Mintha szárnya lenne, úgy repül az idő: 2016-ot írunk, és a nyugdíjas magyar pedagógusok december végi találkozójára idén is eljöttek a Bartók Béla Líce­umba azok, akiket nem akadá­lyoz a távolság, illetve megromlott egészségük.
Tavalyelőtt, tavaly többen voltunk. És noha múlik az idő, szűkül a kör, a pedagóguslét nem veszít varázsából, szépségéből a még élő óvónők, tanítók, tanárok emlékezetében…
A legidősebb korosztályhoz tartozóknak valamikor még volt palatáblája, palavesszője, huzalon guruló, színes golyócskák al­kotta számológépe, tintásüvegbe mártogatott írótolla, tintapacák­kal pöttyözött füzete. A háborús évek tantermeinek bűzös, nyersolajjal átitatott padlója, a vas­kály­hák szénpora, korma, a falvak lábbelimarasztaló sara, a petró­leumlámpák pislákoló fé­nye, a kultúrotthonok metsző hi­dege, s a föntről diktált paran­cso­latok bénító kényszere dacára végigmentek a maguk választotta úton, a ma 70-es, 80-as éveiket taposó pedagógusok. Mert a tanterem padjaiban ülő gyerekek szomjazták a tudást, ízlelgették az anyanyelv szépségét, s akik tartalékoltak belőle, ma a saját gyermekeiknek is juttatnak útra­valót. Erről vallottak, erre em­lé­keztek a hét elején megtartott pe­dagógustalálkozó résztvevői a Bartók Béla Líceumban, és jól­eső örömmel nyugtázták, hogy vannak követőik a pályán, jó ta­lajba hullott az elvetett mag. Érdemes volt óvni, továbbadni a nyelvi örökséget. Erről tanús­kodtak a vendéglátók, dr. Erdei Ildikó igazgató és Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő üdvözlő szavai, Szabó Ferenc tanító ze­nés közreműködése, Tácsi Erika tanárnőnek, az intézmény egykori igazgatójának a köszöntője és megbecsült régi kollégák – Wittmann Cecília, a Szombati házaspár, Gál Ildikó, Béres Margit – üzenetének tolmácsolója, a líceum citerás leánycsoportjának (fotó) és a III. osztályos Páter Dávid furulyás sze­rep­lése – mindez szép, emlé­kezetes megnyilvánulása volt a decemberi pedagógusta­lál­ko­zónak, idősek és fiatalok kézfo­gásának a számítógépek ko­rá­ban.
A vendégváró terített asztal, Fazakas Enikő hitoktató kará­csonyt idéző gyöngyös asztali díszei láttán, és az elhangzó sok őszinte jókívánság hallatán mi mást kívánhatna a résztvevő: szép ünnepeket, sikeres új évet és viszontlátást kedves mind­annyiukkal jövő ilyenkor. S.