Néhány esztendővel ezelőtt az egyik temesvári szalvatoriánus atya a következő­képpen jellemezte hivatását az egyik hívőnek: „Én csupán menedzser vagyok, az a feladatom, hogy életem és tevékenységem által hirdessem az Evangéliumot. Arra törekszem, hogy az embereket elvezessem Istenhez.”
A menedzser kifejezés el­ső hallásra kissé szokatlannak tűnhet egy szerzetes pap szájából, ám aki ismeri a szalvatoriánus rend megalapítá­sának körülményeit, az egyházi és világi tagok küldetését, valamint a rendalapító P. Jordan Ferenc lelkületét, megérti, mi­re is utal ez a szóhasználat. P. Jordan leggyakrabban idézett gondolata ugyanis a következő: „Míg egyetlen em­ber is van a Földön, aki Istent nem ismeri és mindenekfölött nem szereti, addig egy pillanatig sem nyugodhatsz. Míg Istent nem dicsőítik mindenütt, egy pillanatig sem nyugodhatsz.”
A temesvár-erzsébetvárosi templom falán több hete plakát hirdeti: a rend temesvári jelenlétének 120. évfordulóját ünnepli idén a helyi közösség.
A jubileum alkalmával az elmúlt szombaton, november 17-én délután vesperás kere­té­ben, azt követően pedig ünnepi műsorral emlékeztek a rendalapítóra, valamint a temesvári szerzetesi közösség megalapítására. A rendezvényen jelen volt P. Josef Wonisch SDS tartományfőnök, az erzsébetvárosi közösség elöljárója, P. Miklusiak Krzysztof (Kristóf atya) SDS galgahévízi plébános, valamint több egyházmegyés lelkipásztor, akiket az ünnepség kezdetén P. Barazsuly István helyi plébános üdvözölt.
Mint azt a vesperást celebráló Excellenciás Pál József Csaba megyés püspök elmondotta, a szalvatoriánus rend számára az idei év több jubileumot is hozott: a későb­bi alapító és elöljáró P. Jordan 170 éve született, 140 évvel ezelőtt szentelték pappá és 100 évvel ezelőtt hunyt el. – A hála gyűjtött minket ma egybe itt – kezdte szentbeszédét a Főpásztor, és megemlékezett a rend neves temesvári képviselőiről, köztük P. Berno Ruppról, a kommunista hatalom börtönében elhunyt P. Pau­lus Weinschrott atyáról, Bruno Soti testvérről. – Őszin­te köszönettel és hálával tartozunk nekik munkájukért, mindazért, amit az egyhámegyénkért és az itt élő hívekért tettek – fogalmazott Excellenciás Pál József Csaba püspök.
A vesperást követően P. Laus Nikola SDS a rendalapító P. Jordan alakját idézte meg, mégpedig a Lelki naplóban foglalt gondolatain, szavain keresztül. Ugyanakkor elmondotta, hogy P. Jordan Lelki naplója az idei ünnep alkalmából román nyelven is megjelent P. Josef Wilfing volt házfőnök kezdeményezésére.
A szalvatoriánus rend temesvári közösségének történetét régi fotók segítségével P. Gál Márton SDS, segédlelkész elevenítette fel. Mint mondotta, Dessewffy Sándor csanádi püspök Rómában találkozott P. Jordannal, és ez alkalomból meghívta a szalvatoriánusokat a saját egyházmegyéjébe. A meghívásra vá­laszolva a rendalapító 1895-ben a csanádi egyházmegyé­be küldte Frydolin Cichy a­- tyát, aki a Józsefvárosban kezd­te meg tevékenységét. Három év múlva Dessewffy Sándor püspök a szalvatoriánusok gondjára bízta a temesvár-mehalai templomot. U­- gyanebben az évben, 1898-ban jött létre a temesvári szerzetesi közösség három szer­zetessel és egy testvérrel. A szalvatoriánus atyák először a plébánián és az iskolákban tevékenykedtek, szervezték a má­riaradnai zarándoklatokat, majd az erzsébetvárosi templom és rendház felépülte után ide költöztek. Ugyanakkor az egyházmegyében több templom építését is kezdeményezték, illetve felügyelték (Ró­- nác, Újkissoda, Újszentes). A fotókon ugyanakkor megelevenedett a jelenkor is, az egybegyűltek közül sokan fel­- ismerték a képeken P. Lukast, P. Piust és a mindig tevékeny és segítőkész P. Bernót, aki népes önkéntes csoport élén kezdte meg az állam által visszaszolgáltatott rendház fel­újítását.
A rendezvényt P. Josef Wonisch tartományfőnök beszámolója zárta, aki az idén nyáron megtartott XIX. általános káptalan irányelveit és a jövőre vonatkozó terveket is­mertette. Mint mondotta, a 49 képviselőt egybegyűjtő káp­talan három alapvető gondolatot fogalmazott meg a jövőre nézve. Ezek: az Evan­gélium hirdetése mai eszközökkel, a világiak buzdítása a felelősségvállalásra és a szegényekkel való szolidaritás.
Az évfordulós eseményen Alexandra Guţu neves temesvári csellóművész alkalomhoz illő zeneműveket szólal­- tatott meg, zongorán kísért Alice Poenaru.
Záróakkordként szeretetvendégség pecsételte meg a szalvatoriánus rend ünnepét, s a szíves meghívás minden jelenlévőhöz szólt, amit köszönettel fogadtak a hívek.
S.E.