A Baráti esték áprilisi vendége Duray Miklós, felvidéki politikus, emberjogi harcos, dr. Bodó Barna házigazdát idézve, „egy élő le­genda” volt, a felvidéki magyar ellenzékiség prominens képviselője, aki a cseh­szlovák ha­talom a magyar kisebbség elleni asszimilációs intéz­ke­dések hatá­sá­ra alapította meg 1978-ban többek között a magyar is­kolák tervezett felszámolása ellen tiltako­zó Cseh­szlovákiai Ma­gyar Kisebbség Jog­vé­dő Bizott­sá­gát és ennek 1989 de­cembe­réig szó­vivője volt. Az előadó elmon­dása sze­rint magyar identitásához kapcsolódó te­vé­kenysége a ’89 előtti időszakban az el­len­állás, a hatalom visszaéléseire adott reakció, a kisebbség védelme érde­ké­ben kifejtett tu­da­tos és követ­kezetes ellenzéki politizálás és a retorziók jegyében zajlott. A ’89-es rend­szer­váltást kö­vető évtizedekben, immár a de­mokrácia eszkö­zei­vel élve a cseh­szlovák, később a szlovák parlamentben folytatta ér­dekérvé­nye­sítő küzdelmét.
A temesvári Új Ezredév Központban A ha­zától a nemzetig címmel megtartott elő­adá­sában Duray Miklós a “haza-érzet” fo­gal­mának letisztázásával a haza-nemzet-nem­zettudat, az állampolgárság-haza, az egyén-nemzet-haza fogalmak és a kapcso­lódó kapcsolatrendszerek összhatásának meg­világításával fogalmazta meg a választ arra a kérdésre, mely szerint “a haza közjogi fogalom, vagy érzelmi kötődés.”
Vörösmarty számkivetettje (hontalanja) 1835 tájékán hittel mondta, a haza bennünk lakozik, mert számára egyértelmű volt, hogy a haza nem azonos a fölötte ítélkező hata­lommal, hiszen az csak emberből való. A Be­regszászon 1957-ben született Horváth Sándor kortársunk (a Mert a haza nem el­adó című vers szerzője – szerk.megj.) azonban anyagias, pénzuralmú világunkban arra döbbentett rá bennünket, hogy a „haza Te magad vagy” – a haza is em­ber­ből van. Te, én, a gondolatom, szellemem, aka­ratom, hitem, cselekedetem a haza – így, nem csupán Vörösmarty hősének adott igazat, ha­nem pontosította, sőt felülírta őt. Mégis hajlamosak vagyunk a hazát anyagiasítani, ta­pint­hatóvá tenni, sőt közjogilag is értel­mez­ni. Ebben sincs semmi meglepő vagy ki­ve­tendő, inkább természetesnek tekinthető, mert az ember – hitünkkel ellentétben – anyag­elvűen korlátolt és nem elvont lény, ezért a körülhatárolható térben, a mérhető időben és a birtokolhatóság valamint a cse­rearányok függvé­nyében szeret gondolkodni és fo­gyasz­tani. Emiatt akarja látni, szemmel tartani és mérhetővé tenni a hazát, és nem­csak érezni, sőt hasznát is sze­retné venni. Persze, ami látható az el is veszthető vagy elveszíthető, elvehe­tő, eloroz­ha­tó, ellop­ha­tó, szétverhető, elárulható, eladható”. A ha­za és nem­zet közötti szoros kapcsolat, a Kár­pát-medencei közös hazában élő, or­szág­határok által elválasztott magyarság kö­zös gondjai, a közös anyanyelv mai hely­zetével kapcsolatos kérdések szin­tén napi­rendre kerültek az előadás során, amely ér­dekes és számos, a részt­ve­vők által felvetett kérdés meg­vita­tá­sára, megválaszolására al­kalmas esz­me­cserévé alakult.
A tartalmas baráti összejövetel a mindenkit foglalkoztató általános nemzetpoliti­kai, vagy éppen aktuális kérdések megvita­tására kitűnő kísérőnek bizonyultak a Tamás Péter, frissen be­iktatott tiszteletbeli konzul által vezetett Vinum Hungaricum cég által forgalmazott borok.
Makkai Zoltán