Aki Pallas Nagylexikonában (digi­talizált változata a https://mek.oszk.hu/ 00000/00060/html/bongesz.htm linkre kattintva böngészhető) Szabadfalu ne­vét keresi, a következőt találja: Freidorf (Szabadfalva), kisközség Temes vármegye központi járásában, (1891) 1099 német lakossal. 1849. május 12-i csata színhelye. A Magyar Katolikus Lexikonban (szintén internetes változat) pedig ez olvasható a településről: Szabadfalu, Freydorf, Temes vár­- megye (Freidorf, Ro.): plébánia a volt csanádi egyházmegye középtemesi esperesi kerületében. – 1723: alapították. Templomát 1777: Szt Rókus tisztele­té­re szentelték. Kegyura 1880: a Pénz­ügy­minisztérium. Anyanyelve 1880: német.
Az egykori kisközség mára Te­mesvár egyik kerülete lett, a római katolikus egyházközség tagjai pedig összetartó közösséget alkotva élik meg hitüket a mindennapokban. Az elmúlt szombaton, augusztus 17-én a szabadfalui hívek a Szent Rókus tiszteletére felszentelt templom búcsúünnepét tartották, amelyre meghívták a battonyai egyházközség tagjait is. Az ismeretség idén márciusban barátsággá mélyült, amikor a temesvár-szabadfalui hívek a jövőre Budapesten sorra kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresz­szus missziós keresztjének jelenlété­ben tartottak szentségimádást a batto­- nyai Szentháromság-templomban. Wonerth László kanonok, plébános meghívására a szentmise főcelebránsa Bajnai István kanonok, battonyai plé­bános volt, koncelebrált Szilvágyi Zsolt pasztorációért felelős püspöki helynök és Dumitresc Mihai Titi főesperes, lugosi plébános.
Szentbeszédében a főcelebráns plé­bános történelmi eseményeket idéz­ve szólt a plébánia alapításának, illetve a templom építésének körülményeiről, majd arról, hogy a krisztushívőknek valójában mit is jelent a templom. – Nekünk, híveknek, keresztényeknek a templom egyrészt a szülői házunk, ahol találkozunk az Atyával, vagyis Istennel. Ugyanakkor találkozunk anyánk­kal, vagyis az anyaszentegyházzal. Eb­- ben a szülői házban minden embernek meg kell keresnie és találnia a helyét, ahol otthon érzi magát. Nem véletlen, hogy amikor Szent István, létrehozta a magyar állam- és egyházszervezetet, az első rendelkezései közé tartozott, hogy minden tíz falunak templomot kell építenie. És azt is előírta, hogy minden embernek kötelező részt vennie a szentmisén. Otthon csak a betegek és a tűz őrzői maradhattak. Ez tükrözi, hogy mit jelentett a múltban a temp­lom. A minket napjainkban körülvevő szekularizációs törekvések közepette fontos, hogy a templom továbbra is iránytű legyen, mutassa a leghelyesebb utat – fogalmazott Bajnai István plé­bános.
Román nyelven Dumitresc Mihai Titi lugosi plébános a szabadfalui temp­lom védőszentje, Szent Rókus alakját idézte, életét és tetteit példaként állítva az egybegyűltek elé. Majd Fe­renc pápa szavaira emlékeztette az egybegyűlteket: „Mikor jön el a világ vége? Amikor nem lesznek szomszédtól szomszédig vezető utak! Vagyis amikor nem lesz már többé keresztény szeretet és megértés a testvérek, a szülők, a keresztények és a népek között! Amikor az emberek nem szeretnek többé, akkor valóban itt lesz a világ vége. Mert sze­retet nélkül és Isten nélkül egyetlen ember sem élhet a földön!”
A szentmise végén Bajnai István plébános megáldotta az oltár előtt ko­sarakban elhelyezett cipókat, Szent Ró­kus kenyerét, amelyből minden jelenlévő vehetett és vihetett magával haza, hogy otthon szétossza a családtagoknak, az egybegyűltek pedig el­imádkozták a Szent Rókus litániát.

A liturgiát követően a résztvevőket a plébánia udvarán terített asztal fogadta. A jó hangulatot fokozta a Pink zenekar, amelynek repertoárjában ma­gyar nóta, román népzene és tánczene egyaránt szerepelt, így mindenki kedvére szórakozhatott.
S.