkülönbözőbb úton, formában és műfajban eljuttatott – például dr. Klepp Ferenc Németországból verses köszöntőt küldött – jókívánságát, akik köszöntőjükkel megerősítettek abban, hogy ne foglalkozzam a személyazonosságimban be­jegy­zett születési dátummal, hanem maradjak továbbra is a stafétavivő kollégáimmal együtt azoknak a szolgálatában, akik kiterjedt régiónkban megingathatatlanul az írott magyar sajtóra esküsznek.

A meglepetések

Az ünneplés óta – Lehőcz László, a javíthatatlan „híresztelő” videoklippje és fotói elektronikus „hullámhosszakon” bejárták a fél világot.” Sokan láthatták a Makkai Zoli és Nemes Gabi által kifundált, valóban telibetalált meglepetéseket – a “papírusz tekercsben” rejtett, néhány újságírói korszakomat híven tükrőző sajtószemlés Emléklap, és az „édes” HETI ÚJ SZÓ – amelyek a jelenlévő ünneplő barátokat és a több száz internetes lájkolót is elbűvöltek.
Graur János