A Szűzanyát, mint a Magyarok Nagy­asszonyát védőszentjeként tisztelő temes­vár-gyárvárosi római katolikus kö­zösség az elmúlt vasárnap, október 8-án ünnepelte a templombúcsút. Ft. Kapor János helyi plébános meghívására a szentmisét Böjte Csaba dévai ferences szerzetes mutatta be. A liturgián részt vett ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, te­mes­vár-józsefvárosi plébános, ft. Vodila Szi­lárd buziásfürdői plébános és ft. Váncsa Csaba helyi segédlelkész. A Te­mesvári Püspökséget ft. Bakó László püs­pöki titkár képviselte.
A szentmise zenei szolgálatát a Dumi­tresc Emil kántor vezette énekkar végezte, és az előadásukban felcsendülő népénekek, valamint egyházi énekek emel­ték a szentmise ünnepélyességét.

Bevezetőjében a szentmisét bemutató Böjte Csaba szerzetes a Szentírásra hi­vat­kozva hangsúlyozta: nagypénteken Jézus­tól kaptuk a legdrágább, legszebb aján­dé- kot, örökséget, amikor a Szűz­anyát mind­annyiunk égi édesanyjává rendelte. Szent­beszédében a meghívott szónok a szent­- mise evangéliumához kap­csolódóan úgy fogalmazott: jó lenne, ha a Szűzanyát üdvözlő angyalhoz hasonlóan az emberek is szeretettel, tisz­telettel, türelemmel fordulnának egymás felé, ha mindannyian Isten angyalai lennének a családban, a munkahelyen, a közösségben, az iskolákban, ha az emberek jó szóval, szeretettel tudnák egy­mást lelkesíteni, bátorítani. Ezzel kap­- csolatban Böjte Csaba ferences szerzetes egy személyes tapasztalatot is megosztott az egybegyűltekkel 1992-ből, amikor a dévai, akkor meglehetősen elhagyatott, rossz állapotban lévő kolostorba költö­zött. – Akkoriban Erdélynek ezen a vidé­kén megszűntek az állások, rengeteg gye­rek koldult. Az év őszén abban a ro­mos ko­lostorban meglátogatott engem egy bécsi közösség. Vigasztaltak, bátorítottak és egy nagyobb összeggel segítettek. A huszonöt év alatt ezek az emberek végig kitartottak a Szent Ferenc Ala­pít­vány mellett, és az ő támogatásukból fogadtam be az első gye­rekeket, főztük az első paprikás-pityókás levest, és vettem az első takarókat. Ők számomra Isten an­gyalai voltak. Ma több mint kétezer gyer­meknek tudunk enni adni. Az ő biztató szavuk életet mentett – mondotta Böjte Csaba ferences szerzetes. Ezt kö­vetően szóbeli meghívót nyújtott át a részt­vevőknek október 22-re, amikor a Hát­szeg külvárosának számító Őralja­boldogfalva templomában, valamint az egykori csatatéren Hunyadi János 575 évvel ezelőtt, 1442. szeptember 6-án a török ellen vívott győztes zajkányi csa­tájára emlékeznek, többek között faültetéssel. Végezetül pedig arra buzdította a jelenlévőket, hogy ado­mányaikkal támogassák a szeptemberi „ökumenikus” viharban megrongálódott keresztény templomok felújítását.
Az ünnepi liturgia végén ft. Kapor János helyi plébános lépett mikrofon elé, hogy köszönetet mondjon a híveknek az elmúlt években a Millenniumi templomnak és a helyi plébániának nyújtott támogatásért.
Az egyházi ünnepséget követően a templom előtti téren a temesvári Eszterlánc Kulturális Egyesület Százszorszép néptánccsoportja Tamási Emese, Pál Krisz­tina, Ozsváth Erika és Kele Lídia pe­dagógusok irányításával népi gyer­mek­játékot és néptáncot mutatott be. A fia­talok előadását elismerő tapssal kö­szönték meg a jelenlévők.
A temesvár-gyárvárosi Millenniumi templom idei búcsúünnepére nem csu­pán a helyi egyházközségből, hanem a város több plébániájáról, valamint a kör­nyező településekről is érkeztek hívek, ami a nemzetiségi és hitbéli összetartozás szép példája.
S.E.