Megtisztelő feladat Dr. Albert Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár köszöntése születésének 90. évfordu­lója alkalmából. Büszkék vagyunk arra, hogy a Tanár Úrral újságíróként kollé­gák lehettünk, hiszen kiemelkedő oktatói tevékenysége mellett a néhai te­mesvári magyar napilap, a Szabad Szó művelődési rovatának vezetője­ként a sajtótörténetbe is beírta nevét. Minde­mellett külön is nagyra ér­té­kel­jük, hogy a­mikor csaknem két évtizeddel ezelőtt a te­mesvári újságunk meg­- tartása érdekében térségünk jeles személyiségei összefogtak, fiával, Albert László vállalkozóval együtt elsőként csatlakozott az idő­közben legendás történetet maga mögött tudó HÚSZ BK társasághoz.
Az évek kerek száma csupán alkalom, semmiképpen nem oka annak, hogy – mint a majdhogynem évszázadnyi évei során annyiszor – dr. Albert Ferenc lenyűgöző tudása, közvetlensége, rokonszenves attitűdje szellemíti át újra hozzáfűződő érzelmeimet. Csak önmagamat ismételve tudnám felidézni iránta érzett csodálatomat, hiszen a Szórvány Alapítvány gondozásában megjelenő, Dr. Albert Ferencet köszöntő kötetben, Dr. Bodó Barna felkérésére – aki anno a temesvári magyar újságnak szintén munkatársa volt –, számos tisztelője mellett köszöntőmben, vagy az általam szerkesztett bánsági személyiségeket méltató Sorsok könyvében, a HETI ÚJ SZÓ hasábjain, a Pesty Frigyes-díj ki­tün­tetésén elhangzott laudációmban, illetve az egyetemi tudós munkatársak ál­tal a közelmúltban tiszteletére szervezett nagyszabású ünnepség alkalmára írott méltatásban is hangot adtam a Professzor, az Újságíró Kolléga, számom­ra megtiszteltetést jelentő barát iránti nagyrabecsülésemnek.
Amint az említett, tiszteletére megjelentetett kiadványban is megfogalmaztam, Dr. Albert Ferenc professzor méltatására a közhellyé koptatott jelzők mesze nem képesek kifejezni azokat az érdemeket, amelyeket valójában kö­tetekben is nehéz lenne beleféreszteni, nem pedig egy szerény születésnapi köszöntő soraiba. Nem is kísérlem meg, a Nagyérdemű Professzor tudomá­nyos munkásságának, vagy térségünk magyar kultúrájának ápolásáért kifej­tett újságírói tevékenységének számbavételét, ezen szűk lehetőséget kínáló ke­retben. Noha időben, a “csekély” kilencedik évtizedével csupán kilenc évvel halad előttem, tarsolyából az emberiség évezrednyi tudáshalmazával képes bár­mely pillanatban elkápráztatni. Ám Albert Ferenc a poeta doctus alkata ellenére mindig leginkább egyszerűségével, közvetlenségével, jovialitásával hó­dított és hódítja a mai napig nagyszámú tisztelőit. Közöttük szerencsésnek tarthatom magamat is, bevallva, hogy nem a tudós pályafutását tartom példa­képemnek, hanem azt a csodálatos magatartást, ahogy mindenkiben és mindenben elsősorban a jót, a pozitívumot látja meg, ösztönözve általa mind­- annyiunkat megértésre, szeretetre, emberségre, amire nagy, egyre nagyobb szükségünk van.
Isten éltessen, Kedves Tanár Úr – számunkra, akiket megtisztelsz barátságoddal, Kedves Dénes!
Graur János