A temesvári Evangélikus Lutheránus Egyházközség, a Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség és Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházmegye közös szervezésében került sor a jubileumi megemlékező rendezvényre, amely a protestáns felekezetek két évszázados temesvári jelenlétére hivatott emlékeztetni. Az evangélikus-lutheránus templomban megtartott 200 éves protestantizmus Temesváron című megemlékező rendezvényen részt vett ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, ft. Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Ioan Selejan őszentsége, Temesvár érseke és a Bánság metropolitája, a Római Katolikus Egyházmegye képviseletében ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, püspöki helynök, a Lugosi görög katolikus egyházmegye részéről ft. Alexandru Mesian megyéspüspök, Razvan Oprisa esperes, a Temesvári Református Egyházmegye esperese, nt. Bódis Ferenc, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Ciprian Vasile Olinici vallásügyi államtitkár, a temesvári felekezetek elöljárói, esperesek, lelkipásztorok politikusok, intézményvezetők és közéleti személyiségek, valamint az evangélikus-lutheránus és a református egyházmegye lelkészi kara és számos gyülekezeti tag.
Az ünnepi istentiszteleten a háromnyelvű (magyar, német és szlovák) liturgiai szolgálatot ft. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök, nt. Fehér Attila főtanácsosesperes és nt. dr. Dusan Vanko esperes végezte el, majd a szószéki szolgálat rendjént ft. Bogdán János Szabolcs tolmácsolta az Ige üzeneteit, kiemelve a protestáns közösségek két évszázados megtartatásáért, a sok évtizedig tartó együttélésért való hálaadás jelentőségét. Igehirdetésében a püspök a sodródás, az eltévelyedés, a fásultság ellen a helytállást, a nehézségekkel való megküzdést, a cselekvő magatartást hangsúlyozta, kiemelve, hogy mindezekhez az Ige az az erő, amelyre végig támaszkodhat az ember. Isten és ember kapcsolatáról, szövetségéről szólva a püspök a hit gyakorlásának fontosságára hívta fel a figyelmet, emlékeztetve arra, hogy lelkiekben, kegyelemben itt a földön mindig lehet növekedni a hit által. A meggyőződéses hit, az Ige biztosítja a közösségek mindenkori megtartatását. Az igehirdetést követően a Temesvári Református Egyházmegye lelkészi énekkara mutatkozott be alkalomhoz illő énekkel.
Az istentiszteletet követő jubileumi ünnepségen Ciprian Vasile Olinici államtitkár mondott ünnepi beszédet, amelyben elismerését fejezte ki a temesvári felekezetek harmonikus együttélése és együttműködése felett. Ft. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök az ünnepet méltató beszédében kifejtette, hogy “… az egyesült protestáns gyülekezet megalakulásának 200 évfordulóját megünnepelni, megemlékezni a múltról, azt is jelenti, hogy erőt, tudást, értelmet és ihletet merítsünk a jelen meg a jövő számára. 1824. november 28-án megalakult az egyesült protestáns gyülekezet, kereken 200 éve ennek” mondta ft. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök, megemlítve azt is, hogy 1839-ben, éppen 185 éve szentelték fel a gyülekezet templomát. „Temesvár egységes protestáns evangéliumi gyülekezete kivételes és egyedi jelenség volt, amelyet magyar lelkesedéssel, német pontossággal és szlovák türelemmel, józan ésszel és körültekintéssel nagyon részletesen megszerveztek, és ez 66 évig működött, pedig ez az együttműködés nem volt súrlódásmentes, hiszen a protestáns gyülekezet hús-vér emberekből állt” – mondta a püspök, aki emlékeztetett arra, hogy valójában a temesvári protestáns közösség újjászületésének az időpontja, hiszen ezen a vidéken, a Temesközben már a XVI. század első felében hódított a reformáció első, wittembergi irányzata. Ezen a tájon fejtette ki tevékenységét az európai hírű tudós reformátor, Szegedi Kis István, aki Petrovics Péter temesi főispán támogatását is élvezte, és Temesváron 1548-ban megalapítja az első református középfokú iskolát – ismertette a püspök.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és elnökjelöltje ünnepi beszédében kiemelte, hogy Temesvár az utóbbi évszázadokban a kisebbségi lét laboratóriuma volt a magyarság számára, mert 1716 után az osztrákok először főleg katolikus németeket telepítettek a Bánságba, a Rákóczi-féle szabadságharc miatt az „izgága magyarok” nemkívánatosak voltak ezeken a tájakon. A Bánság végig Magyarország, majd később Románia egyik legfejlettebb, leggazdagabb régiója volt – emlékeztetett az elnök – a Nyugat kapuja, amely nyitottsága, fejlettsége és életszínvonala okán mindig vonzó volt a fiatalok számára, a kultúrák sokfélesége, egymásra való hatása képezi a bánsági tolerancia alapját. „A különböző etnikumok egymásra utaltsága, a közös jövőbe vetett hitük jelentik a transzilvanizmus alapjait, amelyhez az itt született Kós Károly a bánsági együttélési mo- dellt vette mintául, és ez az RMDSZ számára ma is egy követendő út” – mondta Kelemen Hunor, aki szerint „az elmúlt évtizedekben az itteni magyar közösség helyzetének az alakulása, sorsa előrevetíti az erdélyi nagyvárosok magyar közösségének a jövőjét. (…) Tanulni járunk tehát Temesvárra, a jövőt tanulni, elsajátítani azt a tudást, amely a kisebbségben való megmaradás záloga is lehet. Durvuló etnikai viszonyok szerte a világban és Európában, háborúk a szomszédságban, ezekben a nehéz időkben toleranciát kell tanulni, egymás elfogadását megtanulni és erre egy kiváló példa mindig Temesvár, amelynek érdemes több száz éves történetét megismerni és újraértelmezni.”
Jubileumi előadásában nt. Kovács Zsombor evangélikus lelkész elevenítette fel az 1824-ben megalakult Egyesült Evangelico-Reformata Eklézsia történetét, amelynek első lelkésze a Simonyifalváról Temesvárra meghívott Simon Sámuel lett, „akinek legfőbb erénye az volt, hogy mind a három szükséges szolgálati nyelvet (magyar, német és szlovák) beszélte. (…) 1830-ban hívja meg a gyülekezet Wilhelm Karner lelkészjelöltet a lelkészi állás betöltésére. Az ő nevéhez fűződik a parókiális épület, iskola, imaterem és templom felépítése, valamint az ezen munkálatok elvégzéséhez nélkülözhetetlen anyagi javak előteremtése. Az épületegyüttes alapkövének letételére 1831. május 5-én került sor, Simon Sámuel esperes és Prónay Albert esperességi felügyelő jelenlétében. Az istentiszteleten énekkel szolgált a római katolikus énekkar, amely a templomszentelési ünnepélyen is fellépett 1839-ben, és a mai napon is együtt ünnepel velünk” – mondta Kovács Zsombor. „Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a város akkori szellemiségére jellemző módon mind az alapkőletételkor, mind a templom felszentelésén részt vettek a római katolikus, a görögkatolikus és a szerb ortodox egyházak képviselői is, ezért is öröm számunkra, hogy ma is együtt lehetünk. 1832. november 4-én szentelték fel a lelkészi lakást, és szolgálati lakásokat magába foglaló épületegyüttest, 1839. október 27-én pedig a Temesvári Egyesült Evangélikus Eklézsia, Glatz János aradi és Hilt Nándor budapesti építészek által tervezett templomát. (…) Az istentisztelet záró momentumaként, a Dóm kórusa a Te Deum laudamus kezdetű dicséretet énekelte, ezért is választottuk a mai istentisztelet főénekének ezt a IV. századi egyházi himnuszt.
Az egyesült protestáns gyülekezet 66 éves története „1890-ben ér véget, amikor Futó Zoltán református segédlelkész lemond hivataláról, és az addig egyesült eklézsia különválik evangélikus és református gyülekezetre. A nem éppen békés különválást hosszas eljárás követi a vagyon elosztása miatt, míg végül 1905-ben sikerül peren kívül kiegyezni, amikor az evangélikus egyházközség 30 000 koronát fizetett kártérítés címén a református egyházközségnek.” – ismertette a lelkipásztor aki arra is emlékeztetett, hogy “ jelen pillanatban Temesváron egy evangélikus gyülekezet működik, ugyanakkor négy református: az első, Belvárosi Egyházközség után megalakul a Temesvár-Újkissodai Egyházközség 1929-ben, a Temesvár-Vöröscsárdai Egyházközség 1994-ben, kereken 30 éve, valamint 25 évvel ezelőtt az Új-Ezredév Református Központ 1999-ben. Isten áldása legyen mindannyiunk életén!” Az ünnepi hangulat megteremtéséhez hozzájárult a Szent György-székesegyház Exultate kórusának szolgálata, Bajkai Fábián-Róbert karnagy vezetésével, és a MÉSA együttes – Péntek Attila és Péntek-Domschy Mercédesz – fellépése. A jubileumi rendezvény nemzeti imánk közös eléneklésével zárult.

Makkai Zoltán